Orbán győzelmi menetre készül Berlinben, de könnyen sírás lehet a vége. Merkelt ugyan a magyar miniszterelnök bajor barátja sarokba szorítja épp, de az uniós értékek és a jogállam elleni, orbáni támadás még a CSU-nál is kiverheti a biztosítékot.
A lap úgy tudja, hogy alig két hét múlva, július 5-én, Berlinben találkozik a német kancellár és Orbán Viktor. A jelentés hozzáteszi, hogy a migráció kapcsán a két politikus idáig teljesen más pályát futott be. Merkel európai megoldást akar, ezzel szemben a keményvonalas magyar miniszterelnök a válság csúcspontján lezáratta a határokat. A német vezető jelenleg nagy nyomás alatt áll a CSU-s belügyminiszter részéről, de hogy a vita miként dől el, az még teljesen nyitott. Ha Seehofer egyoldalúan rendelné el, hogy az elutasított menedékkérőket már a határról visszafordítsák, az támadás volna Merkel jogköre ellen. Ugyanakkor A keresztényszociálisok idáig sűrűn udvaroltak Orbánnak. Közülük nyilvánvalóan sokan hiszik azt, hogy odahaza szavazatokat hoz nekik, ha zárják a sorokat a magyar vezetővel, aki keresi az ellentéteket az EU-val. Viszont az euroszkeptikus irányvonal felháborítja az európai partnereket, az unió pedig ismételten bírálta a jogállam magyarországi helyzetét.
Két tekintélyes nemzetközi szervezet is úgy értékeli, hogy a „Stop, Soros”-csomag önkényes és homályos, indokolatlanul fenyeget civil szervezeteket, továbbá megsérti az európai jogot. Az Európa Tanács és az EBESZ jelentéstervezete részletes véleményt mond a javaslatról, kiemelve, hogy az börtönnel fenyeget teljesen legális tevékenységeket. A Velencei Bizottság, azt kérte, hogy Magyarország várjon még két napot, amíg nyilvánosságra hozzák az ET tanácsadó testületének részletes véleményét a javaslatról, ám ezt Szíjjártó Péter Stockholmban, egy nemzetközi tanácskozás margóján visszautasította. Egyben dühösen bírálta az előzetes állásfoglalásban megfogalmazott kritikát. Így az Országgyűlés már ma szavaz a kérdésről. Közben a magyar Pénzügyminisztérium csak fokozta a kavarodást, amikor bejelentette, hogy 25 %-os adót kívánnak kivetni a migránsokat támogató civil szervezetekre.
A Fidesz kampányt folytat Soros György ellen. Szíjjártó erről azt mondta, hogy a Bizottság, az ENSZ emberi jogi biztosa, valamint a Velencei Bizottság alkotja az üzletember bevándorlás-párti szövetségét. Magyarország azonban harcol a nemzetközi nyomás ellen. Egyébként a Velencei Bizottság kifejezetten ellenzi, hogy az emberiességi tevékenységet szabadságvesztéssel sújtsák. Szerinte bármiféle törvénynek ki kell mondania, hogy ilyen esetekben a civilek által nyújtott segítség nem számít bűncselekménynek és az NGO-knak adott pénz nem bűntettek pártolására szolgál.
Magyarországon hamarosan akár egy évre is a rács mögé kerülhetnek azok, akik segítenek a papírok nélküli migránsoknak. Gárdos Tódor, a Human Rights Watch regionális kutatója úgy véli: a kormány nem egyszerűen lecsap a civilekre, ha azok támogatják a menedékkérőket, hanem új feltételek szab, és ezek alapján szinte lehetetlenné válik a menekültek számára, hogy bármilyen védelmet kapjanak. Mint jelezte, épp ezért a nemzetközi emberi jogi szervezet felhívja az unió tagállamait, illetve a Bizottságot, hogy gyakoroljanak nyomást a „Stop, Soros” visszavonása érdekében. A szakértő szerint a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kell indítania, ha ma átmegy a törvényjavaslat.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának európai igazgatója szintén amellett van, hogy a magyar kormány vegye le a napirendről a tervezetet, mert az emberi jog, nem pedig bűncselekmény, ha valaki menedékért folyamodik. Ezen belül különösen aggasztónak nevezte, hogy felelősségre akarják vonni azokat, akik pusztán emberiességi megfontolásokból segédkezet nyújtanak a bajban lévőknek. Gárdos ehhez hozzátette, hogy Magyarország módszeresen akadályozza a migráció regionális megoldását. A hírügynökség rámutat, hogy az indítvány szembemegy az EU migrációs politikájával, de egyben Soros Györgyöt is célba veszi.
A vezércikk szerint semmi sem mutatja jobban az amerikai elnök ideológiáját és szándékait, mint az, hogy egyfolytában megértést tanúsít a reakciós despota Putyin iránt, a liberális demokrata Merkellel szemben viszont egyre-másra nyilvánítja ki bírálatát és megvetését. De most még ennél is továbbment, amikor beleavatkozott a migráció kapcsán kirobbant német belpolitikai vitába. Hagyjuk, hogy milyen ténybeli tévedések voltak a twitter-üzenetben, de azért az teljesen szokatlan, hogy a Fehér Ház aktuális lakója egy Nato-szövetséges belső ellenfelei mellett áll ki. A gesztus csak arról győzi meg a kancellárt és a többi nyugati vezetőt, hogy az elnök rosszhiszemű velük szemben.
Ugyanilyen zavaró, hogy Trump kapcsolatot keres az európai populista jobboldallal, pl. amikor felhívta Orbán Viktort és abban állapodtak meg, hogy erős nemzeti határokra van szükség. Az előző két elnök kerülte a találkozót a magyar kormányfővel, annak illiberális irányvonala és oroszbarátsága miatt. A mostani viszont állandóan szapulja a Nato-t, és a mi még rosszabb: nem azért dühöz más vezetőkre, mivel azok nem tartják be a szövetség alapvető értékeit és céljait, hanem pont azért, mert hűek azokhoz.
A lap úgy értékeli a német-francia csúcstalálkozó után, hogy Merkel és Macron megpróbálja megmenteni az uniót és saját magát. Az egész megbeszélést beárnyékolta, hogy miként oltsák ki a mind több populista tűzfészket a migráció ügyében. A vendég megközelítőleg sem kapott annyi támogatást nagy léptékű európai reformterveihez, mint amennyit remélt, mégis többet, mint amennyit a kancellár szorongatott hazai helyzetében várni lehetett. A közös közlemény ennek megfelelően tartalmasabb volt annál, mint amennyit sokan elképzeltek. Timothy Garton Ash, az oxfordi egyetem tanára úgy véli, hogy a két politikus megpróbál összekalapálni valamit, ami úgy látszik, mint egy nagy közös kezdeményezés, ám ez még nem elegendő Európa számára.
A fő téma, a migráció ügyében mindketten abban bíznak, hogy tető alá lehet hozni megállapodásokat a déli országokkal, ahová a legtöbb menekült érkezik. Meg akarják erősíteni a külső határvédelmet, továbbá azon vannak, hogy a kérelmeket Észak-Afrikában dolgozzák fel. Közben viszont Trump igyekszik összefogni a nacionalistákkal, Magyarországtól Szlovéniáig. A francia államfő szóvivője nyilvánosan bírálta az amerikai elnök bevándorlási politikáját, hozzátéve, hogy meg kell védeni az európai szolidaritást mindenféle populizmussal szemben. Ám ez nem fog sikerülni, ha mindenki visszavonul a nemzeti határok mögé. A kérdés az, hogy Berlin és Párizs mekkora támogatást tud összeszedni a változásokhoz. A kölni egyetem egyik professzora szerint éppen ez lesz a lakmusz teszt, amely megmutatja, hogy a német-francia mozdony képes-e továbbra is húzni az európai szerelvényt.
A kommentár úgy látja, hogy a populista-nacionalista erők részéről közvetlen veszély fenyegeti az EU liberális értékeit, ezért az európai demokratáknak össze kell fogniuk, nehogy a szélsőjobb átvegye a hatalmat. Utóbbira az alkalmat a jövő évi EP-választások jelentik, az ellenerők meg fogják próbálni, hogy megszerezzék a teljes ellenőrzést az unióban. Az utóbbi napok drámai német és olasz fejleményei előrevetítik, hogy mi várható. Vagyis hogy igyekeznek majd a maguk ízlésének megfelelően átrajzolni az európai tervet. A hatalmi harc kiinduló pontja a migráció, amelynek kapcsán két felfogás csap össze. Az egyik liberális demokrata, a nyílt társadalmat hirdeti, a másik erődben gondolkodik, illiberális és intoleráns. Közben pedig Washington és Moszkva is learatná a részben saját maga által táplált zűrzavar gyümölcseit.
Ebben a hónapban példátlan módon megrázta a liberális rendet az olasz szélsőjobb győzelme, illetve az, hogy az osztrák kancellár meghirdette az arra hajlandó államok tengelyét, benne az olasz és a magyar populistákkal. Utána következett a Merkel elleni belnémet támadás. És mindezt csak betetőzte Trump egyik legprovokatívabb üzenete. Előzőleg kijelentette, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik, és ezt biztosan megértették a szélsőséges magyar irredenták, akik még mindig a Nagy-Magyarországról álmodnak. Kurzot ideológiai kötelékek fűzik össze Orbánnal, Seehoferrel és Salvinival. A térképre nézve ez alapján a szélsőjobb, illetve a nacionalista konzervativizmus transzalpesi és dunai Európája rajzolódik ki.
Seehofer, Orbán és a többiek az unión belül a liberális értékeket igyekeznek megdönteni. Át akarják alakítani a szervezetet a maguk konzervatív, keresztény, nemzetközpontú felfogásának megfelelően, miközben fenyegetve érzik a Nyugatot a nem-fehér és muzulmán bevándorlás miatt. Nem azt tervezik, hogy szakítanak Európával, hanem hogy a befolyásuk alá vonják azt. Vannak ugyan ellentéteik, de az érdekük az, hogy közös támadást indítsanak az EU intézményei ellen. Szeretnének megszabadulni Merkeltől, hogy átvegyék az Európai Néppárt irányítását. Múlt heti beszédében a magyar kormányfő minden eddiginél egyértelműbbé tette a szándékokat. Ebben a helyzetben a demokratáknak ki kell állniuk, meg kell védeniük a vívmányokat.
