Nem kéne szó nélkül elmennünk amellett, hogy a Magyar Katolikus Rádió véletlenül találkozott az Országgyűlés elnökével, aki igen hosszan fejtegethette náluk, hogy mi a baja a magyar nyilvánossággal.
Többek között ilyenek mondott:
- Ma Magyarországon, és egyre inkább a világban is pártos sajtó működik.
- Az Országgyűlés elnöke szerint tárgyilagos, tényekre törekvő, más vélemények méltóságát is tisztelő orgánum alig akad Magyarországon és külföldön.
- A média torz módon tudósít a valóságról.
- A sajtószabadság abban a formában, ahogyan megálmodták, és ahogy a demagógok hirdetik, már régen nem létezik, ma a tulajdonos szabadsága létezik, hogy a saját maga arcára, képére formálja a saját nyers érdekei szerint az adott médiumot.
- Mégis egyfajta képmutató megközelítéssel csak az államtól féltik a sajtó szabadságát.
- A sajtószabadság nem az újságírók szabadságát jelenti arra, hogy mindenféle megkötöttség nélkül bármit bárkiről bármikor leírhassanak.
- A sajtószabadság a híreket fogyasztó polgárnak a szabadsága arra, hogy a sajtón keresztül a valóságot és összefüggéseket a lehető legobjektívebben megismerhesse.
- Huszonöt éve Magyarországon a sajtószabadságot az újságírók és a tulajdonosok úgy értelmezik, hogy az ő szabadságukra vonatkozik, arra, hogy a valóságot ne megismertethessék, hanem alakítsák, a politikai szereplők közé kéredzkedjenek anélkül, hogy választáson estek volna át.
- Az ATV elfogult a baloldal javára, a Népszava pártos revolverlap, a Népszabadság pártlappá süllyesztette magát. De ez szabad döntés.
- Azzal sincsen és volt semmi baja, hogy a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Hír TV kifejezetten kormánypárti megközelítésből próbálta meg a híreket értelmezni.
Érzik azért a finom különbséget a között, hogy valaki pártlappá süllyeszti magát és revolverlap, illetve a között, hogy kifejezetten kormánypárti megközelítésből értelmezi a híreket?
De nincs itt semmi baj, van csodafegyver:
Ehhez képest kellene legyen középen az a mértékadó média, leginkább a közmédia, amelyik nem vádolható sem egyik, sem másik irányban való elfogultsággal. Ha valaki bekapcsolja, és nem akar máshonnan tájékozódni, akkor biztos lehet benne, ami elhangzik, az a valóság része és többé-kevésbé pártatlan. A közmédiának az a feladata, hogy a lehető legtárgyilagosabban, a lehető legtöbb, elfogultságra ugyan hajlamos, de elfogulatlan ítéletalkotásra alkalmas emberhez jusson el.
Látott ez az ember egyáltalán magyar közmédiát? Vagy hallott? Vagy olvasott? Ahol az általa is elismerten pártos Széles-birodalomtól érkezők szerkesztik a híreket, mint a hírhamisító Papp Dániel vagy Gazsó L. Ferenc? Ahol Obersovszky Péterek és Németh Balázsok irányítanak? Ahol az MTI kormánypárti szlogent használ gyűjtőcímként, mintha valóban létezne olyan, hogy megélhetési bevándorlás?
Biztos látott, mert azt is mondja, hogy a Magyar Televízió és Magyar Rádió teljesítményével sem elégedett.
Számos, a minőségre és a politikai pártatlanságra vonatkozó kritikája és megjegyzése is lenne, de hagyni kell még egy kis időt, hogy az új helyzetben megtalálják a helyüket.
Akinek azonosulnak az álláspontjával, olyat nem mond, hogy aki azonosult, az elfogult és nem pártatlan. Következésképpen a közmédia számára túl kevéssé kormánypárti.
Kitől lehet elvárni, hogy a kormány álláspontját közvetítse az emberek felé, ha nem a közmédiától?
Érdekes időnként belelátni az emberek fejébe. A Kövérében szemlátomást teljes a zűrzavar.
Egyszerre követel pártatlan és tárgyilagos, valamint kormánypárti közmédiát is. Víziójában szerepel a jobbos sajtó, meg a balos sajtó, középen meg a jobbos közmédia. Ugyanakkor bírálja a tulajdonosi irányítást, és várja el, hogy akik viszont az ő tulajdonában vannak, azok fontolgatás nélkül engedelmeskedjenek neki.
Egyszerre követel pártatlan és tárgyilagos, valamint kormánypárti közmédiát is. Víziójában szerepel a jobbos sajtó, meg a balos sajtó, középen meg a jobbos közmédia. Ugyanakkor bírálja a tulajdonosi irányítást, és várja el, hogy akik viszont az ő tulajdonában vannak, azok fontolgatás nélkül engedelmeskedjenek neki.
Mintha az éppen vezető futballcsapatnak jogában állna megváltoztatni a szabályokat, és kötelezni a bírót a részrehajlásra.
Nem lenne még jobb, ha az aktuálisan hátrányban lévőket meg arra szorítanánk, hogy adják is föl a meccset? Sokkal, sokkal egyszerűbb lenne ez a világ - és Kövérnek mennyivel kedvesebb! -, ha egyszerűen betiltaná a nemkormánypárti-nemjobboldali médiát.
Mit számít az, ha abban sincs igaza a házelnöknek, hogy a média "nem esik át választáson". Pedig dehogynem. Csak nem négyévente, hanem naponta.
(Fotó: Népszava/Vajda József)
