Persze le lehet tagadni Orbán szerdai raportra hívását – ahogy megteszi ezt a kormánypropaganda, de nem érdemes. Ugyanis a kormányfő, aki kizárólag ellenzékiként képes politizálni, valójában szomjazza a verést.

"Az európai parlamenti választási felkészülésről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt vezetőivel Brüsszelben szerdán" – harsogta az MTI és az összes propagandakiadvány.  Na persze. Mi másról. Érdekesség, hogy a találkozó többi – értsd: nem magyar –  résztvevője máshogy emlékezett a két órás megbeszélésre. Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke és Manfred Weber, EP frakcióvezető a találkozó után mindössze annyit mondott: nem kívánnak érdemben nyilatkozni a megbeszélésről, mivel az "politikailag érzékeny ügyeket érintett". Mint az egy év múlva esedékes választási kampány? Aligha.

Legyen egyértelmű: Orbánt raportra hívta saját, konzervatív pártcsaládjának két legerősebb embere. Még pedig csak azért – sőt, főleg nem azért –, mert messze maga mögött hagyta a demokrácia és a jogállam határát.

Nézzük, mint tett az elmúlt hónapokban Orbán Viktor Magyarországa annak érdekében, hogy "megvédje az Európai Uniót":

– Magyarország megakadályozta, hogy az EU egységesen lépjen fel az ENSZ migrációról szóló jelentéstervezete kapcsán,

– Magyarország megakadályozta, hogy az EU fellépjen a kínai térhódítás ellen,

– Magyarország megakadályozta, hogy az EU gátat szabjon a kínai gazdasági terjeszkedésnek,

– Magyarország nem ítélte el a szír kormány vegyi fegyverrel történt támadását,

– Magyarország megakadályozta, hogy az EU egységesen lépjen fel az afrikai államokkal folytatott tárgyalásain.

Csupán az elmúlt egy hónapban Magyarország legalább négy alkalommal élt vétó jogával, gátat szabva az EU egységes külpolitikai fellépésének. Minden alkalommal Orbán volt az egyetlen, aki nem értett egyet a másik 27 tagállammal.

Az afrikai vétó különösen érdekes. A megfúrt megállapodás szövege ugyanis elvileg épp az orbáni megoldást tartalmazta a migráció kezelésével kapcsolatban. Az egész lényege: az EU, ahogy a törököknek, most már afrikai államoknak is eurómilliárdokat fizetne évente azért, hogy megakadályozzák az illegális migrációt, otthon tartsák azokat, akik Európa felé vennék az irányt. Ez, vagyis a megoldás felé tett öles lépés annyira nem tetszik Orbánnak, hogy a jóképességű Szijjártó péter egyenesen migránsbarátnak nevezte az egyezményt. Elképzelhető, sőt, biztos, hogy mindezt el lehet adni idehaza azoknak, akik kizárólag a közmédia-TV2-helyi lapok információs Bermuda-háromszögében élnek, de másnak aligha.

Ajakra toluló kérdés: kinek jó ez? Kinek az érdekeit szolgálja? Ki profitál az EU egységének hiányából. Mert az biztosan látszik, hogy az Unió nem. A formál-logika szabálya szerint pedig ha az a csoport, amelynek tagjai vagyunk, kárt szenved, akkor mi, tagként, szintúgy nem járunk jól.

Könnyű lenne rávágni: például az Egyesült Államoknak. A befordulást és elszigetelődést, valamint gazdasági patriotizmust hirdető Trump vezette USA valóban profitálhat abból, hogy az EU képtelen egységes fellépni. Azonban érdemes itt megjegyezni: a nyelvtörvényre hivatkozva Magyarország folyamatos vétóval akadályozza Ukrajna NATO-tagságát. Márpedig saját – vélt vagy valós – érdekeinek védelme mellett Trumpnak elemi érdeke az izmozás Oroszországgal szemben, már csak azért is, hogy enyhítse a rá nehezedő, orosz befolyásról szóló vádakat. Kijev NATO-integrációja pedig egyedül Moszkvának fájna, de nagyon. (Emellett továbbra sem körvonalazódik egy Trump-Orbán találkozó, ami azt mutatja: a körberajongott elnöknek fogalma sincs, hol székel a felcsúti Rámszesz.)

De ha nem az USA, akkor kizárásos alapon marad a jó gazda, Putyin, illetve az egyre inkább maoista gyökereihez visszaforduló Kína. A propagandakiadványok önsorsrontó áttanulmányozása ebben is segít eligazodni: míg az EU-val kapcsolatban kizárólag negatív (ál)hírekről számolnak be, addig az említett két országot csak szuperlatívuszok használatával képesek emlegetni.

Orbán keleti orientációja a gazdás számain egyáltalán nem létszik meg, míg politikájában más sem tapasztalható.

De nem ez az egyetlen – bár leginkább meghatározó – oka a szerdai fejmosásnak. Az orbáni illiberlizmus, amely csupán egy szépségflastrom a jogállam lebontására tett, sikeres kísérleten, ténylegese fertőző lehet az Unión belül. Ezt pedig elsősorban a németek igyekeznének megakadályozni - mindeddig abszolút sikertelenül.

Azt azonban mindig érdemes észben tartani: Orbán kiemelkedő politikai tehetség, aki (majdnem) minden lépését előre, alaposan megtervezi. És még egy apróság: minthogy Orbán Viktor számára ismeretlen fogalom a konszolidáció, így képtelen valami mellett kormányozni. Mindig, minden esetben ellenzéki szerepben érzi otthonosan magát. A habonyi propagandaoldal aktuális jelszava: "Mi vagyunk Soros ellenzéke". Vagyis immár egy fiktív, általuk kitalált és felépített, virtuális erővel szemben határozzák meg magukat, játszák el az ellenzék szerepét.

Ennek igazolásához pedig Orbán szomjazza a verést. Mert ez igazolja – látszólag és kizárólag a Fidesz által kézivezérelt propagandát fogyasztók számára – állítólagos harcát. Ha úgy haladhatna, mint meleg kés a vajban, még a végén kénytelen lenne leszállni a permanens forradalom döglött lováról.

Azt viszont Orbánon kívül ma még senki nem tudja: mennyire messze hajlandó elmenni a miniszterelnök ellenzéki pozíciója megőrzése érdekében. Vajon kivezetné az országot az EU-ból? Nyíltan felvállalná vazallus szerepét Moszkva oldalán? 2,5 millió honfitársunknak hála, a következő négy évben erre – várhatóan nagyon fájdalmas – választ kapunk.