Dési János írása az Egyenlítő blognak.
Érdekes politikai átrendeződés tanúi vagyunk. Miközben a Jobbik „cukisodik”, és próbál középre behúzódni, az orbánista Fidesz egyre inkább szélsőjobbról próbál előzni.
Itt van rögtön Orbán úgynevezett nemzeti konzultációs íve. Azt most hagyjuk, hogy a négyes pontjukon csak egy csúnya helyesírási hibával sikerül túljutniuk ("hússzorosára nőt a bevándorlók száma"). Mert aki nemzeti konzultál, az nyilván hibázik is. De a szöveg amúgy a Jobbik legvadabb periódusát idézi.
Nem felmérés ez, hanem színtiszta uszítás.
A valamennyi menekült őrizetbe vételéről való vízió is körülbelül a Betyársereg által képviselt szakmai színvonalat üti meg. Képtelen, embertelen, megvalósíthatatlan, de az egyszerű nép bizonyára örül, ha mást vegzálnak és nem őt – vélik.
És akkor itt a halálbüntetés visszaállításának a kérdése. Természetesen, amíg Magyarország az európai intézményrendszer része, addig képtelenség visszaállítani ezt. Ugyanakkor az is biztos, hogy főleg a nagy vihart kavaró, tragikus gyilkosságok idején sokakat elkap az indulat ez ügyben. A halálbüntetés visszaállításáról vizionálni semmibe sem kerül, ráadásul lehet megint Brüsszelre meg Strasbourgra mutogatni, hogy az elpuhult nyugatiak nem engedik. Bezzeg az úgy irigyelt keleti nyitás országaiban egy kis akasztás, lefejezés vagy igény esetén megkövezés színesíti a szürke mindennapokat.
Ahogy egy 2009-es cikkében Vona pártelnök fogalmazott:
Minősített esetekben vissza kellene állítani a halálbüntetést.
És akkor most Orbán maradjon le a nagyotmondási versenyben:
Minél szigorúbbak a büntetések, annál kevesebb a bűnözés, visszatartó ereje van a súlyos ítéleteknek. Az EU tiltja a halálbüntetést, pedig ez is megérne egy misét.
Ezt tavaly májusban mondta egy rádióinterjúban. Most Pécsen megint előjött ezzel.
Miközben a Jobbik már annyira megerősödött, hogy ki meri hagyni az effajta ziccereket. Eltekintve attól, hogy pontosan tudható,
a halálbüntetés és a bűncselekmények elkövetésének gyakorisága között az égvilágon semmiféle összefüggés nincs.
Bizonyos szempontból, és felettébb cinikusan, azt kell mondanunk, hogy sőt.
Igazolásul vegyük ezt: 2009-ben egy jobbikos fiatalember Kalocsán lefejezte a barátnőjét, a holttest hátába egy horogkeresztet vésett. Jogerősen életfogytiglant kapott. Az ítélet hallatán azt mondta, egyetért párttársaival, ami a halálbüntetést illeti, végezzék csak őt is ki. Talán ő már tudta, miről beszél.
De ne próbáljunk meg elsüllyedni az észérvek mocsarában. Orbán és társai az indulatok felkorbácsolásával próbálkoznak. Az utolsó esélyük, a csodafegyverük. Az az Orbán, aki igazi politikai karrierjét ártatlanul kivégzettek koporsója mellett elmondott beszédével kezdte. És hova jutott?
