- A német autógyárak az Európai Néppárttal együtt a magyar miniszterelnök cinkosai, az EU-nak érdemes volna nagyon is odafigyelnie arra, mi történik a magyaroknál, lengyeleknél, románoknál és olaszoknál;
- A szélsőséges Osztrák Szabadságpárt igencsak egy húron pendül a Fidesszel, feltűnően bizalmas a két párt viszonya;
- Orbán szerint rendszere minden elemében európai, csak épp az egész egy szörnyállam.
A populizmus egyik neves szakértője a magyar példán mutatja be, miként lehet minden feltűnés nélkül, apránként leszalámizni a demokráciát. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem tanára azonban arra figyelmeztet, hogy a tekintélyelvűség és a populista erők előretörését nem lehet csakis a tudatlansággal magyarázni, az okok sokkal mélyebben húzódnak meg, és a sajtónak pontosan ezeket kell feltárnia. Az Orbán Viktor fényképével illusztrált elemzés rámutat, hogy Erdogantól, Putyinon át, egészen a magyar miniszterelnökig, az ilyen vezetők fokozatosan bontják le a jogállamot. A magyar politikus mestere annak, miként kell minden egyes újabb és újabb húzást azzal indokolni: ilyen szabályozás van másutt is Nyugaton. Csak éppen a végén Frankenstein-i állam jött létre, ahogy azt Kim Lane Scheppele találóan megfogalmazta. Merthogy az egész, úgy, ahogy van, egy szörny, teljesen demokráciaellenes.
Ha egyenként vizsgáljuk az elemeit, nem tárul fel a valóság. Nem riadóztatja az embereket, a szervezeteket, lásd, hogy az EU csaknem 10 éve milyen szerencsétlenül reagál a demokrácia elleni magyarországi támadásokra. Ezért kell a sajtónak a napi hírek mögött lévő tartós irányzatokat felmutatnia, hogy mindenki lássa a demokráciát fenyegető veszélyeket. De még ez is kevés, ha a fő politikai áramlat elitje továbbra is együttműködik a tekintélyelvű vezetőkkel, ahelyett, hogy nyíltan szembeszállna velük. Ideértendő, hogy jobb alternatívát kínál, mint azok.
A legjobb példa erre Magyarország, amely a héten megtette a végső lépést a versengő autoriter rezsim létrejötte felé, hiszen a független igazságszolgáltatás már nem ellenőrzi a hatalmat. És a sajtó javarészt csak asszisztált a folyamathoz. A világlapok bemutatták, miként állt fel az illiberális állam, ám külföldi elit bűnrészessége folytán az unió nem képes, illetve hajlandó lépni. A német autógyárak ugyanúgy vétkesek ebben, mint az Európai Néppárt. Mindkettő amögé a hamis érv mögé bújik, hogy együttműködve mérsékelni lehet Orbánt. Viszont igaz az az állításuk, hogy a kormányfő a legnépszerűbb politikus az erősen megosztott országban, és hogy az ellenzék nem kínál érdemi megoldást. Mindent egybevéve úgy áll, hogy a demokráciák nem tudnak virágozni a sötétben, míg az autokráciák a nyilvánosság feltáró elemzéseinek fényében képtelenek előbbre jutni.
A brit miniszterelnök még mindig tárgyalni akar a kilépés részleteiről, de Brüsszel nem enged és pontosan látja, hogy most már fontosabb témákkal kell foglalkoznia, mert erősödnek a populisták, illetve az EU-ellenes erők. Az unió célja a béke és a jólét fenntartása. Az Egyesült Királyság nem Európa központja, és messze nem a világ köldöke. Ezt persze sok brit másként látja és csüng egy túlhaladott, nacionalista illúzión. De ha nem lesz megállapodás, azt a földrész jobban elviseli, mint a szigetország. Ennélfogva látnivaló, hogy a kiválásnak megvan a maga ára. Ezért az EU-nak sokkal inkább arra kellene odafigyelnie, mi történik Lengyelországban, Magyarországon, Romániában vagy Olaszországban. Az első három esetében a jogállami alapokkal vannak gondok. Az utóbbinál pénzügyi válság készülődik – a kiszámíthatatlan, populista kormány miatt. De mindkét gond a következő évek meghatározó témája lesz. Vagyis az uniónak egynémely tagjával kell törődnie, nem pedig azzal az állammal, amely hamarosan már nem tartozik a szervezethez.
Der Standard
1. Az osztrák kormány legkevésbé a migráció ügyében tudta beváltani a reményeket a féléves uniós elnökség során, sőt, ezen a területen lehetett leginkább látni, hogy a koalíciós partner Szabadságpárt mind inkább igyekszik keresztülvinni a saját elképzeléseit a külpolitikában. Úgy tudni, hogy Strache pártelnök még a Néppárttal kötött szövetség felbontását is megpendítette, amikor Rogán Antallal tárgyalt, már ha Ausztria nem lép vissza az ENSZ migrációs csomagjától. A FPÖ különben sokkal inkább megtalálja a közös hangot a Fidesszel, mint az ÖVP, noha utóbbi egy pártcsaládba tartozik a magyar kormánypárttal. De a lényeg, hogy ezek után a Kurz-kabinet visszavonulót fújt, és ily módon megakadályozta, hogy az unió közös álláspontot alakítson ki a kérdésben. Annál is inkább, mivel Magyarország és több, más tagállam is követte a példát. Ugyanakkor az Európai Parlament Bécs elnöksége idején indította be a jogállami eljárást az Orbán-kormány ellen, és nem lehet azt mondani, hogy az osztrák fél pártpolitikai indíttatásból különösebb kíméletet mutatott volna.
2. A budapesti megmozdulásokat a „rabszolga törvény” váltotta ki, de mára már az Orbánnal elégedetlen polgárok lázadása nőtt ki belőlük. Az ellenzék azt közölte, hogy cselekedni kíván, elég volt a szavakból. A hatalom fél, hogy tovább terjednek a demonstrációk, a Fidesz Sorost teszi felelőssé a történtekért. Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy a kormány igyekszik agyonhallgatni az eseményeket, mert attól tart, hogy egyre többen csatlakoznak a tiltakozásokhoz, ha a sajtó beszámol azokról. Mindenesetre a tüntetések az ellenzéket erősíthetik. A beszámoló idézi az Indexet, amely azt írta, hogy az emberek elégedetlenek, és a felvonulások részvevői fiatalabbak, illetve radikálisabbak lettek. Az ellenzéki pártok az összefogás szükségességét emelik ki, főként a közelgő európai választások miatt. A felmérések arra utalnak, hogy Orbánt csak egy radikális mozgalom tudná megbuktatni. A Pulzus közvélemény kutatása azt hozta ki, hogy a megkérdezettek 81 %-a egyetért a tiltakozással, vagyis a Fidesz-hívek jelentős része sem mindenben támogatja a hatalmat.
A lap szerint Budapesten jó 10 éve nem voltak olyan heves tüntetések, mint a héten három este is. A megmozdulásokat a közösségi hálón keresztül szervezték, de a bal-, illetve szélsőjobbos ellenzék is mozgósított. Előzőleg mindkettő a Parlamentben együttesen igyekezett meghiúsítani a rabszolga törvénynek nevezett jogszabályt. A tiltakozás másik kiváltó oka a közigazgatási bíróságok felállítása, mert az ellenzők szerint a politika ily módon hatalmas befolyáshoz jut az igazságszolgáltatás fölött. A Kossuth téren a rendőrség könnygázt vetett be a tömeg ellen, amely palackokat és a füstgránátokat dobált.
Egyre erősödik a tiltakozás Magyarországon a túlórák számának növelése ellen. Csütörtökről péntekre virradóra, immár a 3. éjszaka, ezrek vonultak az utcákra, hogy demonstráljanak a jobboldali-nemzeti kormány ellen. Ezúttal azonban kevesebb volt az összecsapás a rendőrséggel. Egy nappal korábban a karhatalom sokszor alkalmazott könnygázt. A jogszabályt kaotikus viszonyok közepette fogadták el az Országgyűlésben. A jelentés megemlíti, hogy Szabó Tímea közvetlen közelről fújta a sípot Orbán képébe. A miniszterelnök arra hivatkozik, hogy a többletmunkával többet kereshet, aki akar, ugyanakkor csökkenteni lehet a munkaerő ínséget az autóiparban. De nagyon is az van mögötte, hogy az ország vonzóbbá váljon a külföldi befektetők számára. A másik oldal rabszolga törvényről beszél és attól fél, hogy fű alatt bevezetik a hatnapos munkahetet. Az IG Metall és a német autógyárak, valamint a Siemens legfelső üzemi tanácsa támogatja a megmozdulásokat.
