Van az úgy, hogy ember kimond alapdolgokat, és elfelejt másokat, amelyek szintén alapdolgok.

G. Fodor Gábor ezt a hibát követte el, amikor a Narancsnak nyilatkozott oda, hogy ez az egész jobbos, nemzeti-keresztény, konzervatív ideológia csak marketingáru, PR-lufi, parasztvakítás, vagy ahogy ő fogalmaz, politikai termék.

A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a polgári Magyarország hívó szót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még mindig azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés.

Erre kitört a jobboldalon az égszakadás, talán kisebb zajjal, de nagyobb mélységekben, mint a Simicska-féle médiaháború proklamálásakor.

Nahiszen. Ezeknek komolyan kellett ahhoz egy beismerő vallomás, hogy észrevegyék mit csinál Orbán? Hát miért nem azt figyelik, amit tesz? Őket minősítik, hogy elhiszik, amit mond.

Miért nem tűnt már föl 1993-94-ben, amikor Orbán úgy látta, az MSZP miatt nincs elég hely a baloldalon; a liberális középen, ahol addig állt, ott van az SZDSZ, de nincs elég szavazó; a jobboldalon viszont van elég szavazó, de Antall halálát és Csurka marginalizálódását követően nincs komolyan vehető vezető - és megcsinálta saját jobboldali fordulatát? És még akkor sem tűnt föl, amikor '98-ban előbb kizárta, majd a hatalomért mégis közös kormányra ment Torgyánnal? Az is kevés volt, amikor 2001-ben ráhajtott a MIÉP-esekre, és már élettérről beszélt? Majd amikor polgári körök néven integrálta a szélsőjobboldalt a Fideszbe 2002-2003-ban? És amikor egy évvel később a népszavazáson szembefordult saját korábbi (és mérsékelt) álláspontjával?

Orbán mindig arra ment, amerre szavazót remélt.

Aki kicsit is megőrizte a józan eszét, és nem homályosította el a látását a Vezér iránti vakhit, az az elbukott 2004-es referendum után megfigyelhette, hogy Orbán belátta: csak nacionalista retorikával Magyarországon nem lehet választást nyerni, kell a szociális demagógia is. Ekkor változott át a Nemzet Miniszterelnökéből felcsúti traktoros fiúvá, ígért 14. havi nyugdíjat; majd jött a szociális népszavazás, ahol 300 forintért csábította át a korábbi szocialista szavazók kevésbé kötődő részét.

Ki gondolt akkor már a Polgári Magyarországra? A szavazók zöme biztosan nem, a jobboldali megmondók eszerint viszont mégis hittek valamilyen ideológiában, a Szép Új Világ Eljövetelében (ha sikerült megszabadulni a büdös komcsiktól, esetleg a zsidóktól is - lásd még: orgoványi erdő).

Isten, nemzet, család, Erdély

 - ugyan: ez kellett a jobbos szavazóknak, ezt tolják.

Ez jól el is fedte a lényeget: a fülkeforradalomnak és a NER-nek nevezett rendszerváltást. Hegemón pártrendszeren alapuló autoriter rezsimet építettek ki, amelyben megkezdődhetett Magyarország gátlástalan lerablása. Amelynek csak a felszíne Rogán folyton növő lakása, a Szerb utcai bűnszövetkezet, Lázár 10 éves fiának 70 milliós lakása, Szijjártó 140 millió parasztbarokk villája, a trafikmutyik, a CBA-ügyek, az irányított közbeszerzések vagy az oroszokkal folytatott gázbiznisz. A lista szinte végtelen.

Komolyan a polgári Magyarország lebegett valakinek a szeme előtt, amikor 2010-ben a brüsszeli pénzügypolitikai elvárásokra tekintettel átvette a Jobbik szlogenjét, a gazdasági szabadságharcot? Vagy amikor - szintén az orosz finanszírozású szélsőjobbit követve - befeküdt Putyin ágyába? Vagy amikor a balos bizonytalanok megnyerésére meghirdette a harcot a rezsidémon ellen, miután nem sikerült kizárni őket a választásról az előzetes regisztrációval? (Már a balos bizonytalanokat, nem a rezsidémont.)

A

megélhetési bevándorlás

is ilyen: ha burkolt rasszizmus kell a szavazóik megtartásához, hát azt árulnak.

Az illúziók összeomlása ronda dolog, de aki a jobboldalon annyira buta volt, hogy hitt nekik, azt nem tudjuk sajnálni. Az fájhat leginkább a nemzeti-keresztény fundiknak, hogy G. Fodor rámutatott: nektek csináljuk, mert ilyenek vagytok, és még ostobák is, hogy beszopjátok a lózungokat.

Ami viszont arra utal, hogy a Századvég-igazgató se egy IQ-császár: nem jó a szavazókat szembesíteni azzal, hogy átverték őket; ha máshonnan nem, hát Gyurcsány példáján megtanulhatta volna. (Wermerrel hiába védekezik: ő is csak akkor szembesítette őket, amikor ő maga már kibukott a politikából.)

A Machiavelli által leírt (és kevésbé feltárt, de semmiképpen sem feltalált) elveket ugyanis alkalmazni szokás, nem hangoztatni.

Mert azt még azt még az igazhitű idealisták is képesek fölfogni, ha hasznos idiótának nevezik őket.

Vigyáznia kell tehát a fejedelemnek, hogy soha mást ki ne ejtsen a száján, mint olyan dolgokat, melyek magukba foglalják a fenti öt jó tulajdonságot, s amikor mások látják vagy hallják, legyen csupa könyörületesség, csupa hit, csupa őszinteség, csupa vallásosság. És semmi sincs, ami ennél az utolsó tulajdonságánál fontosabb lenne; az emberek pedig inkább hisznek a szemüknek, mint tapasztalásuknak.

(Niccolò Machiavelli: A fejedelem)

 (Kép: Idősebb Bruegel: Nagy hal kis halat eszik/Wikimedia Commons)