Az igazán egyszerűen belátható, hogy akit a Fidesz ültetett az Alkotmánybíróságba, az többet nem is fideszes - bizonygatja az Alkotmánybíróság elnöke, Lenkovics Barnabás a Mandinernek adott interjúban.

Nézzük a tényeket:

1. az Ab az esetek háromnegyedében a komány (illetve a Fidesz-KNDP parlamenti többségének) jogi álláspontjának ad igazat,
2. valamint a korábbi kétharmados hatalom saját emberievel töltötte föl a testületet.

De ettől az Ab még nem lett fideszes. Egyáltalán nem.

Lenkovics Barnabás a Magyar Hírlap fényképén

(Lenkovics Barnabást 2001-ben választotta a jobboldali többségű parlament ombudsmanná, erről a posztról 2007-ben mondott le, mikor az akkori - fideszes - ellenzék javaslatára alkotmánybíró lett.)

Nézzük sorjában, hogy mit mond az Alkotmánybíróság elnöke arról, hogy ő

mennyire független, és hogyan hozzák meg a döntéseiket. 

1. Az Alkotmánybíróság "semmi esetre sem" lett fideszes intézmény (ezt háromszor mondja el), aztán elismeri, hogy azért "érződik a változás";
2. Az Alkotmánybíróság szerinte a nép oldalán áll (ezt is elmondja vagy háromszor - persze, a haza se lehet ellenzékben, emlékszünk még?);
3. Az Alkotmánybíróság ugyanaz maradt, de "a viszonyok jelentősen átalakultak";
4. "A Fidesz saját politikai holdudvarából is beültetett néhány embert alkotmánybírói székbe? Ez igaz. De ahogy beül, onnantól kezdve alkotmánybíró és nem fideszes. Az Alaptörvény betartására, betartatására tesz esküt";
5. Elismeri, hogy nagyobb mozgásteret adnak a kormánynak, mint elődeik;
6. Hozzáteszi, hogy az új Alaptörvény szellemében hoznak döntéseket - ami persze természetes lenne, ha az Alaptörvény szellemének kitalálását nem a Fidesz propagandistáira bízták volna rá.
7. Szembeállítja a "realitást" a "dogmatikus joggal" - vagyis elismeri, hogy az Ab nem a jog alapján, hanem valamiféle, általuk értelmezett realitás alapján hoz döntéseket...
8. Arra a felvetésre, hogy az Ab újabban 77%-ban a Fidesznek tetsző döntést hoz, annyit bírt mondani: "Ez egy rendkívül egyszerű megközelítés." Aztán később elismeri: neki is bele kellett tanulnia, hogy ne pártpolitikai szinten gondolkodjon. 

Még nem jogvégzett embernek is ordít a cikkből, hogy Lenkovics Barnabás magyarázza a bizonyítványát. Hiszen a

döntéseikkel a Fideszt támogatták, nem is egyszer. 

Lenkovics egyszerre tagadja és magyarázza, hogy az Ab egyre inkább a Fideszt segíti. Nézzük, mi a magyarázkodás lényege.

Az Ab elnöke felolvassa a fideszes propagandát arról, hogy "helyzet van". Olyan mondatok jönnek ki a szájából, amit Szíjjártótól, meg Rogántól hallunk minden nap:  

• a nem fideszes kormányok külföldi hitelekkel adósították el az országot, hogy osztogathassanak;
• ettől az ország az államcsőd szélére sodródott, "válság" következett be, sőt, az egyik válságból a másikba sodródunk;
• azért lett kétharmad, mert az emberek "rendre" vágytak, "tűzoltásra" volt szükség; gyorsan kellett döntéseket hozni.

Lenkovics elmondja: az Ab-nak el kellett döntenie, hogy ezekben a válsághelyzetekben milyen filozófia szerint cselekszik, azaz a "realitás" talaján áll, vagy a jogot veszi figyelembe. A nagyon nagy gáz pedig itt van: szerinte az Ab-nak a realitás alapján kell döntenie - és ez felülírja a törvényeket, ez erősebb a törvényeknél. Mert "nem az emberek vannak a jogért, hanem a jog az emberért". 

(Tudja, kitől hallottuk ezt utoljára? Orbán Viktortól. Amikor elmondta: ha a jog nem szolgálja az "embereket", akkor rossz, meg kell változtatni. Vagy írni kell gyorsan egy törvényt.)

A gond itt mindig csak az: ki határozza meg, mi a valóság? Vajon tudja-e a kormány, mit akarnak az emberek? (Vasárnapi boltbezárás - senki sem akarja, mégis megcsinálták.)

Milyen embereket szolgál a jog? Elviekben az egész országot. Viszont egészen mást lát valaki valóságként, akit a Fidesz nevezett ki az Ab élére, meg az, aki a Fidesz miatt vándorolt ki, vagy vették el a trafikját, vagy vették el a földjét. Vagy havi 70 nettóból él.

Lenkovics olyan posztulátumokkal magyarázza az Ab elfogultságát, amelyet a választók nemfideszes kétharmada (illetve ma már inkább háromnegyede) nem fogad el. A nem a Habony-propagandából (vagy korábban a Simicska-féle harci médiából) tájékozódók meg soha nem is fogadtak el.

Ugyanis 2010-ben, mikor a Fidesz elfoglalta az országot, 

1. nem volt államcsődközeli helyzet,
2. az államadósság kezelhető mértékű volt (és még ma is az, miközben nominál- és reálértékben is növekedett)
3. az emberek nem a rendcsinálás szándékával szavaztak a Fideszre, hanem megbüntették a baloldalt, mert az nem tartotta az ígéretét, és restrikcióba fogott; Orbántól pedig a megszorítások megszüntetését, újabb osztogatást vártak (ezt is ígérte, és részben ez is csinálta).

Lenkovics posztulátumai tehát hamisak:

a válsághelyzet csak a Fidesz-propaganda teremtette alternatív valóságban létezett.

Itt két eshetőség van:

1. Lenkovics birkább, mint egy átlagfideszes, és tényleg olyan mértékben tájékozatlan, hogy elfogadta az agitációs szlogeneket;
2. esetleg a kognitív disszonancia redukciója nevű jelenség lépett föl: magának is meg magyaráznia, hogy az általa vezetett testület miért nem ellensúly a kormánytöbbséggel szemben.

Ha ugyanis a posztulátumai hamisak, akkor semmivel nem indokolható, hogy az Ab miért tűrte és tűri el a Fidesz saját törvényeit (és alkotmányát) is megsértő jogszabályokat.

Ilyenkor kellene jönnie a jognak megvédeni a gyengébbet. A Fidesztől. De ilyenkor már nem jön a jog, mert a Fidesz megmondja, mi a valóság, mi az, amit az emberek akarnak. Orbán, meg a Fidesz mondja meg, mi a realitás. Ennek alapján gyorsan törvényt hoznak. Ha valaki vitatja ennek a jogszerűségét, akkor lenne szükség az Ab-re. De az Ab helyett jön majd Lenkovics Barnabás és szépen felmondja a fideszes leckét a "realitásról".

Lenkovics nem mondja ki, de Carl Schmitt német jogász és politikai teológus érvelését használja a kivételes állapotról (state of exception). Schmitt ezzel indokolta Hitler és a nácik jogát a felhatalmazási törvényre, amellyel a NSDAP felszámolta a weimari parlamenti demokráciát. Lenkovics meg

ezzel indokolja Orbán jogát a magyar parlamenti demokrácia felszámolására.

A state of capture exceptionre való ellenszenves érvelésnek akár még lehetne is igaza, ha valóban kivételes helyzet volna.

De ahogy 1933-ban (és utána) nem volt Németországban rendkívüli állapot (mert a Reichstag fölgyújtása ellenére nem fenyegetett kommunista puccs), 2010 óta Magyarországon sincs kivételes helyzet (mert nem fenyegetett államcsőd, most sem fenyeget, valamint a nemzetközi baloldal, zsidóság, liberálisok, multicégek is csak Orbán és a szélsőjobboldaliak fejében veszélyeztetik az ország szuverenitását). Tehát indolatlan volt a náci diktatúra, és hasonlóan megalapozatlan a Fidesz igénye a kivételes elbánásra.

Az Ab-nek nem nép oldalán kell állnia, hanem a törvények oldalán, amelyeket a nép választott képviselői útján hoz.

Nincs dogmatikus jog, csak az a jog van, amit az Országgyűlés elfogadott. Ha valaki ehhez ragaszkodik, akkor nem a dogmatikus joghoz ragaszkodik, hanem a nép jogához. És a nép joga az emberekért van. Tehát az emberek oldalán áll. Ez még egy fideszes pártkatona számára is könnyen belátható kellene legyen.

De az Ab elnöke azonosult a propagandával, és kivételes állapotot vizionál (vagy legalább kifelé azzal indokol). Kiindulópontja, amiből minden mást levezet, nem az alkotmány (Alaptörvény), hanem az, hogy

a Fidesznek igaza van.

Köszönjük, Lenkovics úr! Önnek az lett volna a feladata, hogy őrködjön a magyarországi jongrend felett. Ehelyett odadobta a Fidesznek az egészet.