Bezuhant az építőipar tavaly – nem kicsit, nagyon. Az ok viszonylag egyszerű: tavaly kevesebb brüsszeli pénzt tudott elverni a kormány. Ilyen furcsa háborúban áll Magyarország az EU-val: ha nem kapunk pénzt, nem tudunk ellenük hadat viselni.
A nyers tények:
- tavaly 18,8 százalékkal esett vissza az építőipar teljesítménye,
- házból 5,8, minden másból – utak, gyárak, hidak, stb. – 25,5 százalékkal,
- a beruházások mértéke 9,6 százalékkal csökkent,
- a gazdaság 1,9 százalékkal növekedett – magának a bővülésnek akár örülni is lehetne, de a régiós versenytársak ennél lényegesen nagyobb ugrást hajtottak végre.
Az ok egyszerű: 2015-ben kifutott a 2007-2013-as uniós költségvetés utolsó fillérje is, 2016-ban pedig még nem indult be a következő etap pénzszivattyúja. Számok és konkrétumok nélkül, de erről beszélt a hétvégén Lázár János is. A tények valóban makacs dolgok: ha nem ömlik Brüsszelből Magyarországra a pénz – ebben a ciklusban 9000 milliárd forint, ez megközelítőleg a GDP 30 százaléka –, akkor
önerőből csak stagnálásra futja.
Arra is csak jó esetben – ha a világgazdaság hangulata kegyes hozzánk.
Ehhez képest Orbán Viktor – Orwell és az 1984 legnagyobb magyar rajongója – idén újabb hadjáratot hirdetett Brüsszel, vagyis az Európai Unió ellen. Hisz pontosan tudja a kedves vezető, amit a rómaiak is: háborúban nem lehet piszmogni, totojázni, széthúzni, mindent megvitatni. Az ókorban ilyenkor felfüggesztették a megosztott consuli hatalmat és dictatort választottak – igaz, kezdetben csak fél évre. A császárság előszobája az örökös dictatori cím adományozása volt Julius Caesarnak.
Magyarország ténylegesen senkivel nem áll háborúban. Főleg nem egy olyan szervezettel, amely tonnaszámra önti az országba a pénzt. A valóságos békeidő azonban nem kedvez az örökös dictatornak. Háború kell, ha más nem, hát
virtuális.
Amit az ellenség pénzéből finanszírozunk. És amiről valójában az ellenség sem tud. Csak a talpig hadban álló, így örökös veszélyben forgó haza.
E virtuális háborúban pedig egy nagyon is valóságos dictator akar megvédeni bennünket. Sajnos nem önmagától.
