- A külföldi befektetőket egyelőre nem zavarja, hogy mind hangosabb a követelés a Magyarország elleni szankciók elrendelésére.
- A lengyel jobboldal egyfolytában feszegeti a tisztesség és a szóbeli erőszak határait.
- A szélsőségesekkel kokettál a kijelölt cseh miniszterelnök, hogy kormányképes koalíciót tudjon összehozni.
Az elemzés nehéz szomszédnak nevezi Magyarországot, és azt írja, hogy a történelmi tapasztalatok alapján tárgyalni kell vele, ám osztrák szemszögből nincs értelme, hogy Ausztria csatlakozzon a Visegrádi Csoporthoz. Mert futballhasonlattal élve, Bécs inkább az unió oldalán lép pályára a magyarokkal, illetve a V4-ekkel szemben, annyira nem esnek egybe a két fél Európa-politikai érdekei. Viszont az FPÖ-nél a jobboldali-populista politikusokat továbbra is lenyűgözi a gondolat, hogy Ausztria közeledjen a négy volt szocialista államhoz, mert úgy vélik, hogy ily módon ellensúlyozni lehetne a központosító Brüsszelt. De Kurz már külügyminiszterként jelezte, hogy ebből nem lesz semmi. Hiszen ha odaállna a magyarok, csehek, lengyelek és szlovákok mellé, azt kockáztatná, hogy az ország külső pályára kerül az EU-ban. Arról nem beszélve, hogy a négyes összefogás végső soron az unióval való szembenállást szolgálja.
Az unió élesen bírálja a magyar kormányt, különösen annak kemény migránsellenes politikáját, valamint a médiatörvényt. A viszony feszült, ám a támogatások továbbra is érkeznek, ami az utóbbi 7 évben 30 milliárd eurót jelentett, a provokációk ellenére is. Azon kívül Magyarország betartja a deficitcélt, és ezt a kettőt a külföldi befektetők jól fogadják. Viszont egyre hangosabbak a követelések, hogy Brüsszel rendeljen el szankciókat, legutóbb a francia elnök állt ki a megtorló intézkedések mellett. Közben jól áll a gazdaság, az idei és a következő évre 3,5 %-os növekedést jósolnak. Gyenge pontot jelent ugyanakkor, hogy a jó 70 %-os államadósságot jelentős részben kölcsönökből finanszírozzák A magánembereknek és a cégeknek is vannak devizaadósságaik. Ha meggyengül a forint, az megnehezíti a tartozások törlesztését, illetve megszenvedi azt a fogyasztás és a beruházás. Erős fizetőeszközt ellenben az ország nem engedhet meg magának, mert az meg a kivitelnek okozna károkat. Szóval, nincs könnyű helyzetben az MNB.
A lengyel politikában a jobboldal részéről teljesen megszokottá vált a durva hangnem, az ellenfelek gyalázása, amióta két éve a Jog és Igazságosság került hatalomra. Olyannyira, hogy most már az a meglepő, ha a konzervatív politikusok netán mérsékelt hangot ütnek meg – mutat rá a konzervatív német lap kommentárja. Az elemzés szerint lehet, hogy a szélsőségesek csupán marginális kisebbségek alkotnak a társadalomban, ám egy héttel ezelőtti felvonulásuk mégis jelzésértékű volt. A demokratikus ellenfelekkel szembeni támadások és a szélsőséges jelszavak védelmezése azt tükrözi, hogy mára alaposan megváltozott a lengyel belpolitikai légkör. A mostani varsói vezetés azon van, hogy maga mögött hagyja a demokratikus értékeket, retorikájában folyamatosan túllép a tisztesség és a szóbeli erőszak határain. Ily módon azonban jóformán lehetetlenné teszi a tárgyszerű vitát, illetve a kompromisszumot. Márpedig ez öngyilkos dolog egy olyan szervezetben, mint az EU, amely a közmegegyezésen alapszik. Lengyelországban pedig pontosan azt a konszenzust rombolja szét, ami még megvan az alapkérdésekben.
Prágai tavasz helyett Prágai télről ír a lap, miután úgy látja, hogy napjainkban a politika a szélsőjobbnak udvarol, miután az képezi a mérleg nyelvét. Pedig a 90-es években az ország a Tisztességesek felkelésével válaszolt a rasszizmusra és az uszításra. Ma viszont ha támadás ér egy külföldit, a politikusok vagy hallgatnak, vagy bagatellizálják az idegengyűlöletet, mondván, az ilyesmi előfordul. Mint pl. Zeman elnök. Majd ugyanő nem sokkal később rasszista megjegyzést tett a romákra. Az októberi választásokon előretörtek a szélsőségesek, illetve a fennálló renddel szembenálló erők. Ebben egy cseh szakértő szerint közrejátszott a menekültválság, illetve a nyugati terrorhullám. Közben a kijelölt kormányfő, Babis hetek óta eredménytelenül próbálkozik a koalícióval, mivel a demokratikus pártok nem hajlandók szövetségre lépni vele. Így most a politikus a szélsőjobbnál, illetve a kommunistáknál puhatolózik. Idáig kizárta, hogy bevonja őket a kabinetbe, de kívülről támogathatnák azt. Ehhez a radikálisok esetében pl. jó alapot kínál, hogy mindkét fél szigorú bezárkózást, illetve bevándorlás ellenes irányvonalat tart szükségesnek.
