Nem egész pályás letámadással, hanem apró trükkök sorozatával veszi át a bíróságok irányítását a NER. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy lássuk: mi lesz a vége, amikor Orbán kezében egyesül a három hatalmi ág.

A hatalmi ágak szétválasztása nem holmi liberális hóbort. Könnyű belátni, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom összpontosulása semmiképp sem ideális állapot. Ugyanis amikor a személy vagy csoport, alkotja a törvényeket, amelyek a betartását felügyelik, illetve a be nem tartása fölött ítélkeznek, akkor ott könnyen elkészül az ítélet, még a per kezdete előtt. Akadtak sajnálatos periódusok a magyar történelemben, amikor ezt volt kénytelen elszenvedni-elviselni-túlélni az ország, és minden jel szerint ugyan ebbe a zsákutcába igyekszik visszafarolni Orbán és rendszere. (Legalábbis erre utal, hogy legutóbb már a törvényhozással mondattak ki ítéletet, meg sem várva, hogy egy ügy bírói szakba jusson. Ilyen mértékű prejudikálás, az alkotmányban rögzített ártatlanság vélelmének semmibe vétele külön bájos a jogászok alapította Fidesztől.)

Természetesen nem kell a naívát játszani: Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása a rendszerváltás óta is csak nyomokban valósul meg. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom a legkevésbé sem különül el, személyi összefonódásai okán lényegében el sem választható egymástól. A választásokon győztes pártok 1990-től saját vezetőiket emelték a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány élére, majd éppen aszerint táncoltak a törvényhozásban – az országgyűlésben –, ahogy a kabinetnek megfelelt. Így teljes mértékben kiesett a rendszerből a törvényhozók kontrollja a végrehajtók felett. Sőt, inkább a kormány irányítja saját kedve szerint a jogalkotást.

Épp a fenti helyzet miatt nőtt meg – nem csupán most – a bíróságok függetlenségének fontossága. Legalább a törvények betartását vizsgáló, illetve be nem tartásáért járó büntetés kiszabására hivatott testület álljon minél távolabb az összefonódott törvényhozó és végrehajtó hatalomtól. És épp ezért követ el mindent a Fidesz, hogy felszámolja az utolsó, legalább részben tőle független hatalmi ág önállóságát. (Ennek első lépcsője volt Szájer Józsefné kinevezése a legfontosabb bírói testület élére, ám még Handó Tünde számára is létezik az a szakmai minimum, amely tiltakozik a totális megszállás ellen.)

Most pedig lássuk, miként akarja kesztyűbábbá tenni az Orbán-kormány a bíróságokat:

1, kitalálták a közigazgatási bíróságok rendszerét, amelyben közszolgák döntötték volna el, ki élhet a gyülekezési jogával, vagy milyen adatok ismerhetőek meg,

2, amikor ezt elkaszálta az Alkotmánybíróság, nekiálltak a közigazgatási perrendtartást hegesztgetni, majd gyorsan kitalálták, hogy a bíróságoknak – Szájerné közreműködésével – legalább 200 új bírót kell munkába állítaniuk,

3, megemelték a bírói pályázatokon a közigazgatási gyakorlatért adható pontszámot,

4, november elejétől pedig megfelezték a kinevezésekről határozó bírói tanács által adható pontszámokat.

Ha nem megy szemből, majd sikerül kerülőutakon.

Sikerült. Az új gyakorlat eredménye: kormányhivatalnokok minden gond nélkül ülhetnek át a bírói pulpitusra. Olyan emberek, akik korábban azért kapták a kinevezésüket, mert az Orbán-kormány bízott bennük. Az volt a munkájuk, hogy az Orbán-kormány által hozott jogszabályokat az Orbán-kormánynak tetsző módon betartassák. Ezentúl pedig az lesz a dolguk, hogy az Orbán-kormánynak tetsző módon ítélkezzenek. Ezek az emberek, bármennyire is alkalmasak lehetnek szakmailag bírónak, etikailag, politikailag teljes mértékben alkalmatlanok. Csak azt a feladatot képesek végrehajtani, amit az Orbán-kormány nekik adott.