- A francia elnök kitart amellett, hogy az idén erősítsék meg az EU-t és ne hátráljanak meg a nacionalisták elől.
- Cohn-Bendit szerint a renitens magyar, lengyel és cseh kormánynak tanácsos volna követnie a brit példát, és távozni, ha nem óhajt részt venni a szorosabb európai együttműködésben.
- Budapest, Varsó és Prága csak azt figyeli, hol tehet keresztbe az uniónak.
A német kancellár után a francia elnök is megerősítette, hogy az idén az unió erősítését tekinti legfőbb külpolitikai céljának. Újévi üdvözlő beszédében Macron kijelentette, hogy 2018 döntő lesz a földrész számára, de nem fog engedni sem a nacionalistáknak, sem az euroszkeptikusoknak. Harcolni kíván, mert Franciaország csak erősebb lesz Európa által. Meg van győződve továbbá arról, hogy az EU gazdasági, szociális, környezetvédelmi és tudományos nagyhatalom lehet, amely képes lesz szembenézni Kínával, illetve az Egyesült Államokkal. Mégpedig azokat az alapértékeket képviselve, amikre a közös történelem is épül. Hangsúlyozta, hogy az európai építőmunkához nélkülözhetetlen a mélyreható német-francia együttműködés, az mindennek az alapja. Fontosnak nevezte, hogy messzire jussanak a terv valóra váltásában és szakítsanak az idejét múlt megszokásokkal. Hogy rátaláljanak a közös jövőre, amiről saját maguk határoznak.
Cohn-Bendit szerint a Brexit modellül szolgálhat az együttműködést elutasító keleti tagok, Lengyelország, Magyarország és Csehország számára, mármint hogy azok menjenek csak isten hírével, ha nem akarják kivenni részüket az unió áramvonalasításából. A zöldek volt EP-frakcióvezetője amellett van, hogy lehetővé kell tenni a távozást e kormányok számára, ha azok úgy gondolják, hogy jobb lesz nekik kívül. Azzal érvelt, hogy ez esetben az EU egészséges méretre tud visszafogyni, Budapest, Varsó és Prága pedig brit mintára különleges partneri státuszt kapna, pl vámunió formájában. A politikus egyúttal támogatásáról biztosította a francia elnök elképzelését az euróövezet megerősítésére, illetve a közös hadsereg felállítására, mert az segít, hogy Európa cselekvőképes legyen a világban. Ugyanakkor felszólította a német vezetőket, hogy azoknál ne induljanak be a pavlovi reflexek, azaz ne utasítsák el kapásból, hogy a földrész megújulása pénzbe fog kerülni. A tét ugyanis nem a német hozzájárulás, hanem, hogy az unió közösen tudjon cselekedni a jövőben.
A legtekintélyesebb osztrák külpolitikai újságíró úgy ítéli meg, hogy az elmúlt évben egyáltalán nem ment az európai együttműködés: az egykori keleti tömb országa sűrűn tanúsítottak ellenállást, csak az nézik, hogy hol tudnak kárt okozni az uniónak. Vagyis még mindig nincs meg az egység. Hugo Portisch arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU-nak meg kell találnia a neki megfelelő szerepet. De a legsürgetőbb, hogy megalakuljon a német kormány, mert anélkül nem lehet egy tapodtat sem előbbre lépni. A földrész persze még mindig gazdasági nagyhatalom és erkölcsi erőt sugároz.
Az ugyanakkor veszélyes, hogy a Visegrádi Csoport gonosz játékot űz. Tudja, hogy képes provokálni Európát, mi több, meg is tudja azt bénítani. Ez kétségbeejtő, hiszen ezeknek az országoknak minden okuk megvan, hogy hálásak legyenek az uniónak, hiszen az finanszírozta újjáépítésüket a rendszerváltás után. Ám bekasszírozzák a közösségi pénzeket, hogy azután bojkottálják a szervezetet. Ez rettenetes. Az elemző ugyanakkor azt tanácsolja, hogy előbb várjuk ki, vajon a kisebbik osztrák kormánypárt valóban fokozottan akar-e támaszkodni a V4-ekre. Ha valóban ez történik, az szörnyű volna. Mint mondta, az egész koalíció számára az lesz a mérce, kíván-e az FPÖ a magyarokkal és a többiekkel közösen fellépni Európa ellen. A kérdés ily módon az, hogy Kurz kancellár képes-e megálljt parancsolni bizonyos irányzatoknak a Szabadságpárton belül.
A kommentár úgy látja, hogy haldoklik a demokrácia, ezért a politikusoknak ártalmatlanná kell tenniük a világhálót, mielőtt az kényszeríti térdre őket. Az idén jó pár választás lesz a világban, ám borúlátás övezi ezek demokratikusságát. Kevesen gondolják, hogy az oroszoknál és az egyiptomiaknál ne Putyin vagy al-Sziszi győzne, főként, hogy a bíróságok útján már kiiktatták legnagyobb vetélytársukat. A Fidesz jól szerepel a közvélemény kutatásokban, és úgy tűnik, hogy Orbán hatalmon marad a nativista illiberális demokráciában, amelyet éppen létrehoz. Az elmúlt 10 évben olyan államok fordultak át tekintélyelvű rendszerbe, mint Törökország. Az Economist elemző intézete szerint jelenleg csupán Kanada, Írország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc és a skandináv térség tekinthető kifogástalan demokráciának.
Sok politikus a közösségi médiát okolja, amiért a társadalom mind inkább megosztott. Ám nem lesz könnyű elérni a sokszínűséget az interneten, nehogy az „balkanizálódjon”. Itt a Google, a Facebook és a Twitter részéről meg kell tenni a szükséges lépéseket. Az on-line kampányanyagoknál a pártoknak és másoknak is meg kell jelölniük, hogy ki az, aki közzéteszi ezeket a hirdetéseket. Azt is nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mennyit költenek korteskedésre. A net szabályozása világszerte talán a legfőbb feladat napjainkban. Churchill annak idején azt mondta, hogy a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, leszámítva az összes többit. A polgároknak fel kell készülniük arra, hogy az idén és utána is jobban gondolják meg, kire voksolnak. Már ameddig ez még számít.
