- A legnagyobb német menekültsegítő szervezet díját kapta meg a Magyar Helsinki Bizottság két vezetője.
- Európában egyre inkább az Orbán Viktorhoz hasonló autoriter politikusok jelölik ki az utat, ők mondják meg, mi a szabály.
- A magyar kormány másodpercek alatt kénytelen volna lehúzni a rolót, ha hirtelen többé egy fityinget sem kapna az EU-tól.
Az idén Pardavi Márta és Kádár András, a Helsinki Bizottság két társelnöke érdemelte ki a legnagyobb bevándorláspárti német civil szervezet, a Pro Asyl emberi jogi díját. Mindketten egy olyan uniós országban dolgoznak - állapítja meg az újság -, amely azon van, hogy tekintélyelvű államot építsen ki. Orbán Viktor az utóbbi években gyakorlatilag eltörölte a menedékjogot. Módszeresen lehetetlenné teszik, hogy bárki menedékeljárást kezdeményezhessen. Csak a két szerb határon létesített tranzitzónában lehet ilyen kérelmet előterjeszteni, de oda hetenként legfeljebb 10 embert engednek be. Aki bejut, azt gyakorlatilag őrizetben tartják, de szinte semmi esélye sincs az oltalom elnyerésére. Számtalan esetben fordul elő, hogy elfogott migránsokat egyszerűen átraknak a szerb határon.
De az országon belül is egyre nehezebb a menekültek és segítőik helyzete. Antiszemita uszítással és a „Stop, Sorossal” igyekeznek bűnözőkké nyilvánítani az érintett civil szervezeteket. Ha átmegy a javaslat az Országgyűlésben, ezek az NGO-k létveszélybe kerülnek, beleértve a Helsinki Bizottságot is, amely azonban határozottan szembeszáll a kormányzati ellenállással. A mostani elismeréssel a Pro Asyl jelzést kíván adni. Vezetője arra szólította fel Brüsszelt, hogy az akadályozza meg Európa orbanizálását. Továbbra is érvényben kell maradniuk az emberi, polgári és menedékjogoknak, nem szabad elhallgattatni a bíráló hangokat. Az EU-nak és a német kormánynak ezután nem szabad tétlenül néznie, miként számolják fel Magyarországon az emberi jogokat. A nyilatkozat szégyennek nevezi, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppárt tagja lehet.
A tekintélyes folyóirat úgy látja: van abban bőven irónia, hogy a tekintélyelvű magyar kormány kitessékeli a Nyílt Társadalom Alapítványt, a tolerancia és a józan ész hangját. Soros rengeteget tett a demokráciáért, cserében a jelek szerint csak arra számíthat a szülőhazájában, hogy lehordják mindennek, befeketítik, alapítványának munkatársait zaklatják. Antiszemita felhangokkal megtűzdelt, hibbant összeesküvés elméleteket gyártanak a személye körül, végül pedig a tekintélyelvű banditák lehetetlenné tették a jótékonysági szervezet munkáját. Ezek az orgyilkosok – írja a világ egyik legtekintélyesebb folyóirata - rájöttek, hogy szavazatokat nyerhetnek, ha baljós spekulánsnak állítják be az üzletembert, és ha üldözik az általa létrehozott alapítványt. A Fidesz a választási kampányban teleaggatta az országot Soros baljós képeivel. Ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Goldstein Orwell 1984-ének totalitárius államában: ő a titokzatos, bizonytalan ellenség, akire a nép gyűlölete irányul, és akinek az állítólagos terve igazolni hivatott a rezsim által gyakorolt teljhatalmat.
Orbán és Soros viszálya nem is lehetne ennél jelképesebb: hogy a kormányfő szembefordult egykori jótevőjével, abban van valami ödipuszi, vagy talán az „Elveszett paradicsom” a jó kifejezés, ahol a politikus játssza a lázadó angyalt. Az illiberális demokrácia meghirdetésével nem is tudott volna még élesebben szembefordulni a befektető filozófiájával. Most meg már „keresztény demokráciát” akar. A migránsválság tette lehetővé, hogy a Fidesz felébressze a szavazópolgárok szunnyadó idegengyűlöletét. Soros azzal szolgáltatta ki magát a támadásoknak, hogy cikkekben meglehetősen ésszerű terveket tett közzé a menekültek befogadására. Az olyan etnikai és vallási nacionalista erők számára, mint amilyen a magyar párt is, tökéletes ellenségként szolgál a zsidó milliárdos, aki támogatja a nagyarányú muzulmán bevándorlást. És most célkeresztbe kerültek a civilek, valamint napirenden van a tekintélyes CEU bezáratása is. Ha sikerül az utóbbi terv, az megint nagy győzelem lesz Orbán háborújában a szólás és a gyülekezési szabadság ellen. Egyelőre úgy tűnik, ő áll nyerésre.
A több mint 160 éves amerikai magazin kifejti, hogy a Soros-alapítvány kiűzetése zavaró esettanulmány arról: Európában lassan a tekintélyelvű erők szabják meg a dolgokat és Brüsszel nemigen tudja, hogy miként reagáljon. A körülmények arra utalnak, hogy ezt a menetet Orbán Viktor nyerte meg az EU ellen. A magyar kormány évek óta egyre keményebb háborút folytat Soros ellen, miután annak menekülttámogató programja kiváltotta a miniszterelnök nemtetszését. Itt nem csak két ember személyes ellentétéről van szó, hanem a magyarok lelkéről és az unió korlátairól. A Soros által finanszírozott brüsszeli Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatónője azt mondja, egy ideje már érlelődött az OSF döntése a távozásról, de ő még mindig nincs túl a megrázkódtatáson. Heather Grabbe attól tart, hogy a „Stop, Soros” megnehezíti a működést minden nemzetközi szervezet számára, sőt azt üzeni, hogy ilyesmivel ne is próbálkozzanak. Mint mondta, a tervezet fenyegetés az egész EU számára, tehát itt az ideje felébredni, hogy itt nem csupán egyetlen állam illiberalizmusa a baj.
Orbán tudja, miként kell túljárni az unió eszén, korlátozza a sajtószabadságot, valamint az NGO-k munkáját, miközben azért elfogadja a jelentős közösségi támogatásokat. És most már sok rajongója van a nyugati populisták körében, így Olaszországban a Liga, sőt Franciaországban az egyik jobboldali magazin olyan címlappal jelent meg a múlt héten, amely azt hirdette, hogy Soros összeesküvést sző az ország ellen. Hogy az unió fellép-e az olyan másodlagos figurák ellen, mint a magyar vezető és miként, az sokat elárul majd arról, Brüsszel mennyire lesz képes kijelölni Európa jövőjét.
Egy neves dán író azt sürgette, hogy az unió vessen véget annak a veszedelmes játéknak, amit pl. Magyarországon és Lengyelországban űznek a demokráciával. Carsten Jensen, akinek jó pár könyve magyarul is megjelent (Eddig – a szerk. megj.), rámutatott, hogy a magyar kormány pillanatok alatt összeomlana, ha az EU minden támogatást leállítana a részére. A szerző abból az alkalomból nyilatkozott, hogy elsőként kapta meg a flensburgi egyetem 10 ezer euróval járó Európa-díját. Hangsúlyozta, hogy az EU-nak határozottabban fel kellene lépnie a populizmus ellen, sok politikus azonban fél a populistáktól. Amit idáig tettek ellene, az katasztrofális. Utánozzák őket, átveszik a nyelvezetüket és a követeléseiket. Ily módon azonban nem lehet megállítani az irányzatot, az éppen ellenkezőleg, az csak még erősebb lesz.
Az egyetlen ellenszer jelen esetben az, hogy világos alternatívával felszerelkezve támadásba kell átmenni. Mert a populistáknál nem a kérdések a tévesek, hanem a válaszok. És ha az EU megindul, hogy megvédje a jóléti államot, valamint a demokráciát, ahelyett, hogy szép csendben aláásná azt, akkor az unió újra népszerű lehet – mondta Jensen.
A szlovák elnök arra figyelmeztetett, hogy több európai ország figyelmen kívül hagyja a bizonyítékokat, miszerint Oroszország beleavatkozik a politikájukba, és azzal sem törődik, hogy destabilizálja a viszonyokat földrészen, ha egyes kormányok fokozzák a saját függőségüket az orosz energiahordozóktól. A párton kívüli Kiska a pozsonyi GlobSec biztonsági konferencián szólalt fel, és nehezményezte, hogy több államban is nyíltan beszélnek a Kreml kémeinek tevékenységéről, ám a politikusok mégis becsukják a szemüket, Szlovákiát is beleértve. Azzal sem törődnek, hogy ha álhírek bombázzák a lakosságot, nem keresik meg, hogy azok honnan származnak. Németországnak címezve szavait, az elnök úgy értékelte, hogy az Északi Áramlat-2 gázvezeték, amelynek most kezdődnek az előkészítő munkálatai az Északi-tengeren, önző és csak árt az EU stabilitásának. Egyúttal szégyenletesnek nevezte az oroszok szíriai beavatkozását, valamint a Krím megszállását. A jelentés hozzáteszi, hogy a szlovák kormánypárt többször is sürgette a Moszkva-ellenes szankciók feloldását.
A kommentár úgy látja, hogy ha egy külföldi politikus kiáll Orbán Viktor mellett, akkor az a saját országának orbanizálódását kívánja. Márpedig pontosan ezt történt Norbert Steger esetében, amikor az a szélsőséges Szabadságpárt képviseletében, az osztrák közmédia Felügyelő Bizottságának elnökeként kilátásba helyezte, hogy 30 %-kal csökkentik a külföldi tudósítók létszámát, ha a rádió és tévé továbbra is ennyire „kiegyensúlyozatlanul” számol be Orbánról. Az elemzés úgy folytatódik, hogy arról a vezetőről van szó, aki bejelentette, hogy vége a liberális demokráciának, és akinek a politikája ellentmond minden demokratikus és európai elvnek. Ideértve, hogy szétverte az ellenzéki médiát. Steger esetében persze lehet bízni abban, hogy ő egy pancser. A nagy kérdés azonban az, hogy a Néppárt nem veszélyesebb-e az ORF-re nézve, mint az FPÖ, miután az illetékes konzervatív miniszter szép csendben ki akarja szolgáltatni a közszolgálati sajtó egy részét a kereskedelmi médiának.
