- Palotaforradalom érlelődik az EPP-ben, de a boncok egyelőre kitartanak amellett, hogy a berkeken belül meg tudják fékezni Orbánt.
- Európában arat az idegenellenes populizmus, Orbán és Salvini furcsa párt alkot, csak kérdés, hogy migránsügyben meddig tart ki a szövetségük.
- A politikai kockázatok ellenére hatalmas a külföldi érdeklődés a közép-európai nem lakás célú ingatlanok iránt.
A lap úgy ítéli meg, hogy a Fidesz csak még jobban elszigeteli magát, miután megszakította a kapcsolatokat a holland kereszténydemokratákkal. Az előzmény az volt, hogy a CDA a hét végi kongresszusán egyhangú határozatban mondta ki: ha a magyar párt nem tartja magát a „vörös vonalakhoz”, akkor ki kell zárni az európai konzervatívok soraiból. Válaszában Novák Katalin alelnök azt írta, hogy a másik fél hazugságokat állít és bocsánatkérést követelt. De a viszony befagyasztása valójában csupán jelképes, mert a két párt képviselői rendszeresen találkoznak, mint pl. a ma kezdődő háromnapos müncheni EPP-tanácskozáson, ahová hivatalos Merkel kancellár is. A hollandok egyébként hangsúlyozzák is, hogy a maguk részéről fenn akarják tartani a párbeszédet. Egyben remélik, hogy döntésük az európai értékek betartására ösztökéli a Fideszt.
Orbán idáig mindig támaszkodhatott a CSU támogatására, de most a Néppárton belül mind inkább olyan hangok hallatszanak, hogy vége a türelemnek. Weber frakcióvezető is kijelentette a minap, hogy ha a magyar párt megszegi az alapnormákat, akkor nincs helye a pártcsaládban. A hollandok leginkább a „Stop, Sorost” és a CEU elleni fellépést nehezményezik.
A jövő évi Európa-választások esélyeit latolgatva az újság úgy látja, hogy egyre nagyobb bizalmi válsággal küszködnek a hagyományos erők, így jelentősen visszaesik majd az Európai Néppárt, hiszen abban olyan, nagyon is különböző formációk kaptak helyet, mint a CDU, illetve a Fidesz. És a konzervatívok soraiban egyre többen vannak felháborodva a jogállam elleni magyarországi támadások miatt. A holland, svéd, belga és portugál konzervatívok mind inkább tehertételnek tekintik Orbán Viktort, de már a lengyelek is. Ha a magyar párt mégis a frakció tagja maradhat Strasbourgban, az növeli a francia elnök esélyeit, hogy megossza az EPP-t és minél több progresszív támogatást gyűjtsön be. A legfőbb kérdés előreláthatólag az lesz, nyisson-e az EU vagy zárkózzon be.
Ugyanakkor a Néppárt részéről hallani olyan aggályokat, hogy ha kirakják a magyarokat, akkor Orbán befolyása még nagyobb lehet, mert külön parlamenti csoportot alkothat a nacionalistákból, összeszövetkezve a lengyel PiS-szel. Elmar Brok úgy véli, a családon belül inkább jobb belátásra lehet téríteni a magyar vezetőt. Ezért a CDU doyenje visszautasítja a felhívásokat, hogy szakítsanak a magyar kormánypárttal. Azon kívül ezen a területen a szociáldemokraták és a liberálisok sem döngethetik a mellüket, mert mind a kettőnek megvan a maga szégyenfoltja Kelet-Európában. Vagyis az a benyomás keletkezik, hogy a pártrendszer idejétmúlt, mert a hatalom és a zsákmány fontosabb benne, mint a tartalom és az elv.
A kommentár azt emeli ki, hogy mind az euroszkeptikusoknak, mind az Európa-pártiaknak igazuk van, amikor azt vetik a másik szemére, hogy az nem tartja be a szabályokat, a jogállami elveket. Mert egyfelől az EU valóban sok területen egyszerűen átlépett a jogon, legyen szó pl. arról, hogy a menekültválság során egyszerűen hatályon kívül helyezték a dublini megállapodást, de ugyanez érvényes a kitoloncolásokra is. Másfelől azért bírálják a lengyeleket, magyarokat és most már az olaszokat is, hogy nem sokra becsülik a demokráciát, valamint a jogállamot, aláássák az európai alapértékeket. És ez igaz is, de pl. a keletiek menedékpolitikája különb, mint Merkelé. Azon felül amiért annyit noszogatták korábban Budapestet és Varsót, az már sokszor teljesen elfogadottá vált – még a németeknél is. De ettől a kelet-európaiak még messze nem a „jók”. Egyetlen demokratának sem kellene ünnepelnie Orbánt, Kaczynskit vagy Salvinit a menekültügyben elfoglalt álláspontja miatt. Hiszen nem lehet bagatellizálni a magyar vagy a lengyel jogsértéseket. Ami Magyarországon lopakodva, Varsóban pedig sokkoló sebességgel zajlik, az támadás a demokrácia ellen. Náluk csak a populista vezetők bölcsessége számít.
Európa barátai és ellenfelei hasonló módszereket alkalmaznak, provokálják egymást. Egyoldalú érvelésük megosztja a földrészt. Ám amíg az „európaiak” nem akarják belátni a saját hibáikat, addig a másik oldalnak könnyű dolga van. Mert éppen ez a hozzáállás fordította el az embereket az EU-tól, vezetett a Brexithez, a nacionalista pártok felemelkedéséhez.
A vezércikk szerint a szlovén választások eredménye az igazolja, hogy Európában tovább terjed a migránsellenes hullám. A ljubljanai parlamentben ugyan egyetlen párt sem szerzett kormányzóképes többséget, de a legtöbb hely Janez Jansa híveinek jutott. A politikus, akárcsak a tekintélyelvű Orbán Viktor, kihasználta a bevándorlással szemben megnyilvánuló érzéseket. Ő nem olyan elitellenes lázadó, mint a szélsőjobbos olasz Liga vezére, ellenben megosztó, akinek hatalmát azonban megakadályozhatja a kisebb vetélytársak összefogása. Sikerét nagyban köszönheti egyre keményebb megszólalásainak a menekültekkel szemben. Ez pedig csak aláhúzza az EU legnagyobb dilemmáját, mármint hogy miként ossza el igazságosan az érkező emberáradat terheit.
Erre megoldást kell találni még a következő válság előtt. Azaz enyhíteni kell a déli államokra nehezedő nyomást, de számot kell vetni a magyarokkal, lengyelekkel, csehekkel és szlovénokkal, akik idáig mindig beleköptek a levesbe. A radikálisabb populisták javaslatai ugyanakkor mind embertelenebbek. Salvini pl. félmillió embert akar deportálni. De nem jutottak sokkal előbbre a külső határok védelme ügyében sem. Márpedig itt mindent együttvéve létkérdésről van szó. A tekintélyelvű figurák ugyanis nem csupán a migrációs politikát kérdőjelezik meg, hanem alapelveket az egyéni szabadságjogok, valamint a fékek és ellensúlyok ügyében. Terjed az idegengyűlölet. A következő vizsga Svédországban lesz, ahol az előrejelzések a szélsőjobbos demokraták erősödését mutatják. A fő áram politikusai számára az a feladat, hogy meggyőzzék a szavazókat: készek az eddiginél határozottabban ellenőrizni a beáramlást, miközben ellensúlyozzák a populisták riogatásait.
Valószerűtlen szövetségre lépett az új olasz belügyminiszter és Orbán Viktor a migráció kapcsán, így azt rajzolódik ki, hogy az új római kormány a kelet-európaiak mellé áll Brüsszellel szemben ebben a kérdésben. Mint emlékezetes, Salvini azt közölte kettejük telefonbeszélgetése után, hogy mindketten meg akarják változtatni az EU idevágó szabályait, ami azért fura, mert elvileg ütközniük kellene, hiszen Magyarország elutasítja a menedékkérők átvételét Olaszországtól. Mindkettőtől azt várni azonban, hogy megvétózzák Brüsszel javaslatát a bevándorlás szabályainak módosítására. Az olaszok szerint az ugyanis túl keveset tesz a migránsok áttelepítésére, a magyarok szerint viszont túl sokat. A logika azonban a jelen szerint kevésbé fontos Salvini számára, mint az, hogy egyformán ellenzik az unió elképzeléseit és támadják a bevándorlást. Az olasz belügyminiszter különben szintén nekiment Sorosnak, akit Orbán előszeretettel gyűlöl. Az üzletember előzőleg azt feszegette, kap-e orosz pénzt a Liga.
A konzervatív lap kizárja, hogy szorosabb szövetség alakulhat ki migráns-ügyben Magyarország és Olaszország között. Mert az lehetséges, hogy mind Orbán, mind Salvini nacionalista, bevándorlás-ellenes vonalat visz, ám abban a kulcskérdésben eltér a véleményük, hogy Itália túl akar adni a területén lévő menedékkérőkön, a magyar politikus viszont erőteljesen ellenzi szétosztásukat. A visegrádiak lázadnak a kötelező kvóták ellen. Ehhez képest az új olasz miniszterelnök azt közölte a parlamentben, hogy automatikus, kötelező rendszert kívánnak létrehozni az érintett tömegek áttelepítésére. Az EU megosztottsága egyértelművé vált, miután tegnap Luxemburgban eredménytelenül zárult a miniszteri tanácsozás a menedékpolitikai átalakításáról. A déliek a terhek megosztását szeretnék, a keletiek viszont hallani sem akarnak róla. Salvini mindenesetre sikerként értékelte a fejleményt, hangsúlyozva, hogy láthatólag meg lehet törni Brüsszel ellenállását. A javaslattal Németország sem értett egyet, mert az szerinte túlságosan lagymatag.
Guardian
1. A lap szerint 5 mítosz övezi a migrációt, ám ezek egytől egyik hamisak. Így távolról sem igaz, hogy lecsengett volna a válság, mert a kiváltó okok továbbra is fennállnak, beleértve az EU-tagállamok politikáját. Az is tévedés, hogy ketté lehet választani a menekülteket, illetve a megélhetési bevándorlókat, utóbbiak alkotják a többséget. Nem állja ki a valóság próbáját továbbá, hogy a szenvedésekről szóló történetek önmagukban megváltoztatják az emberek gondolkodásmódját. Az empátia csak módjával hat.
Az olyan demagógok, mint Orbán Viktor azt állítják, hogy a migránsok veszélyeztetik az európai értékeket, miközben ők a keresztény civilizáció védelmezői. Bezárkózó politikát folytatnak, hogy megoltalmazzák a földrészt a muzulmán hordáktól. Csakhogy megfeledkeznek arról, hogy itt egy sokszínű kontinensről van szó, ahol keresztények, mohamedánok, zsidók és világi hagyományok évszázadok óta együtt vannak jelen. Azon sem lehet túllépni ugyanakkor, hogy rasszizmus továbbra is létezik errefelé, és hogy a gazdagság sokszor a gyarmatosító múltnak köszönhető. Végül pedig az sem áll meg, hogy a történelem önmagát ismétli, és nem lehet tenni semmit ez ügyben.
2. Soros György azt tanácsolja, hogy az EU hagyja békén Olaszországot, mert ha nem, annak viharos következményei lesznek. A cikk eredetileg a Corriere della Serában jelent meg, és azt hangsúlyozza, hogy nem szabad a népet megbüntetni a kormány bűneiért, sokkal bölcsebb inkább segítséget ajánlani neki. De az üzletember erősen valószínűnek tartja, hogy nem tudja sokáig tartani magát a mostani koalíció, ezért a jövő elején várhatóan új választások lesznek. Annak eredményét nagyban befolyásolja majd, miként reagál Brüsszel a mostani felfordulásra. Ha az EU meg akarja leckéztetni Itáliát, az olaszok felzúdulnak és még többen voksolnak az 5 Csillagra, illetve a Ligára. Pedig történelmileg jobban bíznak az unióban, mint saját, korrupt és nem a tömegek érdekeit megjelenítő kormányaikban.
A jelenlegi szövetség leginkább azért győzhetett, mert az elhibázott európai migrációs politika rengeteg terhet rakott rá Olaszországra. Az EU-nak át kell vállalnia a költségek oroszlánrészét. Az áttelepítés sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. Főleg a magyarok és a lengyelek szívósan ellenállnának. Orbán azzal a hamis érveléssel nyert legutóbb, mutat rá Soros, hogy ő, tehát a befektető el akarja árasztani Magyarországot muzulmán bevándorlókkal. Pedig valójában mindig is azt mondta, hogy a kvóták csakis önkéntesek lehetnek. De nagy kérdés, hogy meddig lehet győzni a választásokon a migránsok elleni hangulatkeltéssel. Az emberek a végén úgyis rájönnek, hogy gátlástalan politikusok félrevezették őket. Orbán pl. árt az olasz érdekeknek, amikor elzárkózik a menedékkérők átvételétől.
Soros a végén felveti, hogy Európa szétesése nagyon is valós veszély. Kívülről egy sor tényező fenyegeti, belülről Magyarország és Lengyelország aláássa az értéket, de legsürgetőbb kérdés az, hogy mi lesz Olaszországgal. A francia-német szövetségnek fenn kell maradnia. Akik Európa megsemmisítésén dolgoznak, azok nem érzékelik, hogy mit vesztenek, ha beválik a tervük.
Az egyik legnagyobb nevű német külpolitikai szakértő arra ösztönzi a német kormányt, hogy az szenteljen több figyelmet a szövetségeseknek, mert jelenleg három oldalról is szorítóba került. Egyfelől ellene fordultak az amerikaiak a védelmi kiadások, illetve a vámok miatt. A déli uniós tagállamok a gazdaságpolitika miatt berzenkednek, a kelet-európaiaknak pedig elegük van Berlin nyomásából a jogállamiság és a menekültválság terheinek megosztása kapcsán. Wolfgang Ischinger, a müncheni Biztonságpolitikai Fórum igazgatója megjegyzi, hogy Magyarországnak és Lengyelországnak kapóra jön a németek szorult helyzete, és most már Olaszország is csatlakozik hozzájuk, miközben minden eddiginél inkább szükség volna az EU egységes fellépésére egy sor kérdésben. A kiúthoz igencsak esedékes a francia-német reformterv, mert csak azzal lehet megálljt parancsolni, a nacionalista, populista, illiberális erőknek. Például nyugodtan lehetne kezdeményezni, hogy a közös külpolitikában a jövőben többségi döntések legyenek, mert ily módon kizárják a vétó eszközét. Németországnak csak akkor megy jól, ha a szomszédjainál rendben vannak a dolgok. Ezért Berlinnek többet kell áldoznia mind az unióra, mind a Nato-ra.
Libération
1. A populizmus az ár, amit meg kell fizetni, miután az EU impotensnek bizonyult a migrációs válságban. Az olasz, osztrák és szlovén fejlemények igazolják a tételt, a bevándorlás-ellenes radikális, szélsőjobboldali, demagóg pártok sorra hódítják el a hatalmat a tagállamokban. A olyan pozíciókat foglalnak el, amelyeket kizártnak tartottak számukra a fasizmus bukása óta. Még nyugtalanítóbb, hogy a hagyományos nagy pártok megrémülnek a fejleménytől és átveszik a bevándorlás-ellenes retorika egy részét, illetve olyan intézkedéseket hoznak, amelyeket a másik oldal is szívesen megtenne. A francia, holland és belga kormány politikája a menekültek ügyében nagyon emlékeztet arra, amit a keleti tagok csinálnak. És általános az egyetértés abban, hogy áthatolhatatlanná kell tenni a külső határokat. Vagyis az unió egyre inkább nemzetállamok erődjeinek a közössége lesz. Európa bezárkózik a siker minden biztosítéka nélkül, hiszen nem sziget.
2. A vezércikk rámutat, hogy az európai nacionalizmus erősödésében van valami riasztó, mert kérlelhetetlennek tűnik. Legújabban Szlovénia esett áldozatul az idegengyűlöletnek. Olaszországnak olyan belügyminisztere lett, aki haza akar küldeni félmillió migránst és hermetikusan lezárná a déli határokat, miközben ezer és ezer menekült fullad a Földközi-tengerbe. Sok oka van a populisták sikerének, de vaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa: a bevándorlás szállítja a fő érvet a nacionalista demagógok számára. A közvitát egyfelől a xenofób, elnyomó, demagóg retorika bénító támadása szabja meg, másfelől pedig a jogos, természetes és elemi emberi reakciók. De az emberek megnyeréséhez nem elegendő az erkölcsre hivatkozni. Ha valaki folyton a határok korlátlan megnyitása mellett érvel, az pont az ellenkező hatást éri el: olyan érzés keletkezik, hogy itt semmit sem ellenőriznek, vagyis kizárólag a sorompók leengedése oldja meg a gondot. Nem kétséges, hogy elvi, illetve hosszú távú demográfiai és gazdasági okokból szükség van a bevándorlásra, de azt pontosan szabályozni kell. Ideértve, hogy válogatni kell az emberek között, különben az idegengyűlölők kerekednek felül.
A nacionalista magyar és a lengyel politika ugyan aggályokat vált ki a két ország uniós jövőjét illetően, de ez nem csapódik le az itteni ingatlanpiacon mutatkozó külföldi keresletben. A múlt évben befektetők 12 milliárd euró értékben vásároltak kereskedelmi létesítményeket a térségben, az idén májusig pedig 3 milliárd volt az ilyen adásvételek összege. A jelenség mögött az húzódik meg, hogy a beruházók számára inkább a gyors gazdasági növekedés a fontos. A Madison International alapítója és elnöke el is ismeri, hogy van némi bizonytalanság és felfordulás az igen konzervatív kormányok politikája és propagandája körül, de a lehetőségek messze meghaladják a kockázatokat. A nacionalizmus részben a migránsellenes érzelmekből táplálkozik, de kiterjed más területekre is. Lásd az idegen cégekre kivetett magyar különadókat. De ettől még akkora a kereslet, hogy Varsóban pl. az irodáknak csupán 10 %-a áll üresen, ami történelmi mélypont. Ami megépül, azt rögtön megveszik, vagy kibérlik. Budapesten a múlt évben 1,25 milliárd eurónyi külföldi tőkét invesztáltak ingatlanokba.
