- Merkel: be kellett engedni a menekülteket, mert Orbán Viktor nem volt hajlandó segíteni.
- Az unió összeomlásával fenyeget, hogy a nyugat követi az illiberális magyar és a lengyel példát és mingránsok távoltartására feladja saját értékeit.
- A határzárak teljesen feleslegesek, mert a végén úgyis lerohanják azokat.
Spiegel
1. A német kancellár ma is helyesnek tartja, hogy két éve megnyitotta a határokat a Magyarországon rekedt menekültek előtt. A választások előtt 3 héttel, a szociáldemokrata riválisával folytatott tévévitában Merkel azzal érvelt, hogy 2015 őszén igen drámaian alakult a helyzet és nem volt más választása, miután világossá vált, hogy Orbán Viktor semmi szolidaritást nem tanúsít. Berlin a lépéseket egyeztette az SPD vezetőivel, valamint az európai partnerek közül az osztrákokkal és a franciákkal. Schulz éppen azt hányta vetélytársa szemére, hogy nem közölte szándékait a legszorosabb szövetségesekkel, pedig a közös elhatározás kevesebb teherrel járt volna Németország számára. Az ellenzéki politikus azt is megpróbálta megtudakolni, hogy a bajor kormányfő miért hívta meg a magyar miniszterelnököt nem sokkal később a CSU egyik fontos tanácskozására, ám Merkel megkerülte a választ. A közvélemény 55 %-a különben úgy látja, hogy a szócsatából a kancellár került ki győztesen, 35 % viszont Schulzot tartja meggyőzőbbnek. Ami pedig a pártok népszerűségét illeti, a szociáldemokraták jelenleg 15 %-kal vannak lemaradva a CDU mögött.
2. A bajor keresztényszociálisok elnöke megérti, hogy Orbán Viktor pénzt akar a határkerítésért. Seehofer úgy nyilatkozott: elfogadja a kormányfő jogi álláspontját. Hozzátette, hogy ugyan az EU már elutasította a több mint 400 millió eurós követelést, de ő a maga részéről nagy rokonszenvet érez a magyar vezető iránt. Mint mondta, az életút ismeretében Orbán nem az az ördögi figura, akinek Európában szívesen beállítják. A lap megjegyzi, hogy a határzár jelképként központi szerepet tölt be a látványos magyar bezárkózásban. Azon kívül a menekültek és civil segítőik ellen folytatott gyűlölethadjárattal a politikus megerősítette hazai pozícióit.
3. Egy neves német politológus azzal vádolja az uniót, hogy az a menekültek számának visszaszorítása érdekében elárulja a saját értékeit. Ám az emberi jogok mellőzése az összefogást veszélyezteti, és fennáll a kockázata, hogy összeomlik az EU. A szociáldemokrata Gesine Schwan, aki kétszer is indult az államfői tisztségért, sajnálattal állapítja meg, hogy egyre inkább létrejön az Európa-erőd. És ebből a szempontból nem érdekes, milyen viszonyok vannak Törökországban, valamint Líbiában, mint ahogy az sem számít, hogy a magyarok, horvátok, bolgárok és macedónok erőszakkal és kollektívan toloncolnak vissza embereket, pedig az tilos a nemzetközi jog értelmében. Brüsszel arra építi programját, hogy ha visszatérnek a normális állapotok, akkor nem válik be a jobboldali populisták terve és a nem tudják a migránsokra hivatkozva fenyegetni a demokráciát és a jogállamot.
Csakhogy emberi jogi szervezetek, az Európa Tanács és az UNHCR bírálják, hogy a magyar, a bolgár és a horvát rendőrség megszegi a vonatkozó jogi normákat. És az unió vezető szerve, az Európai Tanács nem képes segíteni Olaszországnak, illetve Görögországnak. Arra pedig minden kormány talál magyarázatot, hogy miért nem fogadja be a menekülteket. De az olaszok példáján látni, hogy a jobboldali populisták nem is kell hatalmon lenniük. Anélkül is el tudják érni, hogy a kormány valóra váltsa az ő politikájukat. Erre persze Ausztria is jó példa. Az olyan tekintélyelvű vezetés pedig, mint amilyen a magyar és a lengyel, az EU előőrsének tekinti magát, mind az antiliberális demokráciát, mind a balkáni út lezárását tekintve, mert Nyugat-Európa követte őket. Csak az autoriter hatalmak legalább nem kertelnek és nyíltan fellépnek a humanitárius nemzetközi jog ellen. Ez azután sokaknak tetszik és tiszteletet eredményez e rendszereknek. Csakhogy ily módon szétesik a demokrácia és a gazdasági jólét kötőanyaga: az együttműködés, a bizalom, a megbízhatóság. Viszont a közönyösségre és a cinizmusra nem lehet szabad, az emberi jogokat betartó jóléti társadalmat alapozni. Hasonló a helyzet, mint a nemzeti szocializmus idején. Vagyis aki elfordítja a fejét a menekültek gondjai láttán, az maga is bűnössé válik. Ha nincs meg a bátorság, a tisztesség és a szolidaritás minimuma, akkor nem létezik demokrácia, jogállam és fellendülés sem.
Kritikus pontot ér el a kelet-nyugati megosztottság az unión belül. Így értékeli a helyzetet az Eurasia Csoport nevű amerikai elemző intézet európai ügyeinek igazgatója. Mujtaba Rahman szerint az ellentéteket csak súlyosbította a menekültválság, bár már addig is több kérdésben éles nézeteltérések voltak a gazdag, illetve a kevésbé tehetős tagállamok között. A V4-ek az utóbbi években különösen kihívóak a demokratikus elvek és a menedékkérők elosztása kapcsán. A magyar kormány a civil szervezeteket vette célba, a hatalmon lévő lengyel párt a bíróságok függetlenségét fenyegeti, a cseheknél pedig várhatóan a fennálló rend egyik ellenfele lesz a következő miniszterelnök. Ezek az országok nem kérnek Brüsszel felügyeletéből, az integráció elmélyítéséből, ha annak ára a nemzeti szabadság gyengülése. Azon kívül meg akarják védeni saját identitásukat. A csoport fő összetartó ereje jelenleg az illiberális demokrácia, vagyis hogy elfordulnak a nyugati liberalizmustól, a hatalmat a független intézmények és a tisztességes demokratikus folyamatok rovására igyekeznek megszilárdítani. Azaz megszegik az EU értékeit.
Ezen az úton Magyarország jutott a legmesszebb, Orbán Viktor büszkén hirdeti az illiberális demokráciát. Megkérdőjelezi az egyéni szabadságjogokat, ellenáll a kulturális liberalizmusnak, a multikulturalizmusnak, támadja a külföldi támogatással működő civil intézményeket, lásd a CEU-t. Uralmát próbálja kiterjeszteni a korrupt cimborák hálózatán, a neki hű sajtón és az átpolitizált állami szerveken keresztül, ilyen a Nemzeti Bank és az igazságszolgáltatás. Viszont fokozza a nyomást a térségre, hogy Merkel és Macron várhatóan a magországok további összefogását szorgalmazza. A francia elnök hajlamos arra, hogy agresszívabban szálljon szembe ezekkel az államokkal. A kancellár viszont a komoly gazdasági kapcsolatok miatt gyakran óvakodik a kemény összecsapásoktól. Közép-Európa jelenleg annyit tud tenni, hogy ellenez minden újat, mert reméli, hogy ily módon továbbra is hozzájut a maga tortájához, vagyis a támogatásokhoz. De a csoport széteshet, mert eltérő érdekek vezérlik a tagokat. A szakértő Magyarország esetében még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy népszavazáson döntenek az uniós kilépésről, bár ennek esélyeit jelenleg csekélynek mondja.
A vezércikk „Amikor a Jogból és Igazságosságból önkényes hatalom lesz”-címmel arra mutat rá, hogy az autoriter politikusok mindig szívesen kipécézik maguknak a sajtót és a bíróságokat. Trump, Putyin és Erdogan egyaránt ellenségként vette célba mind a kettőt. Csakhogy erre a jogállami lakmusztesztre van példa az EU-n belül is, éspedig Magyarországon és Lengyelországban. Orbán Viktor pontosan tisztában van a nyugati játékszabályokkal, ám azokat a maga céljaira használja ki.
A PiS viszont lerombol mindent, ami a rendszerváltás óta felépült és a korszerű állam alapját képezi. Abból a téves megfontolásból indul ki, hogy a demokratikus választási győzelem megadja a felhatalmazást és így tetszése szerint átalakíthatja az államot. Nem tudja elfogadni, hogy az igazi demokráciában a politikai hatalomba beleértendő a független ellenőrzés, az információs és szólásszabadság. Ezért a lengyel vezetés nem lepődhet meg, ha az unió történetében először a 7-es paragrafus alapján indul eljárás ellene. Merthogy itt egész Európáról szó van, hiszen Lengyelország éppen a hatalom és az együttélés játékszabályait igyekszi átírni. Ebben a helyzetben jó volna, ha Magyarország a vétófenyegetés helyett a saját kötelezettségeivel törődne. És Ausztria is bölcsebben tenné, ha nem fordítaná el a fejét, mert ha egy szoros szövetséges önkényuralomba csúszik át, abból mindig súlyos viszályok keletkeztek. Szóval még választási kampány idején is segíteni kellene, hogy a magyarok és lengyelek visszataláljanak a demokratikus normákhoz.
A lap szerint teljesen felesleges kerítéseket építeni vagy a határokat lezárni, a végén úgyis lerohanják azokat, emlékezzünk csak a Berlini falra. Az elemzés abból az alkalomból jelent meg, hogy a nagy menekülthullám idején az első szír éppen két éve lépte át az osztrák határt Hegyeshalomnál. Az illető csak annyit mondott: Szabadság! Ám ez volt a migrációs válság kezdete. Merkel egy héttel korábban jelentette ki, hogy „Megcsináljuk“, miután Parndorfnál megtalálták a hűtőkocsi rakterében megfulladt 71 ember holttestét. 2015. szeptember 5-én pedig 4 ezren indultak el az M1-es leállósávján, demokratikus eszközökkel lehetetlen lett volna őket megállítani. A határon azután kizárt volt az ellenőrzés, a legtöbb, amit a rendőrök tehettek, az az volt, hogy levest osztottak a hetek óta úton lévő, kimerült érkezőknek. Minden más értelmetlen lett volna.
Amikor Magyarország nem sokkal később elreteszelte a déli határt, az csupán arra volt jó, hogy a menekültek Szlovénián át kerüljenek Ausztria felé. Ám amikor fagyoskodó gyereket a jéghideg földön ültek és kétségbeesésükben a saját kabátjukat égették el, látni lehetett, hogy itt csakis a humánus megoldás segíthet. De azóta is érvényes, hogy amikor milliók kerekednek fel, akkor nem olyan könnyű őket feltartóztatni, ahogyan azt néhány kocsmai asztalnál gondolják. És a két évvel ezelőtt roham alighanem csupán a nyitányt jelentette.
