Hátborzongató a rendszer, amely Balog Zoltán minisztersége alatt született meg: a szegény, rossz körülmények között élő, vagy cigány gyerekek esélye a felemelkedésre nulla. És ezt pont az oktatási rendszernek "köszönhetik".

A 168 Óra nemrég hosszú riportot közölt az Ámbédkar Iskoláról, melynek célja a szegény, hátrányos helyzetű gyerekek érettségihez juttatása, ezáltal az esély megteremtése, hogy egyetemre, vagy jobb munkaerőpiaci helyzetbe kerülhessenek. A cikk egyik része arról szól, hogyan lehetetlenítette el az elmúlt nyolc évben a fideszes oktatásügy ezeket az alapítványi, kisegyházi iskolákat az állam. De ami a leginkább félelmetes, magának az oktatás rendszerének leírása, amelyet

úgy építettek fel, hogy a szegény, vagy cigány gyerekek számára nincs kiút a normális életbe. 

Az az oktatásügy, amelynek célja a felemelkedés lehetne, pont az ellenkező céllal működik jelenleg: aki szegény, az maradjon is az.

Az oktatás ugyanis a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb eszköze. Most azonban a politikai elit arra használja, hogy elnyomja a szegény rétegeket, és konzerválja a kilátástalanságot. Ennek a legjobb példája a Dr. Ámbédkarról elnevezett buddhista iskola és az azt segítő kisegyház, a Dzsaj Bhím. A cikk szerint az utóbbi években a kisegyházat adminisztratív és törvényi eszközökkel ellehetetlenítették, az iskola finanszírozását pedig szinte teljesen megszüntették.  

Az oktatási rendszer ugyanis úgy épül fel, hogy elvágja a felfelé irányuló mobilitási útvonalakat. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az iskolai szegregáció magas volumene miatt  Magyarországgal szemben. A roma gyerekek oktatási elkülönítése nagyüzemi mértékben folyik, hivatalos állami támogatással. (Miközben a többségi társadalom elvárja, hogy rendesen öltözzenek, dolgozznak a, az állam intézkedéseivel pont hátráltatja őket ebben.) Becslések szerin nagyságrendileg ötszáz olyan iskola van, ahol szegregált oktatás folyik, márpedig aki cigány iskolába jár, annak nincs mobilitási útja az érettségit adó középiskola felé. Egy részük nem tanul tovább, és a tankötelezettség végéig az általános iskolában marad vagy bekerül a Híd-programnak nevezett, valójában sehova nem vezető elfekvőbe. Más részük pedig hiába tanulna tovább, az állam szándékosan emel akadályokat az érettségi megszerzése elé.

Havi harmincezer forint állami ösztöndíjat ígérnek, ha a fiatal a zsákutcás szakképzést választja, ahol nincs idegen nyelv és csak nyomokban van matematika, természettudomány vagy művészet. A nyomorgó családokban ez el is dönti a továbbtanulás kérdését: senki nem megy gimnáziumba, mert ott nincs ilyen ösztöndíj. Pusztán ezzel az egy költségvetési tétellel cigánymentesítik a gimnáziumokat

– mondja Derdák Tibor, az Ámbédkar Iskola alapítója, szociológus a 168 Órának.

A fideszes oktatáspolitikának és munkaerőpolitikának megvan az „eredménye”: vészesen apad a tanulói létszám, az iskola által megcélzott

halmozottan hátrányos helyzetű roma tanulók egyre inkább kiszorulnak a középiskolákból.

Ez a jelenség teljesen általános azoknál az iskoláknál, amelyek a hátrányos helyzetű gyerekeket szeretnék az érettségi felé orientálni; ennek oka leginkább a 18-ról 16 évre csökkentett tankötelezettség. A szakmai tiltakozás ellenére az előző emberminiszter, Balog Zoltán vezetésével a tankötelezettséget 16 évre szállították le, ez pedig pont a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb diákokra mért csapást. (Érdekesség, hogy pont Balog Zoltán volt korábban a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár.) A tankötelezettség leszállítása miatt 2016-ban megugrott a közmunkában részt vevő 16-17 évesek száma. Ahol a családok havonta néhány tízezer forintból gazdálkodnak, s az egy főre eső jövedelem nem éri el a húszezer forintot sem, ott nem kérdés, hogy abban a pillanatban, amint a tankötelezettség megszűnik, a gyerek beáll az anyagi támaszt jelentő közmunkába. Ez a korosztály olyannyira elárasztotta a közmunkabrigádokat országszerte, hogy az már a kormánynak is feltűnt, és korrigált: 25 év alatt konkrét munkára, azaz utcai sepregetésre nem alkalmazhatók a fiatalok.

A csapda tehát készen áll: amint a gyereket ki lehet venni az iskolából a szegény családok elküldik közmunkára, ahonnan pedig nincs kiút. Lenne azonban egy második esély is, a közmunkások részt vehetnek átképzési programokban is, amire a munkaügyi központ ugyanakkora összeget ad, mintha közmunkásként dolgoznának. De az átképzés sem vezet sehova, hiszen nem kapnak használható tudást és ugyanúgy maradnak közmunkások – életük végéig. A tanfolyam és a közmunka Derdák szerint olyan elszívó erővel hat, hogy a most megkereshető havi 50-70 ezer forint vágja el a hátrányos helyzetű roma tanulókat a valódi felemelkedés lehetőségét nyújtó iskolapadból.

(Az „átképzésre” a legjobb példa: az Ámbédkar Iskolát az idei tanévben több diák is azért hagyta ott, mert a közeli településen a munkaügyi központ tésztakészítő-tanfolyamot indított, ahová a középiskolákból toborozták a jelentkezőket. Az ilyen jellegű, néhány hónapig tartó tanfolyamok elvégzése nem ad a munkaerőpiacon kamatoztatható szaktudást, a végzős fiatalok pedig a semmibe hullanak.)

Derdák Tibor a 168 Órának azt mondta, Magyarország így 2011-től néhány év alatt a 17 éves korosztály 15 százalékát kivonta az iskolarendszerből.

Abszurd módon az állam arra ad pénzt, hogy ezek a gyerekek ne értelmes, tevékeny, önálló, művelt felnőttek legyenek, hanem maradjanak írástudatlan, befolyásolható, fizikai munkára egy darabig még alkalmas modern kori rabszolgák.

Az állam egyre több pénzzel ösztönzi a szegénysorú fiatalokat, hogy hagyják abba a nappali rendszerű iskolai tanulmányaikat. Míg az érettségit adó középiskolában mindössze a 12 ezer forintos iskoláztatási támogatást kapják a diákok, addig a továbbképzéseken ennek az összegnek a négy-ötszörösével kecsegtetnek

– mondta a szociológus. Húszéves kor fölött ráadásul már az iskoláztatási támogatást is megvonja az állam, így azok, akik először szakmunkás-bizonyítványt szereznek meg, és utána szeretnének érettségit tenni, semmilyen állami segítségre nem számíthatnak.

A hab a tortán, hogy a kormány büszkén írogatja az Európai Bizottságnak, hogy vannak támogatások, például az Útravaló ösztöndíjak, ám ezek bizonytalanul érkező, 10-15 ezer forintos havi juttatást jelentenek. Az utóbbi években többször előfordult, hogy még a pályázatot sem írták ki. Ez kevés ahhoz, hogy erre építve a mélyszegénységben élő családok a gyerekeiket az érettségi megszerzését célul tűző iskolába írassák. Helyette ott a szakiskola, ahol viszont bőkezű az állam, a hiányszakma megszerzését ugyanis a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjjal, havi ötvenezer forinttal támogatja. Derdák Tibor hiába kéri két éve a kormány által gründolt antiszegregációs kerekasztalon, hogy éppen a szegregálódás megakadályozása és a hátrányos helyzetű fiatalok mobilitási útjainak megnyitása érdekében a szakképzés mellett ugyanekkora összeggel támogassák a szegénysorú fiatalok gimnáziumi tanulmányait, ezt folyamatos visszautasítják.

• Sem Langerné Victor Katalin, a humántárca helyettes államtitkára,
• sem Czibere Károly szociálpolitikáért felelős államtitkár,
• sem Pölöskei Gáborné, a nemzetgazdasági tárca szakképzésért felelős helyettes államtitkára

nem törődik ezzel.

Lehetetlen hátrányos helyzetből érettségit szerezni, majd továbbtanulni. Ennek a társadalmi rétegnek a gyerekei elé a kormány szándékosan falakat húz, hogy megakadályozza a felemelkedésüket

– mondja Derdák Tibor.