Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar géniusz újra kivívta a világ őszinte csodálatát, s jó esély nyílt arra, hogy tehetséges, ám balsorstól oly gyakran tépett népünk méltán híres fia, Dr. Kásler Miklós onkológus professzor sebész az idén megkaphassa az orvosi-élettani Nobel-díjat.

Kásler professzor kutatásainak eredményét – Thomas Kuhn nyomán – teljes joggal nevezhetjük paradigmaváltásnak. A Kásler-paradigma szerint ugyanis

a halálos betegségek 70-80 százaléka a Tízparancsolat betartásával elkerülhető.

Vagyis mindazokat a kutatási eredményeket, amelyek például a daganatos betegségek kialakulásának okait teszem azt a szövetek regenerálódásában vélték megtalálni, a sejtosztódás során fellépő véletlen hibákban stb. (amint erről nemrégiben a Science c. ócska bulvárlap számolt be a John Hopkins egyetem tudósainak inkompetens amatőrködését követően), immár mint a tudománytól és rációtól elsötétedett korunk nevetséges mementóit kell megvető mosoly kíséretében

a szemetesbe hajítanunk. 

És most képzeljük el az új idők új kórházi zárójelentését:

A cor 1 harántujjal nagyobb balra. Pulmo: tiszta légzés. Lien: nem tapintható. Ren: Nem ballotálható. Hepar: bordaívet meghaladja. Penis, scrotum: kóros nem látható. Ászeret hádibrot: faragott képet készít magának, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.

Az Aszeret hadibrot kifejezést kéretik nem anatómiai tankönyvben keresni. A Tízparancsolatot, vagyis a tíz igét jelöli héberül. Itt történhetett valamilyen kóros elváltozás (pl. a faragott képek tilalmának patologikus megszegése), s az exitus elkerülése miatt vált szükségessé az intenzív beavatkozás.

Amúgy nekem fogalmam sincs, milyen orvos Kásler Miklós, de az már sejthető, milyen politikus lesz belőle. Pontosan illeszkedik abba a magyar kormányzati struktúrába, amely a vallást, s a hit érzületét politikai erőforrásnak tekinti. Az Orbán-kormány politikai ideológiája eklektikus, keresztény és újpogány elemekből összetákolt, vagyis a blaszfémiát alulról súroló fundamentalista-vallási elveken nyugszik, az oktatáspolitika szintén (pl. kötelezően választható iskolai hittanoktatás az állami oktatásban stb.), a kultúrpolitika hangsúlyos preferenciái ugyancsak, s lám, mostantól a korszerű orvostudomány is transzcendens-metafizikai alapokra helyeződik.

Nincs embertelenebb, nincs a saját szakmáját és kollégáit, valamint a kiszolgáltatott betegeket mélyebben megvető és lenéző alak,

s aligha akad a gyalázatos állapotba juttatott magyar egészségügynek elszántabb, s a hatalom által nagyvonalúan privilegizált apologétája annál, mint aki betegének, vagy a beteg szeretteinek lelkiismeretét azzal nyomasztja, hogy a súlyos állapotról kizárólag a beteg tehet, s megromlott egészségéért csakis őt terheli a felelősség, ugyanis nem tartotta szem előtt a biblikus kinyilatkoztatás isteni parancsolatainak valamelyikét.

Mintha csak a IV-V. században élt Szent Ágostonnak a kereszteletlenül (vagyis bűnben!) meghalt gyermekek elkárhozásáról szóló elborzasztó tanítása reinkarnálódna.

A tendencia világos és egyértelmű: a legfőbb bűnös nem más, mint a súlyos betegségre, halálra és elkárhozásra ítélt szekuláris társadalom. Az a szekuláris világ, amelyről nemrég egy hazai rabbi elítélő mondatai nyomán alkothattunk képet, hiszen – imígyen a rabbi – 

az emberi erkölcs transzcendens alapok nélkül borzasztó veszélyes helyekre, még a sötét középkorhoz képest is veszélyesebb helyekre tud eljutni… transzcendens alapok nélkül nem lehet igazán erkölcsi alapokat adni… az erkölcsnek kell, hogy legyen transzcendens alapja…

De egy másik emlékezetes eset is felidézhető: Ariel Saron izraeli miniszterelnök 2005 augusztusában a gázai övezetet kiürítette a zsidó telepesektől, majd 2006 januárjában agyvérzésben elhunyt. Politikai alapon persze Saront lehetett bírálni, s lehetett vele egyetérteni, ám Pat Robertson, amerikai televíziós hittérítő lakonikusan ezzel intézte el a kérdést: Saront agyvérzéssel büntette meg az Isten. 

Mellesleg ugyanezt az amúgy lovagolni kedvelő Pat Robertsont 2017-ben, 87 éves korában levetette magáról egy ló, s a hittérítő kórházba került. Vajon felvetődött-e benne, hogy a Tízparancsolat mely igéjének megtagadása miatt járt ki neki az isteni büntetés?

Visszatérve Dr. Káslerre, a professzor következetesen, a tradíciónak megfelelően járt el.

• A biblikus zsidó hagyományban a betegségek diagnosztizálása és a betegek gyógyítása legalább annyira a papok, mint amennyire az orvosok feladata volt (3Mózes 13,1). 
• S minthogy a gyógyulás legfőbb forrása maga az Örökkévaló (2Mózes 15,26),
• a gyógyulás alapfeltétele az imádság, a bűnbánat és a megtérés (1Mózes 20,17; Zsolt 41,5; Jer 3,22).
• Ezért is küldte el Jézus a tíz leprás férfit a papokhoz, mondván: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” (Lukács 17,12-14).

Legyünk hát hálásak Kásler professzornak az éleslátásáért, s a valós helyzet pontos felismeréséért: a magyar egészségügyben lassan tényleg csak az ima, a bűnbánat és a megtérés segíthet, a papok, a lelkészek és a rabbik pedig kezdjenek el bemosakodni.

A hippokratészi eskü alatt praktizáló orvosnak viszont az lesz a legfőbb feladata, hogy felelősségteljesen, akár konzílium összehívásával eldöntse: az isteni parancsolatokkal dacoló halálos beteget a Tízparancsolat vagy a Hegyi beszéd osztályra fekteti-e be.

Gábor György