Bőven túlmutat az MKKP-MÁV-konfliktus egy bicikliút építésén Rákosrendezőn: az egész ország és az állam mentális állapotát tükrözi.

A Kétfarkú Kutya Párt bejelentette, hogy ha elég pénz jön össze, akkor megépíti a Rákosrendezőnél azt a legendás bicikliutat, ahol a Civil Zugló Egyesület évek óta megrendezi a „Tour de Rákosrendezőt” annak járhatatlanságára felhívva a figyelmet. A Teleki Blanka út ugyanis beletorkollik a MÁV területébe, ahol gazos, elhanyagolt sínek futnak. Ezen a területen néha elmegy egy-egy tehervonat, de csak a rozsda és a gaz nő nagyrészt – igazi senkiföldje.  Viszont van a MÁV-területnek egy olyan 100 méteres szakasza, ahová csak komoly mountain bike-kal érdemes átbiciklizni, ha az ember nem akarja széttörni a kerékpárját, vagy halálra rázatni saját magát. Ennek az aprócska útnak az elkészüléséért évek óta hiába küzdenek civilek és kerékpárosok. 2015 után, mióta az első Tourt megrendezték, javult egy kicsit a helyzet azzal, hogy az önkormányzat megcsináltatta a bicikliutat, de a MÁV-terület olyan maradt, amilyen a legendás, fenti 1968-as fotón is. (Forrás: http://www.vasutallomasok.hu).

A problémát a Kétfarkúak pár órás munkával megoldhatták volna. (Akár a MÁV is- évek óta!) Össze is jött a pénz az útra, a Kétfarkúak azt írták a Facebookon, hogy önkéntes alapon, de profi kivitelezőkkel, mérnökökkel egyeztetve, megtervezve, mindössze 4-5 óra alatt, 2 méter szélességben meg is oldanák az évek óta húzódó és sok-sok biciklisnek gondot okozó problémát. Tegyük hozzá: a MÁV bizonyosan évek óta ismeri a helyzetet, hiszen sokszor írtak erről az újságok, és a füle botját se mozgatta azért, hogy megoldja a helyzetet. Maradhatatott volna ez így is: hogy szarnak rá. De nem így történt. Szerdán a Kétfarkú Kutya Párt elkezdte építeni az utat, de a Magyar Állam Vasutak közbeszólt.

• WTF 1: rögtön rájuk hívta a rendőröket. A tudósítások szerint a rendőröket hiába hívták ki, ugyanis azok a helyszínre érkezve úgy ítélték meg, hogy a passzivisták semmilyen törvénytelent nem követnek azzal, ha utat építenek, hiszen sem a közúti, sem a vasúti közlekedésben nem okoznak problémát azzal, hogy szakszerűen dolgoznak a járdán;
• WTF 2: a MÁV-nak mindez nem volt elég, direkt keresztbetettek az egész akciónak: ahogy a bicikliút egy része kész lett, odaültettek két biztonsági őrt, hogy őrizzék a MÁV területének egy részét, nehogy a maradék is kész legyen;
• WTF 3: a magyar állami vasúttársaság azóta azzal fenyegetőzik, hogy amennyiben vasárnapig nem szállítják el a helyszínre kihordott mart aszfalt kupacokat, akkor polgári peres eljárást indítanak a párt ellen, és saját költségén hordja el azokat;
• WTF 4: a MÁV munkatársai azt sem engedték a bicikliúton dolgozóknak, hogy a már megépített szakasz szélét elegyengessék, ami így enyhén balesetveszélyes, és hiába hívták fel a figyelmet arra, hogy ha emiatt valaki elesik, az jó eséllyel a MÁV-ot fogja perelni, nemes egyszerűséggel annyit mondtak, hogy az nem baj.

A MÁV ezzel a történettel egyszerre 4 orbitális baklövést követett el. A társaság szénája eddig is borzalmasan rosszul állt, a rendszeres késések, a szörnyűséges állapotú vonatkocsik, a minősíthetetlen állagú vasúti klozetek, meg az egész, a szocializmusból ránk ragad-maradt rohadó rendszer miatt a cég kapcsolata az utasaival rendkívül rossz. Mindenki tudja, milyen ilyenkor a szellőzetlen, büdös vasúti kocsik műbőr üléseihez ragadva aszalódni órákat valahol a mező közepén, útban a Balaton felé, mert a vonat megint áll. (Esetleg állni a peronon és várni, hogy megérkezzen valami, ami régóta késik.) Mindez évtizedek óta változatlan, csak a mocsok és a rozsda nő mindenhol egyre jobban. Ami pozitív változás történt a társaságnál (új elővárosi vonatok), azokat a késések, a botrányok és a szolgáltatás általános színvonaltalansága simán elnyomják. Mindennek oka nagyon egyszerű: mivel monopolhelyzetben vannak, pláne állami cég, amelynek sosem kellett nyereségesen működnie, ügyfélközpontúvá válnia, reklámoznia magát, ezért bármit megtehetnek. És meg is tesznek.

Látványosan szarnak a saját utasaikra.

Ám itt lett volna az alkalom, hogy a MÁV vezetése kivonuljon és látványos PR-akció keretében, nyakkendőben befejezze a Kétfarkúakkal a bicikliutat és elmondják, idén hány vonattal szállították hány biciklit és mennyire fontosak nekik a biciklis vonatozók-túrázók. De nem voltak olyan szakmai és szellemi kompetenciák birtokában, hogy a helyzetet felismerjék.

Ehelyett kifejezetten bunkó, szűk látókörű módon, a hatóságokkal fenyegetőzve, erőből próbáltak meg lenyomni egy alulról jövő, kedves társadalmi kezdeményezést. Ami egy ismert jelenség a mai Fidesz-rendszerben, de a vasúttársaság mégiscsak az utasokért, a közért kellene legyen és nem pedig ellene – illetve saját maga ellen.  

Pont ugyanaz az eset, mint kórházban önkéntesen takarítani, vagy tévét felajánlani. Vagy az emléktábla, amit nem hagytak kihelyzeni. Vagy amikor a BKK feljelentette az online jegyvásárlás hiányosságaira figyelmet felhívó etikus hekkert. Vagy menjünk vissza kétszáz évet: Mikszáthnál a Korlátfa című novella.(Ha szépirodalmi utalást is szeretnénk.)

Kétszáz év alatt a magyar állam, a rendszer szemlélete, működési módja semmit sem változott.

A MÁV szívózása nem csak óriási öntökönlövés, PR-bukás, de bukás emberségből, empátiából, jóindulatból, sőt, intelligenciából is.

Azt az utat befejezni a társaságnak nem ártott volna, óriásira duzzadt költségvetésének nem lett volna megerőltetés, hogy akár ők maguk csináltassák meg a saját embereikkel. Csak szemlélet kérdése, csak jóindulat kérdése lett volna az egész. Simán kihozhatták volna win-win-szituációra a dolgot. Ők is ynertek volna, ha az út elkészül, a biciklisek is. Ehelyett kihozták loose-loose-szituációra, amiben mindenki rosszul jár. És annyira hülyék, hogy fel se ismerték, mi történik.

Az egész eset tökéletesen jellemzi Magyarországot: mennyivel jutnánk többre, ha más lenne a szemlélet. (Ez pedig igazán nem pénz kérdése.) Ha nem direkt betartanánk egymásnak, hanem segítenénk egymás. A Kétfarkú ez ügyben egy öntevékeny, állampolgári, közösségi akciót indított. Ezzel áll szemben az a múlt századból itt ragad ostoba szemléletmód, amely mindezzel nem tud mit kezdeni, hiszen kizárólag individuum - hatalom viszonylatban gondolkodik és nem tudja értelmezni az önállóan, együttműködve cselekvő közösség létezését.