• Kern továbbra is ki van akadva a lengyelek és a magyarok miatt, a luxemburgi külügyminiszter pedig unja, hogy a keletiek csak a gittek rágják az uniós menekültpolitika egységesítése helyett
• Jogászok azt mondják, Magyarországot is be kellene vonni a 7-es paragrafus alapján indítandó eljárásba, mert akkor sem ők, sem a lengyelek nem vétózhatnának, de Timmermans ebben nem lát rációt
• Katinka neve áruvédjegy, mint akármely mosóporé
Az osztrák kancellár ismét kilátásba helyezte, hogy megvonják az uniós támogatások egy részét, ha Magyarország és Lengyelország továbbra sem tartja be a közös játékszabályokat. Kern úgy fogalmazott, hogy a két kormány számára az igazság napja a következő pénzügyi időszakra szóló költségvetéssel jön el. Mert aki semmibe veszi a normákat, az ne számítson nettó 14, illetve 6 millárd euróra a brüsszeli kasszából, ebbe a németek és az osztrákok ezentúl nem mennek bele. Megoldást hozhatna persze, ha a renitens vezetéseket leváltanák, de elnézve az ellenzék és a sajtó helyzetét a két országban, erre jelenleg nemigen lehet számítani. Így marad az, hogy az EU pénzzel bírja őket jobb belátásra. Mint mondta, az jó, hogy az lengyel elnök megtagadta két, vitatott jogszabály aláírását, de a gond az, hogy Varsó és Budapest továbbra is igen lazán veszi a kötelezettségeit, a menekültkérdésben pl. teljesen kivonja magát az együttes határozat hatálya alól. Ez épp annyira elfogadhatatlan, mint az illiberális demokrácia. Hiszen a demokrácia csakis liberális és sokszínű lehet. A gyújtogatók már a házban vannak, de jó, hogy a Bizottság itt egyértelműen nemet mondott nekik.
A politikus nehezményezi azt is, hogy Ausztria keleti szomszédjai nyomott bérekkel és alacsony adókkal igyekeznek magukhoz csábítani a nyugati cégeket. Mint mondta, ez tisztességtelen, mert emiatt az osztrák gazdaságban állások szűnnek meg, csökkennek az adóbevételek és vállalatok vándorolnak el.
1. A luxemburgi külügyminiszter dühös, mert a tagállamok már két éve kotlanak a közös menekültpolitikán, de nem jutnak előbbre, holott véget kellene vetni a nemzeti különutaknak, ideértve, hogy nagyobb nyomást kellene gyakorolni a keleti országokra. Jelenleg Magyarország gátolja, hogy közös megoldást találjanak, mások pedig a magyarok mögé bújnak. Asselborn ugyanakkor megemlítette az osztrák külügyminisztert is, aki választási megfontolásokból vonakodik foglalkozni a kérdéssel. Ily módon a tagállamok diplomáciai vezetői, illetve belügyminiszterei az Európai Tanácsban már vagy tucatszor rágták át magukat a témán.
Az ellenoldal folyton arra hivatkozik, hogy az ő társadalmuk homogén, csak Brüsszel nem ismeri őket, ellenben minden szír vagy iraki menekült potenciális terrorista. A másik indok, hogy minden ország maga felel a saját biztonságáért és migrációs politikájáért. Ám nincsen rugalmas emberség, és a menekültek ügyében egyértelműen kell megszabni a szabályokat. Csakhogy a luxemburgi politikus szerint erre nincs esély mindaddig, amíg bizonyos országok keresztbe fekszenek. Remélhetőleg az Európai Bíróság szeptemberben elutasítja a magyar és a szlovák panaszt, így meglódulhatnak a dolgok. Így léphet a Bizottság, amely jelen állás szerint akár 250 ezer eurós büntetést kiszabhat minden visszautasított menedékkérő után. Ez pedig segíthet.
2.Uniós jogászok elvileg megtalálták a módját annak, hogy Magyarország ne akadályozhassa meg a 7-es paragrafus beélesítését Lengyelország ellen. Szakértők már jó ideje suttognak arról, hogy végső esetben a két ország ellen egyszerre kellene beindítani a vonatkozó eljárást, mert akkor egyik állam sem tudna vétózni, vagyis meglehetne az egyhangú döntés. Saját ügyében eleve egyik kormány sem szavazhat, de ha a két ügy egyidejűleg fut, akkor Varsó és Budapest nem tudná kölcsönösen fedezni a másikat. A lap megkérdezett egy német államjogászt, aki elvileg keresztülvihetőnek tartja ezt a megoldást, feltéve, hogy hasonló jogsértésekre vonatkozik és fennáll az összejátszás lehetősége. Egy másik szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a 7-es paragrafus nem csupán egyetlen országra vonatkozhat. Egy EU-tisztségviselő ugyanakkor megjegyezte, hogy Magyarországnak jelenleg nem kell tartania szavazati jogának felfüggesztésétől, így a vita elméleti jellegű. (Timmermans alelnök ugyanakkor ostobaságnak nevezte, hogy OrbánViktor semlegesítésére a magyar kormányra is kiterjesztenék az eljárást – a szerk. megj.)
Az unió csapást mért Magyarországra, Lengyelországra és Szlovákiára a menedékkérők áttelepítése ügyében, hogy rákényszerítse őket a kvóták elfogadására. A németek és az olaszok mellett leginkább Brüsszel akar érvényt szerezni a döntésnek. Ez az egyik olyan kérdés, amely a leginkább megosztja a tagállamokat, miután egyes közép- és kelet-európai tagok elzárkóznak a végrehajtástól. A Bizottság egy lépéssel továbbment a jogvitában, hogy kikényszerítse a törvényt: kész arra, hogy jogi eljárást indítson a vonakodó államok ellen. Avramopulosz, az illetékes biztos sajnálkozását fejezte ki, amiért a 3 tag nem hajlandó a szolidaritásra és többször is visszautasította, hogy kivegye részét a közös erőfeszítésekből. Így most kötelezettségszegési eljárás következik, amely megmutatja majd, hogy az érintett kormányok eleget tesznek-e a határozatnak, amelyet a maguk részéről törvénytelennek és igazságtalannak minősítenek.
Mindenesetre az Európai Bíróság főügyésze a brüsszeli álláspontot erősítette meg, megalapozatlannak tartva az ügyben benyújtott magyar és szlovák keresetet. A szakvélemény nem kötelező, de idáig az ítéletek az esetek többségében figyelembe vették azt. Ugyanakkor jogilag alátámasztja, hogy a Bizottság a következő szakaszba léptette a szerződésszegési eljárást Budapest és Pozsony ellen. Avramopulosz jelezte, hogy az ajtó nyitva áll és a két ország bármikor felülvizsgálhatja eddigi nézetét, Brüsszel kész orvosolni aggályaikat. Mindenesetre a fejlemény pofon Orbán Viktor számára, aki jó két éve az uniós menekültpolitika elutasítását tette meg fő hazai mondandójának. Eredménytelen népszavazást tartott az ügyben, sok tízmillió forintnyi adópénzt költött hirdetésekre. Ezek azzal vádolták meg az EU-t, hogy az az ország biztonságát veszélyezteti menedékpolitikájával. Ha Budapest és a többiek a végső verdikt után sem kívánnak engedelmeskedni, az kihathat a következő pénzügyi időszak uniós támogatásaira.
A tekintélyes lap szerint csodák nincsenek, a főügyész elutasító álláspontjának ismeretében érzékeny vereség vár Magyarországra és Szlovákiára az Európai Bíróság előtt, Európa viszont az ítélet alapján jobban felkészülhet a hasonló válságokra. Első reakcióként Magyarország gyerekes módon azt állította, hogy az ajánlás mögött összeesküvés húzódik meg, ám Orbán Viktor bajba került az érvekkel. Hiszen idáig arra hivatkozott, hogy nem legitim az unió kvótadöntése, vagyis jogi magyarázattal igyekezett körülbástyázni, hogy politikai okokból utasítja el a terhek megosztását a menedékkérők befogadása kapcsán. Egyenesen azt állította, hogy Brüsszel önkényesen járt el. Az új állásfoglalás sem téríti el azonban jelentősen a kelet-európai tagokat eddigi véleményüktől, mégis jelzésértéke van. Éspedig mindazon államok számára, amelyek nem annyira ideológiai megfontolásokból, de szintén nem iparkodtak végrehajtani a közös határozatot, ám ezt szívesen kenték az engedetlen budapesti és varsói jobboldali populistákra.
Ugyanakkor túlzottan nem érdemes bizakodni, mert a magyaroknak, lengyeleknek és cseheknek csupán alig több, min 10 ezer embert kellene átvenniük. Azon kívül a menedékkérők nyugatra akarnak menni. Továbbá az áttelepítések nemigen enyhítenek az olaszok helyzetén, hiszen hozzájuk most főleg olyanok érkeznek tömegesen, akik nem jogosultak a menekültstátuszra. A jövő érdekében új mechanizmusra van szükség. Ehhez pedig politikai akaratot kell felmutatni, de azt hiábavaló a bíróságtól várni. Viszont a főügyész állásfoglalása, hogy ti. bizonyos esetekben igenis lehet többségi döntést hozni, nos, az növeli az EU cselekvőképességét a továbbiakban.
Magyarország fel van háborodva, mert az Európai Bíróság az orrára koppintott – Szlovákiával egyetemben. Így most Budapest a szakértői véleményt támadja, miután az az uniónak adott igazat az olaszok és a görögök tehermentesítését célzó döntés ügyében. A magyar kormány és az általa irányított sajtó szerint Soros György menekültek tömegeit igyekszik Európába hozni. Ehhez beszivárog az EU-testületekbe, illetve felhasználja az általa finanszírozott civil szervezeteket. A cél az, hogy szétzúzza az itteni népek keresztényi és nemzeti identitását. Az Európai Bíróság főügyésze ezzel együtt úgy látja, hogy jogos a menedékkérők elosztása, és a magyar, illetve szlovák érvek túlnyomó többsége nem állja meg a helyét. A két ország pedig megsértette a szolidaritás kötelezettségét, amikor elutasította a menedékkérőt átvételét.
A kommentár szerint az uniónak már sokkal régebben és határozottabban fel kellett volna lépnie Lengyelország ellen, persze most is csak fenyegetőzik, ám ezzel együtt fontos a jelkép. Hiszen csak akkor vetik be a szavazati jog megvonásával járó 7-es cikkelyt, ha a lengyel kormány megkezdi a bírák eltávolítását, de a szankció ellen szól, hogy Magyarország közölte: vétózni kíván. A kép mégis ugyanaz, mint amikor Tuskot megválasztották az Európai Tanács élére, jóllehet Varsó akkor is kézzel-lábbal tiltakozott: szóval a kép az, hogy a lengyel vezetés – a magyaroktól eltekintve – egész Európával áll szemben, az pedig újabb nagy pofon volna. Egyben pedig annak jele, hogy Európa legalább próbálja megtenni azt, amit megtehet.
Az unió kettészakadásával fenyeget a lengyel alkotmányos válság. Macron győzelme óta ugyan Brüsszelben egyre bizakodóbb a hangulat az európai terv újjászületése ügyében, de a keményvonalas varsói kormány és a Bizottság közti vita brutálisan feltárja, milyen korlátai vannak az összefogásnak. Az ellentétek már régóta parázslottak a bevándorlás és az alapértékek kapcsán, ám most nyílt hadviselésbe mentek át. A lengyelek ellen az a vád, hogy nem tartják tiszteletben a demokráciát, a jogállamot. A konzervatív lap szerint ugyanakkor van abban igazság, amit a hatalmon lévő Jog és Igazságosság mond, hogy ti. az igazságszolgáltatás lassú, korrupt és nem szolgálja az átlagembert. Meg az is lehetséges, hogy az EU-nak tanácsos óvatosan fellépnie, mivel nem biztos, hogy a szóban forgó törvényjavaslatok okvetlenül ellentétesek a demokráciával.
Az elemzés meglehetősen üres fenyegetésnek tartja a 7-es paragrafus alkalmazását, és nem csak azért, mert Magyarország meghiúsítaná azt. A németek pl. nem akarják kiélezni a viszonyt Varsóval, főleg az őszi választások előtt nem. Azon kívül a briteknek a kilépési tárgyalások kritikus pontján kellene választaniuk Lengyelország és Európa között. Szóval, ha szavazni kellene, az rávilágítana, milyen törésvonalak vannak az EU-n belül, miközben Brüsszel éppen az egységről igyekszik meggyőzni mindenkit. A PiS pontosan tudja ezt, ezért megy tovább a maga útján. A Bizottság viszont ott van dilemmában, hogy meddig avatkozhat be egy tagállam belügyeibe. Ám ha nem cselekszik, akkor az igencsak kellemetlen időszakban leplezné le az európai program tehetetlenségét és ürességét. Szóval lehetséges lépésként marad leginkább a kötelezettségszegési eljárás. Azon kívül kilátásba lehet helyezni a támogatások megvonását. De az meg megmérgezné a belső viszonyokat, arról nem beszélve, hogy a költségvetést egyhangúan kell jóváhagyni. Azaz a lengyelek vétózhatnának. Ha mégis erőltetik a 7-es cikkelyt, akkor arra rámehet az EU egysége.
Hosszú Katinka nem csak a medencében nyújt rendkívülit, az is lenyűgöző, ahogyan az uszodán kívül értékesíti a teljesítményét. Egy golfsapka, rajta a Vaslady felirattal, pl. 30 euróba kerül, de a boltjában lehet kapni sok minden mást, trikót, hűtőmágnest, plüssfigurát is ugyanezzel a márkajelzéssel. A sportolónőt extatikus hangulat övezi, Orbán Viktor is megjelent a Duna Arénában. Hosszút különleges viszony fűzi az edző-férjhez, aki rendszeresen ordítozik vele, ám az úszónő igényli ezt. De a kapcsolatból már régen jövedelmező üzletet csináltak. Persze ezeket a reklámtárgyakat nem lehetne viselni az uszodában, mert a nagy szponzorok erre kényesen ügyelnek, a nemzetközi szövetség mégsem lép. Bemagyarázta magának, hogy Katinka csupán a saját becenevét nyomatta rá pl. a sapkára.
Ha megnézzük, az úszónő milyen penzumokat teljesít a versenyeken, komolyan el kell gondolkodni azon, vajon hús-vér emberről van-e szó. Hiszen rengeteg számban indul, mégsem fárad el. De ha mégis, akkor meggyőzi magát, hogy á, dehogy! Ily módon már több mint egymillió dollárt gyűjtött a pénzdíjas futamokon, de éppen ez teszi gyanakvóvá a megfigyelőt annak kapcsán, hogy szakszervezetet alapított, mondván, nem szeretné, ha a FINA a jövőben is az úszók feje fölött döntene. Ám ha jobban megnézzük, kiderül, hogy leginkább a pénzdíjakkal van baja. Merthogy az új szabályok értelmében csak kevesebbet tud keresni. Mindazonáltal a sportágban van egy csomó gond, ám ezekről Katinka nemigen képes mit mondani. Ideértve a laza dopingellenőrzést, amibe beletartozik az is, hogy a sztároknak még akkor sem igen kell búcsút inteniük a medencének, ha lebuknak.
