Itt a nyár vége, kezdődik a politikai szezon, ami azt szokta jelenteni, hogy Ferenc előbukkan, és interjút ad. Ebből azért szoktak hóbortos mondatok kijönni. Ezúttal csak nagyon furcsák jöttek ki.
Az ATV-ben közölte például, hogy
- ma jobb miniszterelnök lenne, mint volt 10 éve,
- de nincsenek ilyen ambíciói,
- mert csak félmillió ember akarja, hogy ő miniszterelnök legyen.
- Jó volna, ha másfélmilliónyian akarnák.
- A DK 10 százalékon áll.
- Szerinte reális, hogy három év múlva 15-17 százalékon fognak állni.
Mi következik mindebből?
Először is az, hogy
Ferenc azonosítja a DK támogatóit az ő személyes híveivel,
akik az ő kormányfőségét akarják. Hogy a a kettő egy és ugyanaz, az persze egyetlen politikafigyelő számára se volt soha kérdéses. Jóllehet eddig leginkább maga a DK tiltakozott a Gyurcsány-párt jelölés ellen, mert ők sokszínű párt, minden demokrata koalíciója.
Másodszor az, hogy a miniszterelnökségről való mondások kölcsönösen kizárják egymást: valaki vagy akar országot igazgatni, vagy nem akar. De utóbbi esetben mi értelme volna politizálni, pártot vezeteni, és másfélmillió embert látni maga mögött?
Erről azért tudni kell, hogy a nemjobboldali ellenzék pillanatnyilag talán összesen bír ennyi szavazóval. És mivel Gyurcsány ezt mind magának akarja, nyilván - és első lépésben -
a baloldali szavazótábor átrendezése a célja.
A második lépés lehetne talán a tábor bővítése, de erre jelenleg nem sok esély látszik. 2006 óta még jelek se nagyon mutatkoznak. Egyfelől azért - és ebben Gyurcsánynak kétségkívül igaza van - a nemjobboldalon kevés a karakteres politikus. Másrészt, aki meg lenne, jelesül maga Gyurcsány, az meg a
messze legelutasítotabb a bizonytalanok között.
(A harmadrész meg persze az, hogy közös politika sincs a balodalon: amelyik elképzeléssel szavazót lehetne szerezni, azzal nem lehet kormányozni.)
Minden látszólagos hezitálása dacára Gyurcsány miniszterelnökségéhez (vagy legalább miniszterelnök-jelöltségéhez) nem a szándék, hanem a képesség hiányzik egyelőre. A Ferenc nyilván abban bízik, hogy ha volt már igen népszerű politikus, meg igen népszerűtlen is, akkor a kerék ismét fordulhat. Csakhát 2004-2006-ban homo novusként lovagolt meg egy változást kívánó közhangulatot. Azóta viszont már éppen nem benne látszik az új idők reménye. Ha visszafogottan fogalmazunk, akkor nem egyértelmű, hogy miért éppen őt választánák az Orbánt leváltani akarók, és miért éppen a legkedvezőtlenebb startpozícióból indulót kellene előretolnia a baloldai politikának.
További következtetés, hogy
Ferenc érdekesen bánik a számokkal.
Szerinte úgy állnak 10 százalékon, hogy félmillió támogatójuk van. Ám a két adat egyszerre, egy értelmezési rendszeren belül nem lehet igaz. A félmillió ember szükségszerűen a teljes népességhez (a kicsit több mint nyolcmilliós választói sokasághoz) viszonyítandó. Azonban egy könnyű százalékszámítással kiderül, hogy az alig több hat százaléknál. Dehogy állnak 10 százalékon. Legföljebb haton.
A 10 százalékos támogatottság csak a pártot választó biztos szavazók között lenne érhető. Erről viszont azt se tudjuk, mennyire hihető. Csaknem három évvel a következő országgyűlési választás előtt egyszerűen értelmetlen ezzel az adattal számolni. Vagy akár csak tekintetbe venni.
Nem világos, hogy Gyurcsány véletlenül keverte-e össze az almát a mogyoróval. Ha nem feltételezzük, hogy választást nyerő korábbi miniszterelnökként teljesen fogalmatlan, akkor arra kell jutnunk, hogy tudatosan manipulált az adatokkal. Talán abban bízott, hogy senki nem veszi észre. Bár ő aztán igazán tudhatná.
Némileg az is árnyalja a volt miniszterelnök szavait, hogy két hete még csak 3 százalékot mért a DK-nak a Publicus Intézet. (A kutatás Gyurcsánnyal szemben aligha tendenciózus, mivel a Vasárnapi Hírek nevű, volt kabinefőnöke szerkeszette lap megrendelésére készült, és ott is jelent meg két napja.) Ez a (természetesen a teljes népességre vonatkozó) adat azért elég messze van a Ferenc által elvárt másfél-kétmillió embertől, de még a 2018-ra remélt 15-17 százaléktól is.
Mondhatnánk, innen szép nyerni.
Mondhatnák, meglátjuk. Ha Gyurcsány erősödési szándékaiból nem éppen az következne, hogy a szülési szabadság után újra aktivizálja magát. De arról meg ő maga ismerte el nem is oly rég, hogy mind az erősödés, mind az aktivizálás a Fidesz stratégiájába illik.
Ha kifullad majd a menekültellenes kampány, úgy kell majd a sokat szereplő Gyurcsány a Fidesznek, mint egy falat kenyér.
(Kép: ATV)
