- Juncker rugalmasabb, mint német kancellár a menedékkérők átvétele ügyében, de azért a populistákat ostobának és tökkelütöttnek tartja, bár a Fidesznek egyelőre nem teszik ki a szűrét a Néppártból.
- Orbán a strasbourgi szégyen után buldózerként fog előremenni Európa szétverésére.
- Budapesten a levegőben érezni, hogy milyen erők igyekeznek padlóra küldeni az EU-t.
A német kancellár nem ért egyet a Bizottság elnökével abban, hogy a menekültkérdésben a vonakodó államokat mentesítsék a kvótahatározat végrehajtásától. Merkel a legfelső szintű salzburgi tanácskozás után úgy foglalt állást: az nem lehet, hogy mindenki kimazsolázza magának, amit jónak tart. Mert itt a probléma megoldása a lényeg. Ezzel együtt jelezte, hogy nem zárkózik el a javaslat megvitatásától. A lap emlékeztet arra, hogy leginkább Olaszország követeli migrációs terheinek enyhítését, ám Magyarország és Lengyelország évek óta elzárkózik a menedékkérők befogadásától. Nincs közös álláspont a Frontex felfejlesztése ügyében sem. Egy pár tagállam a szuverenitás kérdését feszegeti ennél a pontnál. Lásd Orbán Viktort, aki nemzeti erőkkel kívánja bebiztosítani a határvédelmet.
A német külügyminiszter viszont támogatja, hogy a többi közt a magyarok és a lengyelek többet fizessenek be a közös menedékpolitika céljára, továbbá adjanak több embert, és akkor ne kelljen nekik a menedékérőkkel foglalkozniuk. A frontok jelen pillanatban megkeményedtek.
A Bizottság elnöke nem tartaná jónak, ha bármely tagállam a populistákat majmolná. Juncker szerint azért nem érdemes követni a nacionalistákat, mert az emberek úgyis mindig az eredetit választják, nem pedig az utánzatot. Viszont nem szabad szidni az euroszkeptikus tömegeket, beszélni kell velük, mert nem ab ovo vannak Európa ellen. Ugyanakkor az ostoba, tökkelütött nacionalisták nem a megfelelő társaságot jelentik. Nem szabad őket egyszerűen tudomásul venni, eltűrni. Antiszemita és rasszista kijelentéseken nem lehet simán túllépni. A politikus reméli, hogy ezeken az erőkön nem feneklik meg a határvédelem javítása és a tagok az év végéig megszavazzák a legújabb brüsszeli kezdeményezést. Szerinte mindenképpen megerősítik a külső határok ellenőrzését, viszont a jelen helyzetben a menedékérők elosztására nincs megoldás. Úgy gondolja ugyanakkor, hogy legfrissebb javaslata miatt aligha lesznek tiltakozások Magyarországon és Lengyelországban.
A nem hivatalos EU-csúcstalálkozó után sok minden továbbra is bizonytalan a közösségben, de migráció ügyében enyhült a légkör, bár igazából nem történt előrelépés és sok tekintetben igencsak messze állnak egymástól az álláspontok, de legalább nem következett be törés. Orbán Viktor pl. elutasítja a Frontex kibővített hatáskörét, viszont a korábbinál békülékenyebb hangot ütött meg az olasz kormányfő. Conte kiállt a menedékkérők kötelező elosztása mellett, mert szerinte az nem járja, hogy arra csak egy pár kormány hajlandó. Megerősítette, hogy szó van egy olyan mechanizmusról, amelynek értelmében a vonakodó államok más formában is tanúsíthatják szolidaritásukat. Úgy látszik, egyre több országban ismerik fel, hogy nem lehet érvényt szerezni az eredeti kvótadöntésnek. Most úgy hírlik, hogy ahhoz 20 kormány tartaná magát. De ajánlatos valamit tenni, mert jönnek az európai választások, és az csak a populisták malmára hajtaná a vizet, ha addig nem tudnának a kérdésben megegyezni.
Salzburg fegyverszünetet jelentett a migráció ügyében, mivel az EU jelenleg a számok alapján valamelyest kézben tartja a beáramlást, de azért az ellentétek jól láthatók egyebek közt a Frontex jövője kapcsán. Amúgy az idén, augusztusig 86 ezren érkeztek, java részük Spanyolországba, Olaszországot immár alig érinti a jelenség. A határvédelem ügyében azonban egy sor állam lecövekelte magát a Juncker-féle indítvány láttán, lásd Orbán Viktor kijelentését a brüsszeli zsoldosokról, akik, mint mondta, beengednék a menekülteket. De vannak kérdéseik olyan kormányoknak is, amelyek inkább hajlanak az együttműködésre. Miközben a peremországok igencsak rászorulnának a segítségre. Egy bennfentes forrás szerint nem valószínű, hogy a jövő évi európai választásokig megszületik az idevágó határozat. Nincs haladás a földrészen kívüli ellenőrző központok kérdésében sem. Ezzel együtt szemtanúk szerint ezúttal egészen kellemes volt a légkör. Amibe belejátszott, hogy az osztrák elnökség nem tűzte napirendre a kvótákat.
Az újság úgy véli, hogy egyelőre lecsendesedett a vita a Fidesz EPP-tagsága körül. Főleg, miután a konzervatívok elnöke azt közölte a Néppárt strasbourgi egyeztetése után, hogy jelenleg nincs napirenden a kizárás, és a jelek szerint Orbán sem forszírozza a szakítást. Ily módon – legalábbis pillanatnyilag – elhárult a pártcsalád kettészakadásának veszélye. Ám nem lehet kizárni, hogy az EP elmarasztaló döntése után a skandináv, valamint Benelux tagpártok mégis csak kezdeményezik a magyar párt eltávolítását, ha ismét kiéleződik a viszály Budapesttel. Az EPP igyekszik más vitás ügyekre terelni a figyelmet. Daul pl. arról beszélt, hogy nagy gondok vannak a románoknál, szlovákoknál, valamint Máltán, de ott szociáldemokrata kormányok gyakorolják a hatalmat.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor hadat üzent az uniónak, a strasbourgi elmarasztalás túl későn jött, így most viharos idők várhatók az EU-n belül. A magyar politikus megszabadult minden gátlásától, így amit a nyilvánosság előtt az EP-ben elmondott, az nem sok jóra enged következtetni. Brutális választási kampány ígérkezik, hiszen a politikus jelezte, hogy teljesen hiábavaló a demokrácia és a jogállam szükségességéről győzködni, jottányit nem hajlandó változtatni rendszerén. Az uniós intézmények immár nem tudják feltartóztani az orbánizmust Magyarországon. A kormányfő nem a kompromisszumok embere, soha nem is volt az. Idáig ugyan respektált bizonyos határokat az unión belül, de a Sargentini-jelentés jóváhagyásával ennek vége. A háború következik. Sértett gyerekként egyre radikálisabb eszközökkel próbálja majd lejáratni az európai intézményeket. Kívülről megfelelő pillanatban segítséget kaphat Oroszországtól, Törökországtól, az USÁ-tól és Izraeltől. És Orbán inkább látná romokban az EU-t, semmint hogy hagyja korlátozni a saját hatalmát.
Az újság úgy összegzi a salzburgi csúcsot, hogy a Brexit, a migránsok, valamint a szélsőségesek kérdésköre aláhúzta az alapvető törésvonalakat az EU-n belül. Rámutat, hogy ha a keleti tagok nem fogadnak be menedékkérőket, akkor Schengen kerül veszélybe, ha pedig vitatják a közösségi értékeket, akkor keresztet vethetnek a brüsszeli pénzekre. De ezek a következmények fenyegetik mindazon államokat, amelyeket populisták irányítanak, akik a jelek szerint elfelejtették, hogy az unió nem csak jogokat, hanem feladatokat is jelent. Rájuk utalt a francia elnök, amikor a találkozó végén kifejtette, hogy ezek az erők szeretik Európát, ha az teletömi a zsebüket, elősegíti az adott nép jólétét, vagy engedélyezi, hogy rengetegen menjenek más tagországba dolgozni, ám egyetlen menekültet sem kívánnak látni a saját területükön. Macron hozzáfűzte, hogy akinek nem kell a mélyebb együttműködés, az ne számítson több szerkezeti támogatásra.
Nemcsak Franciaország keményített a hangon, hanem már előzőleg Németország is. Ily módon alapvető szakítás készülődik a Kelet és a Nyugat között, ami azután elvezethet az egész EU megkérdőjelezéséhez. A földrész két fele távolodik egymástól, erre utal egyes keleti államok sodródása az illiberalizmus felé. További választóvonal, hogy radikális, szélsőjobbos, sőt újfasiszta erők vannak az osztrák, belga, olasz és dán kormányban. De még ennél is rosszabb, hogy a demagógok éppen aláaknázni igyekeznek az egész EU-t, amely a jogok tiszteletén és az adott szón alapszik. Hiszen keleti kormányok nem hajlandók teljesíteni a kvótadöntést, de még az Európai Bíróság vonatkozó ítéletét sem. Brüsszel pedig tehetetlen.
Ráadásul, ezek az országok nem tartják magukra nézve kötelezőnek azokat a határozatokat sem, amelyeket a miniszterelnökük jóváhagyott a brüsszeli Tanácsülésen. Vagyis ég az európai ház. Már felmerült, hogy az ilyen tagok esetében korlátozzák a közösségi támogatásokat. Macron és Merkel még azt is felvetette, hogy Schengen áldásaiból csak azok részesülhessenek, akik tiszteletben tartják a közös menedékpolitikát. Ezáltal két kör alakulna ki: az egyik a szolidáris, a másik azonban csupán egyszerű piacra korlátozódna.
A lap szerint amikor Orbán Viktor arról beszélt Salzburgban, hogy a Brexit kérdésében két táborra szakadt az EU, akkor ezen legfőbbképpen azt értette, hogy ő és nem Macron testesíti meg a keményvonalat az unión belül, tehát ő az, aki nem engedi meg, hogy Nagy-Britannia kicsemegézze magának a tagság előnyeit. A nacionalista, konzervatív vezető azok közé tartozik, akik szerint ha Brüsszel túlzottan megmakacsolja magát a kilépési tárgyalásokon, akkor ez szükségtelen stratégiai szakításhoz vezet. A brit diplomácia keményen dolgozott azon, hogy Orbánt és a hasonló kelet-európai politikusokat a maga oldalára állítsa. Ám egyáltalán nem biztos, hogy ezek a kis államok kellőképpen erősek és kedvük van szembeszállni a franciákkal, németekkel, illetve a Bizottsággal. Továbbá, hogy egyetértenek London tervével, amely szétválasztaná az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását.
A hírügynökség elemzője egy hosszú hét végén szerzett budapesti tapasztalatai alapján arra a következtetésre jut, hogy az unió könnyen lehet a világ következő széteső birodalma, ezért az USÁ-nak és a NATO-nak segítenie kell, nehogy az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára jusson. James Stavridis, aki amerikai tengernagy, majd az Észak-Atlanti Szervezet katonai parancsnoka volt, nyugdíjba vonulása után pedig egyetemen oktatott, azt mondja, a magyar fővárosban beleszagolhatott abba, milyen erők is dolgoznak az EU szétszakításán. Az ország az unió és Oroszország közti törésvonal mentén fekszik, de egyértelmű, hogy merrefelé tart, lásd Orbán és Putyin legutóbbi, moszkvai sajtótájékoztatóját, amelyen az erős kétoldalú kapcsolatokat hangoztatták. Budapesten az is kiderült a szerző számára, az orosz elnök miért a magyar kormányfőt tekinti legfőbb támogatójának az euro-atlanti integráción belül.
Az USA számára fontos volna, hogy Európa egyben maradjon, jobb partnere sosem lesz. Csak éppen egyre jönnek fel a földrészt szétrángató körök és Moszkva mindent el fog követni, hogy felgyorsítsa ezt a folyamatot. A kontinens azonban e törekvések megakadályozására szívesen támaszkodna az amerikai szerepvállalásra és vezetésre, Washingtonnak ilyen irányban kellene lépnie. A NATO-nak is szorgalmaznia kell az európai összefogást, annál is inkább, mert a szervezet roppant közkedvelt még Magyarországon is. Ezen túlmenően az Egyesült Államoknak tovább kell építenie a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat a régi földrésszel, ideértve a megújított szabadkereskedelmi megállapodást. Az európai repedések egyre láthatóbbá válnak, ahogy a Kreml próbálja visszaszerezni a régi nagyságát. Amerika segíthet egyben tartani Európát és ez kifejezett érdeke is.
Az illiberális demokrácia fogalmának megalkotója úgy látja, hogy az egész Európát elárasztó populizmus egyazon gyökérből táplálkozik: az idegenekkel, a külföldiekkel szembeni gyűlöletből, a másság elutasításából. Fareed Zakaria ennek bizonyítására felidézi, hogy a magyarok egy közvélemény kutatás során hallani sem akartak a nem is létező pirézek befogadásáról. És ezek az erők már hatalomra jutottak Magyarországon, Lengyelországban, valamint Olaszországban, továbbá jönnek fel többek közt a németeknél és a svédeknél. Ám az idegenekkel szembeni ellenszenv nem okvetlenül jelenti az EU elvetését. Az unió igen népszerű még a magyarok és a lengyelek körében is, pedig náluk igencsak magasra csapnak az etnonacionalista érzelmek.
A gond ott kezdődik, hogy 3-4-szer jobban kötődnek saját nemzetükhöz, mint az európai integrációhoz. A híres ír énekes, Bono szerint ezeknek az embereknek büszkéknek kellene lenniük a sokszínűségből fakadó vívmányokra, miközben a nemzeti érzés nem zárja ki a fokozott nacionalizmust. Tehát, hogy valaki egyszerre, mondjuk, ír és európai. A nacionalisták és a szélsőségesek azonban ellopták a hazafiságot, ők egyszínűséget követelnek. Az igazi hazafiak számára viszont az egység fontosabb az egyneműségnél.
