Minden ellenkező látszat ellenére az ütközetet a Nyílt Társadalom Alapítvány nyerte, amikor egy preventív vágást bemutatva úgy határozott, hogy isten neki, fakereszt, ha ennyire nem látja szívesen a hatalom, akkor rajta ne múljon, átteszi a székhelyét egy civilizáltabb országba. Hogy azután a háború kinek áll, azt teljesen felesleges taglalni, de nem Orbán Viktornak, ő csupán a végzetet igyekszik kitolni.

Bölcs döntés volt a Soros Alap részéről, hiszen joggal tarthatott attól, hogy egy idő után a rendőrség üt rajta, illetve más módon próbálják majd kiszekírozni. Kovács Zoltán szerint ugyan a feltételezés teljesen megalapozatlan, de ha ennyire rövid az emlékezete, akkor kérdezze csak meg nyugodtan az Ökotárs alapítvány munkatársait. Majd ők mesélnek idevágó kellemetes kalandjaikról. Persze a szóvivőről köztudomású, hogy az igazság nem szokta zavarni, Sőt, amit megfellebbezhetetlenül kijelent, ahhoz általában leginkább

a szemenszedett jelző illik.

Ezt támasztja alá a Washington Postnak küldött válaszlevele is, miszerint az OSF azért vonul ki, mert nem szeretné, átláthatóvá válna a tevékenysége, ideértve, hogy milyen forrásokból támogatja a bevándorlást. Erről csak annyit, hogy az alapítvány rendszeresen és pontosan közzé teszi honlapján, mire, mennyit költ.

Emlékezetes ugyanakkor, hogy ugyanez az ún. gongókról, azaz a hatalompárti álcivilekről nem mondható el – itt a prototípus mifelénk a CÖF, és ez önmagáért beszél. Illetve talán érdemes idézni az általában rendkívül visszafogott, ám annál mértékadóbb Economistot:

ez esetben tekintélyelvű banditák tették lehetetlenné a jótékonysági szervezet munkáját.

Amit Svájc egyik legtekintélyesebb napilapja, a Tages-Anzeiger azzal toldott meg, hogy Göbbels alighanem forog a sírjában az irigységtől, a hatalom olyan tökélyre emelte a sorosozást. Közben a világsajtó nem győzi hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor változatlanul adós maradt a bizonyítékokkal a Soros-terv ügyében. Amit ennek kapcsán Szijjártó Péter küldött az osztrák elnöknek, az szimplán kimeríti a közröhej kategóriáját. Nem véletlen, hogy az államfői hivatalból az üzenet eljutott a Die Presséhez, amely lehozta azt, az újságírók pedig azt kérdezgették egymás között, hogy a magyar diplomácia vezetője tényleg ennyire egyszerű lélek? Hát,

finoman szólva.

Ám ennél sokkal súlyosabb, amit még felvetnek, hogy ti. ez esetben a szólásszabadságot, az emberi jogokat érte alapvető támadás, ideértve, hogy az érintett civileket a „Stop, Soros” értelmében immár titkosszolgálati eszközökkel világítanák át. Az sem igen kétséges, hogy azért, mert a Kárpát-medence géniuszának elege van a leleplezésekből, az újabb és újabb hatalom közeli botrányokból, ezért igyekszik kikapcsolni az utolsó kritikus hangokat. Zavarják a köreit, de mondhatjuk úgy is, hogy fél tőlük.

Apropó, az USA igencsak rossz néven vette, hogy a kormány kissé elvetette a sulykot a korrupció egyik látleletének számító letelepedési kötvények ügyében, így útlevelet adott 700 külföldinek, akiről joggal lehet feltételezni, hogy beutazásuk az amerikai nemzetbiztonságot fenyegeti. Hogy itt mennyire komoly ügyről van szó, annak érzékeltetésére elegendő emlékeztetni arra, hogy az étolaj áfája körüli visszaélések vezettek el a hat kormányzati tisztségviselő kitiltásához, ami feltehetőleg

sok álmatlan éjszakát okozott a regnáló hatalomnak.

Szóval, kár volna félvállról vennie a mostani washingtoni tiltakozást. Az már csupán hab a tortán, hogy Mészáros Lőrinc legújabb sportruházati vállalkozása láttán kezdhet aggódni az Adidas, a Nike és a többi nagy sportszergyártó, mert érvényes szerződés ide vagy oda, nekik alighanem rövidesen bealkonyul a magyar versenysport piacán. De hát Orbán Viktor meghirdette a magyar nemzeti tőke megerősítését, és az ár igazán nem érdekes, bár ennek meg a Pécsi Vízművek esete mond ellent, hogy az ősbűnt említsük.

Úgyhogy tisztes külföldi tőkének immár csak akkor érdemes idejönnie, ha el tudja érni, hogy stratégiai partnerségi szerződés formájában felkerüljön a kivételezettek listájára. Ám a hatalom önkénye láttán könnyen elmaradhatnak a külföldi befektetők és egy nap az EU is megelégelheti, hogy feneketlen zsákba dönti a támogatásokat, miközben bizonyos magánzsebek nagyon is ki vannak bélelve, csak éppen a jelek szerint korlátlan az űrtartalmuk. A tét nem kicsi: 2021-tól akár a GDP 1%-nak megfelelő közösségi juttatást vonhatnak el, pedig abból sok stadiont lehetne építeni és egyes külföldi számlák is szépen hízhatnának még tovább.

Mindenesetre a hangulatról sokat elárul, hogy az Európai Néppárt frakcióvezetője a minap elárulta:

szokott ordibálni Orbán Viktorral, mert már elege van a nyomulásából.

És hogy aki tartja magát a szabályokhoz, az maradhat az EPP-ben, aki viszont nem, annak mennie kell. Ez eléggé egyértelműen hangzik, a miniszterelnök mégis mintha körkörös támadást rendelt volna el. Sorra hiúsít meg fontos uniós döntéseket. Lehet azonban, hogy abban bizakodik: Olaszországgal immár az EU magját is megfertőzte a populizmus. Ebben azonban semmi meglepő nincs, mert ahogy az FAZ rámutatott, újabban csak a cégér lett kereszténydemokrata, minden más cél változatlan. Sőt, hírek szerint már az is felmerült, hogy a Fidesz-képviselők az Európai Parlamentben átülnek az euroszkeptikusokhoz.

Mindenesetre amilyen penetráns módon Orbán a Soros-ügyben kioktatta a Zsidó Világkongresszus elnökét, akinek persze nincsen egyetlen hadosztálya sem, de azért nem akárki a világban, nos, az sokat elárul a politikus megnövekedett önbizalmáról és terveinek természetéről. Amúgy kettejük viszonya idáig kifejezetten jó volt, és Lauder diplomatikus reakciója arra utal, hogy a ZSVK nem szeretné, ha elmérgesedne a viszony Magyarországgal, noha minden oka megvolna rá.

A francia államfő ugyanakkor megerősítette, hogy szinte semmiben nem ért egyet a magyar vezetővel, és nem is kíván annak engedni. Úgy tűnik, ő is érzékeli a veszélyt, hogy az illiberális demokrácia szétverheti az uniót. De e pillanatban a Nyílt Társadalom Alapítvány kipaterolása még tovább rombolta az ország tekintélyét, már ha ez egyáltalán lehetséges. Hogy azután a kormány neki mer-e menni a CEU-nak, amelyet már az első kiűzetési próbálkozás után támogatásáról biztosított Washington, az még nyitott. De ha igen, akkor az azt mutatja, hogy Orbán Viktor nem bátor, hanem vak.