- A populisták triumfálhatnak Brüsszelben, megszűnhet a schengeni térség és bukhat a német kormány: "mindössze" ennyi a tét a mai és holnap csúcstalálkozón.
- Theresa May Putyin csatlósával, Orbán Viktorral lép nászra.
- Gulyás Gergely: nem érdekes, hogy fogy a magyar, mi akkor is etnikailag homogén nemzet maradunk!
A ma kezdődő uniós csúcstalálkozó előtt az Európai Tanács elnöke arra figyelmeztetett, hogy a populista politikusok által terjesztett migrációellenes nézetek ajtót nyithatnak a földrészen a demagógiának. A nyílt levélben Tusk rámutat, hogy egyre több ember kezdi azt hinni, csakis a keménykezű, szellemét tekintve Európa- és liberálisellenes hatalom képes megállítani az illegális bevándorlást. Ám ez a felfogás a nyílt tekintélyelvűség felé mutat. Viszont ha sokan elhiszik, hogy csakis ezek az erők képesek hatékony megoldást ajánlani a válságra, akkor elfogadnak bármi mást is tőlük. A tét nagyon nagy, az idő rövid. A lap hozzáteszi, hogy az új olasz kormányfő átlépett az érvényben lévő menedékjogán. Conte tegnap kijelentette a parlamentben, hogy Olaszország nem fogja feldolgozni a többi tagállam helyett a menedékkérelmeket. Azt akarja, hogy a menekülteket osszák el a többiek között, ám álláspontja csak még inkább megnehezíti a német kancellár helyzetét.
Az Európai Parlament elnöke drámai felhívást tett közzé, miszerint a migrációs válság az EU megsemmisítésével fenyeget, ám semmiképpen sem szabad megengedni, hogy bekövetkezzen a vég. Tajani a részletekről szólva rámutat, hogy ha a mostani csúcson nem sikerül új tervben megállapodni, az a határok lezárásához, illetve a schengeni rendszer összeomlásához vezethet. Épp ezért az olasz jobboldali vezető azt sürgeti, hogy az EU a humanitárius tragédia megoldása során egyfelől legyen szolidáris mindazokkal, akik az üldöztetés elől menekülnek, másfelől viszont mutasson határozottságot és csak azokat engedje be, akik arra jogosultak. Mint írja, Európa későn ébredt rá, mekkora bajok vannak Afrikában, illetve a Közel- és Közép-Keleten, így a hatalmas menekülthullám közepette csupán kármentésre futotta erejéből a külső határokon. Ám a helyzet folytán várhatóan csak még többen jönnek az elkövetkező évtizedekben.
A megoldás érdekében a tagállamoknak létre kell hozniuk egy olyan mechanizmust, amelynek alapján automatikusan befogadják a menedékkérők arányos részét. A Balkán lezárása egyúttal példaként szolgálhat a Földközi-tenger térsége számára is. Továbbá együttműködési megállapodást kell kötni az érintette afrikai államokkal. Szükség van a dublini rendszer reformjára is, mivel tavaly összesen 650 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, ám ebből 416 ezret Németországban, Olaszországban és Franciaországban. A vonakodó államokat meg kell győzni arról, hogy az unió képes hatékonyan őrizni a külső határokat. Ha mindez nem sikerül, akkor újra nemzeti hatáskörbe kerül a menedékpolitika, amiből a nemzeti határok lezárása következik, azaz vége a szabad mozgásnak Schengenen belül. Az állam- és kormányfőknek ezért félre kell tenniük az önérdekeket és olyan megoldással kell kirukkolniuk, amit az emberek várnak és megérdemelnek.
Igen nagy nyomás nehezedik a német kancellárra a mai csúcstalálkozó előtt, mind odahaza, mint az EU-ban. Az eltelt napok megmutatták, hogy egyre gyengébbek a kancellár pozíciói otthon, illetve hogy Európa menthetetlenül megosztott az ügyben, miként lehetne rendezni a migrációs válságot. Olaszország, illetve egyes kelet-európai államok el vannak szánva arra, hogy szembeszálljanak Merkel egykor megkérdőjelezhetetlen tekintélyével. A záróközlemény tervezete azt tükrözi, hogy jelentősen megnőtt az olyan, keményvonalas vezetők befolyása, mint Seehofer és Salvini, valamint az osztrák és a magyar kormányfő. Ők mindannyian távol akarják tartani a földrésztől a menekülteket.
A belső ellentéteket tanúsította, hogy hosszas alkudozást követően kiköthetett Máltán egy menekülthajó, de csak azután, hogy nyolc állam megállapodott: átveszi a migránsok rá eső részét. Több érintett politikus is azt hangoztatta, hogy csupán egyszeri alkalomról van szó, ám az olasz belügyminiszter hazája újabb győzelmeként ünnepelte a fejleményt. Németország – hírek szerint Seehofer makacssága folytán kimaradt az egyezségből, mert a belügyi tárca vezetője ragaszkodik ahhoz, hogy Olaszország és a többi déli állam vegye vissza azokat a migránsokat, akik rajtuk keresztül jutnak el a német határig. Ha Merkel nem tud európai megoldást elérni, akkor vagy az lesz, hogy országa lezárja a határt, és ez dominóhatást indít be a földrészen, vagy pedig menesztenie kell a belügyminisztert, ami új választást, illetve esetleg kisebbségi kormányt jelent. Kauder, a CDU egyik vezetője igen súlyosnak minősítette a német belpolitikai helyzetet.
A lap szerint a tagállamok csupán egy valamiben értenek egyet a mai legfelső szintű tanácskozás előtt: a migránsokat lehetőleg már az uniós határok előtt meg kell állítani. A tét azonban az, meg lehet-e menteni Merkelt és a kormányát és ez sikerülhet is. Ugyanis . A kancellár menedékpolitikájából ugyanis semmi sem olyan eredmény rajzolódik ki Brüsszelben, amely alighanem tetszeni fog a lázadó CSU-nak, a kancellár menedékpolitikájából ugyanis semmi sem maradna, a korszellem és a politikai valóság irányváltásra kényszeríti a miniszterelnököt. Már a közleménytervezet első mondata is azt hangsúlyozza, hogy a külső határok hatékony felügyelete a közös migrációs politika feltétele. És így tovább, csak éppen a legtöbb javaslatot igencsak nehéz lesz valóra váltani, és bőven lehet, hogy azok délibábnak bizonyulnak.
Dublin azonban továbbra is megosztja a tagállamokat, és azt majd az osztrák uniós elnökségnek kell valamiképpen orvosolnia, persze ha egyáltalán képes rá. De Kurz már megmondta, hogy értelmetlen a kvóta és inkább igyekszik mindenkit Orbán jól ismert felfogásának megnyerni: nem kell senkit sem beengedni és akkor felesleges a vita az elosztásról. Budapest már évek óta szajkózza a külső gyűjtőpontok szükségességét. A cél világos: csak senki ne jöjjön az EU-ba. A német kormány szempontjából azonban ez illúzió, ezért ragaszkodik a szolidaritáshoz. Vagyis egyetlen állam sem vonhatja ki magát belőle. Merkel ebben számíthat Macronra, csak kérdés a többieknek mennyire tudja eladni a véleményét. De most ő szorul rá a többiek támogatására.
Német kormánykörök szerint európai keretekben, de két-, illetve többoldalú megállapodásokkal kell elérni, hogy gyorsan visszavegyék a menedékkérőket azok az államok, amelyek területén a migránsok elsőként léptek az unió földjére. Ezzel az elképzeléssel Olaszország is egyetért, mert ha sikerül megfékezni a beáramlást, akkor az sem lesz olyan nyomasztó gond, hogy jelenleg sokan még a kérelmük elbírálása előtt továbbállnak Északra. A Visegrádi Csoport hasonlóképpen érvel, ám Róma ragaszkodik a kvótákhoz. A németek, franciák, olaszok és spanyolok azonban kitartanak amellett, hogy a felelősség és szolidaritás nem lehet üres szólam. Berlinben kiemelik, hogy a szolidaritás megnyilvánulhat különféle formában is, nem csupán a menedékkérők átvételében, ám az nem megy, hogy egyes kormányok bizonyos előnyöket kimazsoláznak, ami oldalvágás Magyarország címére.
A Törökországgal kötött uniós megállapodás szellemi atyja úgy gondolja, hogy a migráció ügyében nem képzelhető el európai szintű egyezség, inkább államcsoportok között jönnek majd létre szerződések. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű elemző intézet vezetője szerint leginkább felvevő központokra és a gyors menedékeljárásra van szükség. Ám óv a pániktól, hiszen mostanában egyáltalán nem érkeznek sokan a földrészre. Az interjúban emlékeztet arra, hogy a nyelvezetet Orbán Viktor militarizálta, még 3 éve, miközben olyan jelképes politikáról van szó, amely tönkreteheti az egész nemzetközi menekültügyi konvenciót, illetve a menedékjog támogatását. A szakértő ugyanakkor rámutat, hogy a kérdésben élesen ütközik egymással a magyar, az olasz és a bajor álláspont. Így azután Ausztria hiába próbál jó viszonyt kialakítani a három vezetéssel.
A szakember szerint uniós alapokból kellene a régiókat, településeket arra ösztönözni, hogy átvegyék azokat, akiknek már elfogadták a menedékkérelmét. Az ilyen rugalmas szolidaritásnak volna értelme. Kötelező kvóta azonban nem várható, mert politikai okokból nem lehet keresztülvinni. Arra is kitért, hogy rettenetesen durvul a vita nyelve. Ha általánossá válik az a tévképzet, hogy Európa ostromlott erőd, nos, akkor lesznek olyan politikusok, akik arról győzködnek mindenkit, hogy mindenütt nemzeti szükségállapotot kell hirdetni. Ez pedig olyasmi, ami veszélybe sodorja a demokráciát az egyes országokban. Ahogyan azt Magyarország példája mutatja.
A Brexit miatt szövetség van kibontakozóban Nagy-Britannia és a populista magyar kormány között, miután Theresa May szövetségeseket keres a kontinensen. A lap abból vonja el ezt a következtetést, hogy a héten tory képviselők az Európai Parlament Belügyi, Igazságügyi Bizottságában – szélsőjobbos pártokhoz csatlakozva - elutasították, hogy jogállami eljárás induljon Magyarország ellen a „Stop, Soros” miatt. Pár órával később a magyar külügyminiszter azzal járta végig a sajtót, hogy Brüsszel hibás politikát alkalmaz a brit kilépés ügyében, és ha nem lesz megállapodás Londonnal, az igen súlyos következményeket von maga után.
Sophie Int’ Veld, holland liberális EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a brit konzervatívok egyrészt szankciókat követelnek Putyin ellen, másrészt viszont fedezik annak legszorosabb uniós szövetségesét, Orbán tekintélyelvűségét, ám ezzel a saját örökségüket tapodják lábbal. Azaz May az illiberális demokrácia megsemmisítő vízióját hirdető magyar miniszterelnökkel bújik egy ágyba. Ám az Európai Parlament megüzente Orbánnak, hogy megvédi az értékeit. Az újság hozzáteszi, hogy a Fidesz-kormányt széles körben bírálják a Soros elleni gyűlöletkampány miatt is.
Az unió keleti felén kulturális megrázkódtatást okozott a 2015-ös menekültválság, ami azután ellenségességbe fordult, miután az EU kötelező kvótákat akart előírni. Így foglalja össze a helyzetet a lap volt főszerkesztője, aki a térség országaiban alaposan felmérte a terepet és tapasztalatait a „Balkáni migrációs bomba” címmel tette közzé. Felidézi, hogy az elosztási rendszer ötlete mekkora károkat okozott a Nyugat és a Kelet viszonyában, olyannyira, hogy Orbán Viktor a minap már kijelentette: bevándorlás kérdésében soha nem lesz semmiféle kompromisszum. Ha a magyar politikus ilyen kategorikus megjegyzést enged meg magának, az azért van, mert érzi, hogy egyes új, nyugati vezetők készek még nála is messzebb menni. Kurz, Salvini, Söder, bajor miniszterelnök. Napjainkban Orbán diszkréten győzedelmeskedik.
Gulyás Gergely a Syvie Kauffmannal folytatott beszélgetés során toleranciát kér az európai elitek részéről, merthogy a kontinensen a történelem folytán más és más társadalmi modellek alakultak ki. A szerző az Orbán-galaxis felemelkedő csillagának nevezi a Fidesz elnökhelyettesét, aki ragaszkodik ahhoz, hogy minden nemzetnek joga van megválogatni, kivel kíván együtt élni. Véleményében az sem ingatja meg, hogy egyre fogy a magyar lakosság, tehát nem ártana kívülről gondoskodni az utánpótlásról. A lényeg számára az etnikai homogenitás. Ugyanakkor a Soros elleni kampány kapcsán visszautasítja az antiszemitizmus vádját. Azt mondja, az üzletember a bevándorlás támogatásával beleavatkozik az ország belügyeibe.
Kocsis Máté azt fejtegette az újságírónőnek, hogy súlyos sértés, ha a mostani vezetést nem tekintik demokratának. Az az Európa, amelyet az orbáni Magyarország meg akar menteni, bizonyosan keresztény. Ezért veti el a „liberális kontra illiberális”-vitát. Gulyás úgy fogalmaz, hogy nálunk senki sem vonja kétségbe a 19. század liberális értékeit, ám azzal sok esetben nem lehet egyetérteni, amit a mai liberálisok követelnek, lásd a migrációt. A cikk szerint a két politikus a nacionalizmus udvarias változatát testesíti meg, szemben Schmidt Máriával. Ő azt magyarázta, hogy Nyugat-Európa immár nem tudja gyarmatosítani Afrikát, ezért most a kontinens közepén próbálkozik. De ő maga már torkig van a nyugati elit, illetve a Le Monde vezércikkíróinak kioktatásával. Viszont tévedés volna azt hinni, hogy a térségben csupán a szélsőségesek és az ultranacionalisták érzik meg nem értettnek magukat. Mint ahogy tévedés volt azt hinni a rendszerváltás eufóriájában, hogy a régió fejlődése lineáris lesz. Hiszen nem az a Nyugaton sem.
