B1 blogcsalád



Sírva röhögünk a PÖCS-ön

2015. szeptember 29. - Csák Gergely
  • PÖCS;
  • Mindennapos éneklés;
  • Pedagógus-életpálya-modell (ami nincs is);
  • Egyetemek összevonása-szétválasztása politikai alapon;
  • Gimnáziumok leépítése;
  • Utolsók lettünk a PISA-teszten.

Megírtuk már többször, hogy mi történik: leépítik az oktatást, egyre kevesebb a forrás, egyre több az értelmetlen, abszurd szabály

Megírtuk azt is, mi lenne a megoldás, amit nekünk, magyaroknak ilyenkor tennünk kellene:

nem egyénileg háborogni a Facebook-on, hanem utcára vonulni és tömegesen tüntetni a saját országunkért, a saját életünkért, a gyerekeink boldogulásáért.

cz.jpg

Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár

Igazából, már nincs is mit írni. Tóta W megírta a mindennapos éneklést, azon még sírva röhögtünk. Ma már csak sírunk, ahogy az óvodapedagógusok a PÖCS-öt minősítik.

Önök újra megkérdőjelezik az intézményvezető kompetenciáját. Megkérdőjelezik az elhivatott kollégák több évtizedes szakmai munkáját. Olyan pluszmunkát kívánnak, melyre jó érzésű ember, ha nyugodtan akar aludni, csak NEM-et mondhat. Mert Ők, MI vagyunk azok, akik vásárra visszük a bőrünket. Azok a hétköznapi óvodapedagógusok, akikről Önök a legtöbb esetben elfelejtik, hogy mi is pedagógusok vagyunk.

Leírtuk már azt is,

mennyire fontos lenne

  1. az oktatás modernizálása,
  2. a pedagógusok megbecsülése,
  3. hogy a politika kivonuljon az egész rendszerből,
  4. hogy ne miniszterek idióta ötleteinek legyenek a gyerekeink kiszolgáltatva. 

Mindent megoldana, ha a szülők, a tanárok és a gyerekek szépen odavonulnának több tízezren a Parlament elé. Nem kéne háborogni. Nem kéne kiabálni. Csendben nézni egy ideig a Parlamentet. Csak elég sok embert kellene összehozni. 

...és akkor a gyerekeink szövegértése nem lenne a béka segge alatt (konkrétan az utolsó Európában).

Ha meg tudtuk csinálni az internetadó ellen, meg lehet csinálni a mindennapos éneklés, meg az egyéb hülyeségek ellen és egy okosabb jövő mellett. 

Mégis, mindenki kussol, néhányan keserűen röhögnek a Tóta W-féle cikkeken, aztán ezek szépen csendben kivonnak még pár milliót az oktatásból és bevezetik a mindennapos éneklést. De gondolkodni, olvasni, számítógépet használni nem tanulnak meg a gyerekek, helyette a pedagógust majd a szülők értékelik. 

Csak egy mondatot írunk még le, konkrétan egy Tesco-pénztárossal beszélgettünk a múltkor a legújabb kormányzati pótcselekvésről, amikor az szaladt ki a száján:

"Megint nem a gyerekkel foglalkoznak". 

Nincs többet hozzá tenni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr357852552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ágnes Szőcs 2015.09.29. 21:56:13

Nem kell ezekről semmit mondani. Ők mondják ki magukról.

neszójjábe 2015.09.29. 22:24:19

Már rég nem a gyerek érdeke a lényeg. A lányom 5.ben napi 2-3 órát tanul. Az anyag felét ki lehetne hagyni mert felesleges. Eddig 5-ös tanuló volt, de egyre nehezebben bírja az iramot. Már nincs tantárgy amit szeretne, egy életre elveszik a kedvét a tanulástól.

djhambi 2015.10.02. 08:38:16

Először is, konszenzusra kéne jutni abban, hogy mi az oktatás célja. Szerintem az, hogy jó képességű diákok versenyképes tudással jussanak ki a munkaerőpiacra.

Ezt nem érhetjük el forráselvonásokkal, létszámcsökkentésekkel, intézmények összevonásával. Pedig érdemes lenne dúsítani az oktatásra fordított összegeket, hiszen egy diploma önmagában egy tízszeresen megtérülő hosszútávú befektetés az államnak - már ha a diploma nélküli és diplomás SZJA-befizetéseit összehasonlítjuk a diploma árával.

Persze minden a tanárképzéssel kezdődik (hogy verseny legyen a tanárok között, fizetésemeléssel vonzóbbá kell tenni a szakmát). A másik irány a diák számára összeállított megfelelő tanrend az óvodától a diplomáig. A mindennapos éneklés itt kapóra jön; lehet hurrogni, de fél évszázada léteznek olyan tanulmányok, amelyek azt bizonyítják, hogy a zenélés humán és reál téren is nagymértékben fejleszti az agyat: a hangokat ki kell tudni számolni, matematikai transzformációkat kell végezni, miközben előadóművészként kell tudni közvetíteni a karmester érzéseit, gondolatait. Egyszerre több dologra kell figyelni (kotta és szöveg, karmester, két, függetlenül mozgó kéz, stb.), ezért segíti a párhuzamos gondolkodást. Nem csoda, hogy a zenét tanuló gyerekek hamarabb tanulnak meg írni, olvasni, számolni, fegyelmezettebbek és kötelességtudóbbak.

A mindennapos testnevelés gondolata sem rossz, ha arra gondolunk, hogy a testmozgás segít egészségünk megőrzésében, amely egy meglehetősen alulbecsült értékünk, ismerve a magyar káros szokások és betegségek adatait a világhoz képest. Ismeretes, hogy egy betegség megelőzése tized annyiba kerül, mint a kigyógyítása.

Tehát az egészségtudatos nevelés hosszú és boldog életet biztosít, a zenélés pedig elősegíti az agy fejlődését, teret adva komplex tudományos és/vagy nyelvi, művészi, szakmai ismeretek tömeges befogadásához, elősegítve a diploma megszerzését. A diploma pedig kulcs az egzisztencia megteremtéséhez.

A mindennapos testmozgás és zenélés tehát hozzásegíti gyermekeinket egy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott élethez. Egy dologra kell csupán ügyelni, hogy az órarend összeállításakor ne nyomják agyon a többi tantárgyat.

István Tamasi 2015.10.03. 11:54:59

A felsoroláshoz hozzá lehet tenni, hogy a - XXI. században!- leépítik, csökkentik az informatika oktatást!!

István Tamasi 2015.10.03. 11:59:09

@djhambi:
Testedzett, napi éneklésre szoktatott, de csökkentett általános alapműveltséggel ön szerint hogyan boldogulnak majd a gyerekek? Ön szerint a szakmunkásoknak nem kellenek számítógépes ismeretek /merthogy ők olyan képzést nem kapnak/?
süti beállítások módosítása