A finn pénzügyminiszter és Martin Schult is azt akarja, hogy a közösségi milliárdokat tegyék attól függővé, a magyarok és a lengyelek hajlandóak-e átvenni menedékkérőket. A V4-ek kézzel-lábbal ágálnak az uniós pénzek visszafogása ellen. A dagályos hivatalos propaganda közben az Orbán-family folyamatosan zsebeli be a milliárdokat.
A finn pénzügyminiszter sürgeti, hogy az unió a következő elszámolási időszakban szigorítsa meg a fejlesztési támogatások folyósítását az olyan tagállamok számára, amelyek nem hajlandók menekülteket befogadni. Petteri Orpo hangsúlyozta, az nem megy, hogy egyes országok simán elveszik a közösség pénzét, de a terhek megosztásáról hallani sem akarnak. A hírügynökség hozzáteszi, hogy a volt szocialista tábor tagjai, köztük a magyarok és a lengyelek, a közösségi források elsőszámú haszonélvezői közé tartoznak, ám visszautasítják, hogy a kvótadöntés értelmében migránsokat vegyenek át. A finn kormány már a múlt héten felvetette, hogy 2021-től kezdve kössék keményebb feltételekhez a brüsszeli segítséget. A pénzügyi tárca vezetője most elárulta, hogy a kérdésről tárgyalnak a többi nettó befizetővel, illetve a bevándorlás által leginkább érintett államokkal. A cél az, hogy mindenki egyformán vegye ki részét a menekültválság megoldásából. Ha erre valaki nem hajlandó, akkor nem kell neki pénzt adni - mondta. A nyilatkozatot különben pontosan Kövér László helsinki látogatása elé időzítették.
A német szociáldemokraták kancellárjelöltje határozottabb fellépést tart szükségesnek azokkal az EU-tagokkal szemben, amelyek megkérdőjelezik a közös értékeket. Mert nem lehet szép szavakat zengeni az unióról, közben pedig hallgatni arról, hogy a magyar és a lengyel kormány két lábbal tiporja a demokráciát. Schulz fontosnak tartja azt is, hogy a pénzügyi támogatásokat teljes mértékben attól tegyék függővé, mennyire szolidárisak a célországok a menekültkérdésben, és itt megint csak Budapestet és Varsót említette. Németországnak szerinte világossá kell tennie, hogy nem lehet kimazsolázni az előnyöket. A politikus azt tartja a francia választások legfőbb leckéjének, hogy kívülállókból könnyen lehet esélyes, és hogy Európa-barát, populista-ellenes irányvonallal nyerni lehet. Mint rámutatott, az ő uniós politikája mindenben különbözik attól, amit Merkel képvisel. Így ki kell bővíteni az együttműködést az eurózónán belül. Azon kívül az egységes piac zavartalan működése és az integráció elmélyítése igencsak fontos a németeknek. Harcolni kell érte, nem lehet amerikai módra bezárkózni, vagy kivonulni Európából, ahogyan azt a britek teszik.
A visegrádi csoport képviselői arra figyelmeztettek, hogy Brüsszelnek ki kell javítania az unió hiányosságait, nem használhatja fel a brit kiválását arra, hogy ne nézzen szembe a belső gondokkal. A londoni brit Külügyi Intézetben tartott beszélgetésen a lengyel képviselő óvott a többsebességes Európától, mondván, hogy a megosztott EU egyáltalán nem működne a mostaninál hatékonyabban. Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai ügyekért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a szigetországi népszavazás nem az oka, hanem a következménye volt az EU bajainak. Arra is kitért, hogy az Egyesült Királyság távozása után a németek és a franciák javára tolódnak el az erőviszonyok a szervezeten belül, és ha találnak egy-két kisebb szövetségest, akkor minden kezdeményezést meg tudnak hiúsítani a jövőben.
A lap úgy látja, hogy jelenleg a nacionalista-ellenes visszacsapás idejét éljük Európában, miután a képzett, városi fiatalok kezdik megmutatni, hogy az unió mellett állnak. Ez az ún. Erasmus-nemzedék. De ugyanez mutatkozik meg az EU-párti politikusok győzelmében. Idetartozik Macron és Van der Bellen, osztrák államfő, akik 3. erőként futottak be, miután híveik közül sokan nem kértek a szélsőjobbos alternatívából. Fontos továbbá, hogy több helyen is előretörtek az Európa-párti csoportok, lásd Hollandiát. És ott vannak még a parlamenten kívüli kampányok szervezői, mint pl. a Közép-Európai Egyetem bezárása elleni tiltakozás. Az okok között szerepel, hogy sokan akarnak visszavágni a Brexitért és Trump győzelméért. Azon kívül dühösek, amiért a hagyományos pártok nem egyszer átveszik a populista és nacionalista mondandót. A siker titka, hogy kifinomultan kell megcélozni a szavazókat, házról házra kell járni, hogy meggyőzzék az embereket, végül pedig progresszívan kell felfogni a hazafiságot. Az Európa melletti kiállással meg lehet állítani a populistákat. Jól kivehető, hogy egy kicsiny, de határozott csoport képes megváltoztatni a dolgok menetét, és ez – Macron sikerével együtt – reményt adhat az unió támogatóinak.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Európában jelenleg minden változik, de a haladó erőknek meg kell szívlelniük Macron sikerének tanulságait. Látnivaló, hogy a földrészen új arcokra és politikai programokra van szükség. A háború után kialakult rend vesztésre van ítélve, ám nem csak a szélsőségesek képesek felkínálni a megújulást. Az új francia elnök pártja meghaladta a hagyományos jobb-baloldali felosztást. Sikere a továbbiakban nagyban függ attól, hogy mennyire tudja meggyőzni a németeket az euróövezet reformjának szükségességéről. Miután korábban hatalmas volt a félelem a szélsőjobb elkerülhetetlennek látszó megerősödése miatt, most itt az ideje, hogy számot vessünk az új megközelítésekkel, amelyek sikeresen ellensúlyozták az idegengyűlölő demagógiát. Nagyon nehéz úgy elfogadni a globalizáció kínálta előnyöket, hogy valaki közben a nemzeti kultúrát és identitást védelmezi. A nyitottságot bonyolult felszeletelni. A nagy politikai átalakulás még csak most indul Európában. Ám a progresszív erők számára ez nagyobb lehetőséget kínál, mint ahogy eredetileg látszott.
A francia választások eredményének ellenére is óvja a liberális demokrácia híveit a túlzott lelkesedéstől az amerikai elemző intézet, az Eurasia Csoport vezetője. Ian Bremmer rámutat, hogy az EU-ellenes hangulat változatlanul érvényesül, sőt erősödik. Macron odahaza igen jelentős ellenzékkel néz szembe, a paletta mindkét oldalán. Magyarország és Lengyelország egyre inkább illiberális. És keménynek ígérkeznek a tárgyalások a Brexitről. Trumpról sem lehet még sok biztosan tudni. Vagyis a nacionalizmus köszöni szépen, jól van, mert nem tűntek el a gondok, amelyek kiváltották. A mérsékelt politikusok pedig nemigen kínálnak megoldást ezekre. Ráadásul mindennél súlyosabb, hogy a nacionalista robbanás várhatóan átterjed a világ többi részére is. A viharok elérik a fejlődő világot, ám ott a kormányok és intézmények sokkal kevésbé vannak felkészülve a bajok kezelésére.
Nyugaton a nacionalisták megragadták a tömeges elégedetlenség kínálta alkalmat, de a stabilitást szolgáló szerkezetek ellenállónak bizonyultak. Trump továbbra is szembesül a fékek és ellensúlyok mibenlétével, a többség távol tartotta Le Pent és Wilderst a hatalomtól. Csakhogy mi van akkor, ha egy országban nem a hagyományos elitben találják meg a nép ellenségét, hanem más államokban? Lesznek, akik falakkal reagálnak a nacionalista nyomásra. Akár a társadalmon belül is, átvitt értelemben. Fontos továbbá, hogy a szigorúan ellenőrzött információ megoszthat. Oroszországban az állam ellenőrzi az állami és közösségi média nagy részét. Nem beszélve a hamis hírek hatásáról a kevésbé nyílt társadalmakban. A jó szándékú kormányok sok mindennel kísérletezhetnek, hogy enyhítsék az egyenlőtlenségeket. Ahol ez nem megy, vagy csak nehezen, ott előrekerülnek a sötétebb alternatívák: az ellenőrzés fokozása, az elnyomás, az ellenségek kipécézése. Vagyis a globalisták még egyáltalán nem győzték le a nacionalistákat, ellenben kemény idők jöhetnek, ha nem törődnek velük. Épp úgy, mint amikor a klímaváltozást hagyják figyelmen kívül.
Az újság vendégkommentárja úgy ítéli meg, hogy nagy szezonja van mostanában a szellemi gyújtogatásnak, semmi ok sincsen hátradőlni. A nacionalista és rassiszta érzelmekre játszó Front National ugyanis minden eddiginél több voksot kapott. A szerző, egy Franciaországban, lengyel túlélőktől született német újságíró külön kiemeli, hogy Magyarországon és Lengyelországban lábbal tapodják a demokratikus normákat, támadják a sajtó, a tudomány, de még az igazságszolgáltatás függetlenségét is. Ismét a bőrünkön érezzük Európa régi betegségét: a nacionalizmust, a kisebbségek kirekesztését. Az iszlámból ellenségképet fabrikálnak, az idegent veszélyként állítják be. A zsidógyűlölet továbbra is jelen van. A menekültválság feltárta, hogy a szolidaritás helyett az egoizmus dívik. Megint úgy tűnik, hogy a határok a politika csodaszerévé lesznek. Szégyentelenebbek és sikeresebbek azok, akik megpróbálják visszaállítani a történelem órájának mutatóit.
A francia választás időt adott a dolgok végiggondolására, de a cselekvésre is. Hogy eldöntsük, milyen Európát akarunk. Ám aki elveti a több EU-t, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az uniónak csak akkor van jövője, ha kiegyenlítődnek a társadalmi különbségek a tagállamok között. Egyetlen ország sem nézheti tétlenül, hogy a közösségen belül másutt megszegik az emberi jogokat. Nem a sokszínűségtől, hanem az emberi ostobaságtól kell félni.
Orbán Viktor visszafogja a Brüsszel-ellenes kampányt, amelynek részeként manipulatív, a válaszokat sugalló kérdőívet küldtek szét több, mint 8 millió embernek. A nemzeti konzultáció azt közvetítette, hogy az unió veszélyes és meg kell állítani, mielőtt még nagyobb károkat okoz. Azaz még több menekültet hoz Európába és még több hatáskört elvesz a nemzeti kormányoktól. Az óriásplakátokkal együtt ez már hozzátartozik a választások előtti kampányhoz, amely azt igyekszik sulykolni, hogy a Fidesz az erős kar, ha meg kell védeni az országot a külföldi uralomtól, azaz az EU-tól, illetve attól, hogy túlsúlyba kerüljenek az idegenek. Csakhogy az utóbbi napokban a korábbinál jóval kevesebbet lehet látni az állami pénzeken kinyomtatott hirdetésekből. Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán ily módon reagált a Brüsszelből érkező bírálatokra. Arról azért nincs szó, hogy az unió megállította volna a kormányfőt. Hivatalosan azt közölték, hogy a reklámot mostantól főleg az újságokban, rádiókban, tévékben nyomatják.
A CEU és a civilek miatt kezdődött tüntetések szélesebb mozgalommá alakultak át, a részvevők azt követelik, hogy számoltassák el a kormányt, térjenek vissza a teljes demokráciához és szorítsák vissza az orosz befolyást. Ezzel párhuzamosan 4 hónap alatt 9 %-ot esett Orbán népszerűsége. A Fidesz tetszési indexe pedig csupán 31 %, szemben a korábbi 37%-kal. Fekete-Győr András, a Momentum vezetője azt mondja, hogy az emberek már nem bíznak a politikában, a fiatalok ugyanakkor elégedetlenek a jövőbeli kilátásokkal. Juhász Péter szerint ugyan jövőre lehet váltani a miniszterelnököt, de ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Az ellenzék erősen megosztott, a 9 párt közül négy jelenleg nem jutna be az Országgyűlésbe. A legjelentősebb kormányellenes erő továbbra is a Jobbik. A fiatalok ugyanakkor visszanyúlnak az 1848-as jelszavakhoz, különösen a demokrácia és a sajtószabadság ügyében. E nemzedékben nagyon erős az érzés, hogy elég volt.
Orbán ugyan nem győz ágálni Brüsszel ellen, ám családtagjai közvetve mégis szépen megszedik magukat az uniós által finanszírozott programokon. A magyar gazdaság teljesítményének egytizede az EU-s pénzekből megvalósuló beruházásokból származik. Ami az Orbán-famíliát illeti, az újság a Direkt36, illetve a 444.hu kutatásaira hivatkozva jelenti, hogy a miniszterelnök apjának cége, ugyan sohasem működik közre középítkezéseken, ennek ellenére jócskán profitál a közbeszerzésekből. Ugyanez igaz a másik két fiára, akik általában beszállítóként vannak benne az üzletekben. Legyen szó kőbányáról, vagy út-, illetve vasútépítésről. Hármuk vállalkozásai tavaly csaknem 17 millió eurós nyereséget könyvelhettek el. A családra majdnem kétmilliárd forintos osztalék jutott. De nem maradt ki a boltból a kormányfő veje sem, akinek korábbi cége ellen nyomozást folytatott az EU Csalásellenes Hivatala, mivel egy sor városban vetélytársak nélkül jutott hozzá a világítás korszerűsítését célzó megbízásokhoz. Egyetlen más uniós államban sem sikkasztanak el annyi közösségi pénzt, mint Magyarországon.
