- A Fidesz megfirkálta a választási törvény, az ellenzék széthúz, mindkettő nagyon zavarja a kormány távozását sürgető többséget, de még mindig van esély az összefogásra.
- Magyarországon és Lengyelországban jól nyomon lehet követni, mi történik a jogállammal, ha a populisták kerülnek nyeregbe.
Magyarországon az ellenzék széthúzása és a szavazókörzetek határainak megváltoztatása dühíti az Orbán-ellenes szavazókat. Az 5. kerületben a legtöbben pl. nem a miniszterelnököt támogatják, a párt jelöltjének mégis igen jók az esélyei, köszönhetően a Fidesz viszonylag erős tömegbázisának, de legalább ilyen mértékben annak, hogy a párt javára módosították a választókerület határait, illetve, hogy a sajtó nagy részét a kormányfő szövetségesei ellenőrzik. De az is szerepet játszik benne, hogy az demokratikus ellenzék nem hajlandó egyetlen ellenjelölt mögé felsorakozni. Ez utóbbi felháborítja az embereket, akik már annyira elégedetlenek Orbánnal, hogy az minden mást felülír. Ugyanez a gond másutt is: a többség meg akarja buktatni a politikust, csak éppen nincs olyan jelölt, akit a pártok egységesen támogatni tudnának.
Márky-Zay Péter azt mondta a lapnak: Hódmezővásárhely tanulsága pontosan az, hogy lehet nyerni, ha csupán egyvalaki áll szemben a Fidesz emberével. Ám ha az ellenzék megosztott és nincs remény, akkor még az embereknek szavazni sincs kedvük. Több nagyvárosi körzetben azonban azt mutatják a felmérések, hogy az egyesült balliberális oldal a Jobbik nélkül is képes felülkerekedni. Pontosan ez a helyzet a már említett 1-es budapesti választó körzetben, ahol azonban a Momentum és az LMP nem hajlandó visszalépni az MSZP-PM képviselője javára.
Részben büszkeségből, mert Fekete Győr András és Csárdi Antal vezetők a saját pártjukon belül és úgy gondolják, hogy a tekintélyük nem engedi meg, hogy kiváljanak a küzdelemből. De szerepet játszik a pénz, mert minél több jelöltet indítanak a pártok, annál több állami támogatásra számíthatnak. A fő ok azonban a régi baloldali politikusok és pártok részéről tapasztalt hozzá nem értés és arrogancia, lásd Gyurcsányt, illetve az MSZP-t, ami 8 éve elsöprő győzelemhez segítette a Fideszt. Az új tömörülések nem kívánnak szövetkezni velük, mert azt gondolják, hogy a magukat lejáratott erőknek nincs helyük az Országgyűlésben.
De az is gond, hogy az ellenzék nemigen tudja célba juttatni mondandóját a médián keresztül. A közrádiótól és tévétől szinte egyáltalán nem kap műsoridőt, ugyanakkor a megyei lapok kivétel nélkül Orbán közeli üzletemberek kezében vannak. Azon kívül a Számvevőszék megbírságolt 5 ellenzék tömörülést, mert azok állítólag illegális adományokat fogadtak el. A Fidesz azonban kimaradt a vizsgálatból, noha egy sor korrupciós botrányba keveredett bele. De az egyfordulós választási rendszer is a hatalomnak kedvez. Ugyanakkor .még mindig van lehetőség az összefogásra.
A populizmus egyik elismert szakértője úgy gondolja, hogy jogállam nélkül nincs demokrácia. A német közszolgálati rádió azért kereste meg a Harvard politológusát, mert rendkívüli időket élünk, hiszen a populista pártok veszélybe sodorják a jogállamiságot. Yascha Mounk, aki nemrégiben könyvet írt a demokrácia széthullásána lehetőségéről, azt mondja, hogy valóban nagy a baj, ennek beismeréséhez csak meg kell nézni, milyen következeményekkel jár, ha hatalomra kerülnek a populisták. Magyarországon és Lengyelországban látni, milyen gyorsan alá lehet ásni a jogállamot, megakadályozni a szabad és tisztességes választásokat. A rendszer ugyan demokratikus, ám illiberális, azaz nem tartja tiszteletben az egyén, illetve a kisebbségek szabadságjogait. Vagyis az ilyen erők számára lehetséges a demokrácia jogállam nélkül is, és ez hosszú távon veszedelmes.
Éppen ezt tapasztalni jelenleg a magyaroknál, ahol Orbán Viktor megfosztotta hatalmuktól a bíróságokat, saját embereit ültette az igazságügy fontos posztjaira. Ugyanezt csinálta a Választási Bizottsággal is. A Számvevőszék hatalmas bírságot varrt az ellenzéki pártok nyakába, emiatt azok nemigen tudnak kampányolni. A Fidesz ellen persze nem indult vizsgálat. Vagyis Orbánt demokratikusan választották meg, de nemigen lehet már szabad sajtóról beszélni, a bíróságok nem vonhatják felelősségre, és mivel ő maga döntött a Választási Bizottság összetételéről, így már nem lehetséges szabad és tisztességes választásról beszélni. A lakosság immár nem képes demokratikus úton leváltani a politikust.
A populizmus felemelkedésének három oka van: a gazdaság visszaesése, a multikulti elterjedése, tehát, hogy az országok jelentős része a bevándorlás folytán etnikailag-kulturálisan sokszínűvé vált, végül pedig a szociális háló megjelenése, ami lehetővé teszi, hogy a zavar és a jövővel szemben érzett félelem egészen új formában, minden rendezőelv nélkül nyilvánuljon meg. Az emberek változást akarnak, de ezt nem kapták meg a politika fő áramától. Ezért azután igazat adtak a populistáknak, akik azt állítják, hogy nincs érdemi különbség a nagy pártok között. Meg abban is, hogy a hatalmat csak úgy lehet meneszteni, ha a nép a szélsőségesekre voksol. Sajnos, a német koalíciónál is azt látni, hogy ugyanott akarja folytatni, ahol a választás előtt abbahagyta. Viszont az alkotmány nem tudja magát megvédeni, ám nagyon is fennáll a lehetőség, hogy a népakarat hangoztatása a populisták részéről a többség zsarnokságához vezet. Jól látható ez a volt szocialista államokban, ahol nagy elégedetlenséget váltott ki, hogy még nem szilárdult meg az új politikai kultúra, nem szereztek jelentős tapasztalatokat a demokráciáról, és a volt kommunista elit magának csapolta le a gazdasági előnyöket.
A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a populisták elemzései részben helytállóak. Azaz a jogállam nem nyomhatja el a demokratikus elemet, és itt példaként utalt a Bizottság technokratáira. Ugyanakkor a populisták megoldási javaslatai szinte mindig antidemokratikusak vagy antiliberálisak, illetve sokszor teljesen irreálisak. A politikának azonban oda kell figyelnie arra, mit akarnak a tömegek. Mounk szerint a megoldást azt jelenti, hogy meg kell szelidíteni a nacionalizmust, a befogadó hazafiságot kell a helyébe állítani. Rendbe kell tenni a gazdaságot és meg kell újítani a demokráciába vetett hitet. Ehhez küzdeni kell azért, hogy a politikai értékek az egyik nemzedékről a másikra szálljanak.
