Hiába magyarázkodott Orbán a lengyeleknek, azok egyáltalán nem vették jó néven, hogy külön úton egyezkedik az oroszokkal, és hosszútávra elkötelezi magát Moszkva mellett Európa ellenében.

A lengyel kormányfővel való találkozója után Orbán Viktor hízelegni próbált, miszerint

Magyarország továbbra is eltökélt a lengyel-magyar barátság mellett, a magyar és a lengyel mindig is szabadságszerető népként tekintett egymásra. Lengyelország mindig is egy speciális helyet foglal majd el a szívünkben,

a lengyelek egyáltalán nem viszonozták a gesztusait. Ewa Kopacz miniszterelnök fagyosan 

nyílt és őszinte

megbeszélésről nyilatkozott, ami arra utal, hogy a tárgyalások kifejezetten fagyosak lehettek.

Orbán minden konkrét cél nélkül utazott Varsóba, a tárgyalások legfeljebb arra szolgálhattak, hogy az elutasító lengyel politikának elmagyarázza, miért is nem kell tartaniuk a magyar-orosz gazdasági szövetségtől.

Hát, ezt nem sikerült elérnie. Így végleg elúsztak a reményei egy lengyel-magyar politikai-gazdasági együttműködéssel kapcsolatban.

Orbánnak a múlt évtized végétől elsődleges célja volt ugyanis egy kelet-európai érdekérvényesítő blokkot létrehozni, amely egyszerre tud összefogni Brüsszel és Berlin, valamint Moszkva ellen. Ennek érdekében mindkét megválasztása után első miniszterelnöki útja Varsóba vezetett (és nem Berlinbe, mint az az utóbbi két évtizedben szokás volt).

A Kaczynski-ikrekkel még együtt tudott volna működni az ügyben, de aztán sem Komorowski elnök, sem Tusk miniszterelnök nem kapott az ötleten. Egyfelől Lengyelországot sorolták a középhatalmak, másfelől Orbánt Jaroslaw Kazynski szövetségesei közé. Ezért nem viszonozták soha azokat a gesztusait sem, amelyeket 2011-ben, a soros uniós elnökként tett. (Ekkorra már Basescu román államfő is kihátrált a projektből.)

És mostanra már Kazynski is, aki példátlan elutasító gesztussal még találkozni se volt vele hajlandó csütörtökön. Noha ő volt az, aki 

Budapestet Varsóban!

felkiáltással méltatta korábban Orbánt, és a hívei különvonattal jöttek Magyarországra a Bayer-Széles-Bencsik-féle Békemeneteket megtámogatandó.

Orbán orosz-politikája azonban már neki is elég volt: a pávatánc - miszerint ide is, oda is szépeket mondunk és ügyesen nyilatkozunk - Varsóban megbukott.

Mondjuk illúzió is volt azt gondolni, hogy egy nyitott gazdaságú kis ország, amelyik katonailag is, politikailag is elkötelezett Nyugatra, majd híd szerepet tölthet be a Moszkva, illetve Washington és Brüsszel közötti konfliktusban.

Orbán ugyan elhárította a közvetlen veszélyt, a tartós elkötelezettséget jelentő hosszútávú gázszerződést, de a paksi erőmű bővítésével továbbra is évtizedekre az oroszok geostratégiai szférájába tolná Magyarországot.

És ezek után elment oda, ahol még Merkelnek és Hollande-nak is fölróják a minszki engedményeket, a puha föllépést Putyinnal szemben. Lehet, hogy komolyan gondolta, hogy éppen őt fogják barátságosan fogadni ott, ahol már tavaly is így vélekedtek róla:

Orbán leszopta Putyint két atomreaktorért és 10 milliárd euróért. (...) Tiszta jobbágyság.

Ha igen, akkor komoly gond van a realitásérzékével.

(Kép: MTI)