- Az orbáni bezárkózás politikája nagyban ront Magyarország jövőjén, ami pedig most jön, az nem sok jót ígér a polgári társadalom szemszögéből.
- Végre egy kommentár, amely legalább félig-meddig Orbán mellett áll ki! Mert egyébként általános a közutálat a rezsimmel szemben a világsajtóban.
- A bajor keresztényszociálisok Orbán mögé bújnak, hogy ne közvetlenül kelljen bírálniuk Merkelt.
- Startol a vendetta a civilek ellen, Schilling Árpád szerint Orbán ellenségnek tekint mindenkit, aki gondolkodik.
Orbán Viktor azt mondja, hogy a keresztény Európát védi, csak éppen a pápa nem ért egyet vele. A miniszterelnök győzelme, amelyet sok megfigyelő baljós jelnek tart a magyar, illetve az európai demokrácia jövője szempontjából, a muzulmán migránsok által jelentett fantomveszélyen alapult. A földrész kereszténységének egyik vezetője azonban valószínűleg egészen más véleményen van. Ferenc két napja apostoli figyelmeztetést adott ki és ebben azt hangsúlyozta, hogy gondoskodni kell a migránsokról. A katolikusoknak éppen olyan fontosnak kell tekinteniük a szenvedéseiket, mint az abortusz elutasítását. Az egyházfőnek különben fura a kapcsolata a magyar és a lengyel katolikus egyház vezetőivel, mivel azok országában a nacionalista kormányok éppen az ellenkezőjét gyakorolják, mint amit a pápa hirdet.
Orbán nem kockáztatta meg, hogy szócsatába bonyolódik Ferenccel, ehelyett Sorost tette meg az elsőszámú közellenséggé. A nyugat-európai jobboldal gyorsan gratulált a sikerhez a politikusnak, aki antiszemitizmustól bűzlő, keményvonalas álláspontot képvisel a migráció ügyében. Újraválasztásával a politikus lett a földrészen az egyik erősebb illiberális demagóg, aki az államot a maga érdekeinek megfelelően formálta át, lebontotta a demokratikus normákat. Bírálói attól tartanak, hogy most határozottabb lépéseket tesz az ellenzék elhallgattatására. A miniszterelnök a kulturális háborút vetette be hatalma kiterjesztésére. Ám véleményét nem osztják Rómában, ahol a pápa a jelek szerint kényelmetlen módon felkarol egy-két „liberális blablát”. Így azt, hogy az idegeneket üdvözölni kell, és hogy ez alapvető a katolikus hitben. Rámutatott, hogy nem keresztény az a politikus, aki az ellenkezőjét hirdeti, bár érthető, hogy szavazatokat akar szerezni, ezért hangoztat ilyeneket.
Orbán választási sikere nem Európa jövőjét mutatja, hanem a kimúlóban lévő múltat. Így értékeli a helyzetet egy neves szélsőségkutató. Cus Mudde, a Georgia-i Egyetem tanára felidézi, hogy a politikus átvette a szélsőjobb minden összeesküvés elméletét, azokra építette a választási hadjáratot, sőt az egész rendszerét. Az országot 8 év alatt illiberális kleptokráciává építette át, majd nekiment az európai status quo-nak, azon belül főleg Merkelnek, elsősorban a migráció kapcsán. Ezzel párhuzamosan ő lett a földrészen a radikális jobb legbefolyásosabb hangja. Az idők során több tízmillió dollárt költött nativista kampányokra a bevándorlók, illetve az EU ellen. A magyar médiából propaganda gépezet lett. A választási rendszer páratlanul aránytalan, ha a leadott szavazatok számát vetjük össze a mandátumok eloszlásával. De ettől még igaz, hogy Orbán messze a legnépszerűbb politikus az országban.
Az ellenzék főleg a saját tehetetlenkedése folytán kapott ki, ennek a jövőben még inkább megfizeti majd az árát. Erre utal, hogy a hatalom máris elővette a ’Stop, Soros’-csomagot. Egyébiránt a kormány megszállottan azt szajkózza, hogy megvédi a nemzetet, ám az ország a 2. legalacsonyabb születési arányszámot tudja felmutatni az unión belül. Minden 16. percben meghal valaki. Ma e tekintetben a helyzet rosszabb, mint 8 éve és ezt csak súlyosbítja az óriási agyelszívás. Nem kétséges, hogy a Fidesz győzelme újabb kivándorlási hullámhoz vezet. Vagyis az orbáni Magyarország nem Európa jövője, hanem a kontinens hanyatló, nacionalista múltja. Egy öregedő, csökkenő lélekszámú társadalom még inkább önmagába fordul, mert megijed mindentől, határon kívül és belül. Paradox módon főleg az szavatolja a túlélését, hogy folyamatosan érkezik a támogatás a sokat szidott EU-tól.
Orbán Viktor úgy értelmezi, hogy felhatalmazást kapott programjához, vagyis az illiberalizmushoz. A Fidesznek vidéken sikerült jó 350 ezer további szavazót mozgósítania és ezzel ellensúlyozta 5 mandátum elvesztését az egyéni kerületekben. Az ellenzék viszont romokban van. Nincsenek megfelelő politikusai, és nincs megfelelő mondandója, hogy komolyan veszélyeztesse a kormánypárt uralmát. Ily módon beválik Orbán stratégiája, hogy a Fideszt a közép erőközpontjaként pozícionálja, még akkor is, ha a párt a menekültválság óta erősen jobbra tolódott. Krekó Péter azt mondja, a hatalom egész álhíriparágat működtet. Nem lehet azonban várni, hogy mérséklődne a hang. A Fidesz máris jelezte, hogy előveszi azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján be lehet majd záratni a nemszeretem civil csoportokat. Vagyis előreláthatólag következetesen folytatódik a menetelés az illiberális demokrácia felé. A magyar polgári társadalom számára baljós kilátás.
A kommentár szerint nem lehet megkérdőjelezni Orbán Viktor mandátumát, mert az annyira erős. Minden 2. szavazó rá adta a voksát és szinte mindenütt jól szerepeltek a Fidesz-jelöltek, ráadásul magas volt a részvétel. Bizonyosan találni kivetnivalót azon, ahogyan a politikus él jogkörével, lásd, hogy a közmédia a kormány szócsöve lett, vagy hogy adópénzekből fizették a kampányt. Idetartozik továbbá a sajtó nagy részének központi felügyelete, valamint hogy a választási törvényt a hatalom igényeinek megfelelően szabták át. De Orbánt még így is le lehetett volna váltani, az egyenlőtlen erőviszonyok dacára heves vita zajlott a sajtóban. Magyarország nem diktatúra.
A miniszterelnök az állandó megosztásra alapoz. Alapelve az: aki nincs velem, az ellenem van. Ehhez azonban erős ellenfél szükséges, ezért találta meg Orbán Sorost. Jogos, hogy a kormány szóvá teszi az emberbarát milliárdos befolyását, viszont hogy a nemzet ellenségének teszik meg, az nem tisztességes. Még a Fidesz hívei is tisztában vannak azzal, hogy ez értelmetlen. Ahogyan ezt a témát kiplakátolták, az régmúlt antiszemita közhelyeket szolgál. és elfogadhatatlan. Az pedig, hogy az EU-t a „Soros-terv” segítőjének állítják be, súlyos csapás az együttműködés és a bizalom számára az unió szemszögéből. Ha Orbán kitart a befektető démonizálása mellett, azzal saját mozgásterét szűkíti. Magyarországnak, de a többi tagállamnak is az az érdeke, hogy az árkok ne legyenek még mélyebbek. Ennek érdekében a miniszterelnöknek le kell mondani arról, hogy ne legyen tekintettel semmire, amikor idehaza kampányol. A többieknek ugyanakkor el kell fogadniuk, hogy ő az ország törvényesen megválasztott képviselője.
Orbán Viktor kitért a válasz elől, hogy mire számít a Németországhoz fűződő kapcsolatokban. Viszont elég erősnek érzi magát, hogy új csapattal rukkoljon ki, miközben megint bezár egy kormánykritikus lap. Hogy mindez miként befolyásolja majd Berlin és Budapest viszonyát, az majd kiderül. A politikus azt válaszolta a konzervatív német lap kérdésére, hogy nem tudja, miként vélekedik Magyarországról az új német vezetés, ő szeretné javítani az együttműködést, de a mandátumát a magyaroktól kapta. Ezt egy tanácsadó azzal egészítette ki, hogy a külpolitika középpontjában Közép-Európa és annak az unióban betöltött szerepe áll majd. Vagyis arra lehet számítani, hogy a politikus a V4-ek stratégiai partnerségét ajánlja Merkelnek.
A Magyar Nemzet kapcsán a tudósítás azt írja, hogy Simicska alighanem jelzésnek vette, hogy a kormányfő a kampány során elégtételt emlegetett, ezért a tulajdonos úgy döntött, hogy visszafogja a sajtóharcot korábbi szövetségese ellen. Viszont ily módon a média egész még kormánybarátabb lesz. Közben megy a találgatás arról, hogy nehezedett-e nyomás az üzletemberre a visszavonulás érdekében. Nem kérdés, hogy úgy érezte: van ilyen nyomás és nem is kétséges, hogy valóban létezett ilyen felső politikai ráhatás. A döntés azonban alighanem gazdasági alapon született meg, mivel az újság menthetetlenül veszteséges. Ugyanakkor változatlanul Simicska rendelkezésére áll a Hír TV és az Index.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy a bajor keresztényszociálisok a jobboldali populista Internacionáléval együtt ünneplik Orbán Viktor választási eredményét, ám veszélyes módon kokettálnak a tekintélyelvű vezetővel. Így már az sem érdekes számukra, hogy a programjuk a nyugati, keresztény-zsidó értékek védelmét hirdeti. Hiszen a magyar politikus a kampányban vegyítette az összeesküvés elméletet a zsidóellenes közhelyekkel. Orbán még jobban orbanizálódott a hadjárat során. Így azután igencsak fura, hogy a CSU vezérei lelkesednek a Fidesz diadala láttán, miután pl. Seehofer jobboldali radikálisnak tartja az AfD-t, noha az a magyar kormánypárt hasonmása. Az ok az, hogy egyesek azt gondolják a bajor konzervatívoknál: szavazatokat hoz nekik, ha összezárnak a magyar kormányfővel, Merkel ellenfelével. Így egyszerűbben megússzák, mintha a kancellárt bírálják.
Ehhez Orbán megfelelő partner, mert a jó kapcsolatai még akkor alakultak ki a keresztényszociálisokal, amikor még nem volt Európa jobboldali-populista Fekete Pétere. Hogy most a CSU vele flörtöl, az lehetővé teszi a párt számára, hogy rebellisnek látszódjon, de ne kelljen hozzá tabukat szegnie. Csak éppen ez veszélyes stratégia egy állítólagos néppárt számára. Mert az olyan tekintélyelvűek, mint Orbán is, a társadalom megosztására játszanak. A magyar vezető a polgári rendszer alapjait rengeti meg. Ezt mindenkinek végig kellene gondolnia, aki szövetkezik vele. Érdekes különben, hogy a bajor miniszterelnök üdvözlő távirata meglehetősen visszafogott volt. Lehet, hogy azért, mert Söder választást akar nyerni az ősszel.
Az Európai Néppárt még mindig nem tudta eldönteni, mitévő legyen a Fidesszel. A választás után is ingadozik, mármint hogy a keblére vonja vagy elhatárolódjon tőle. Az egyértelmű győzelem nem csupán a Kelet és Nyugat között, hanem a kereszténydemokraták soraiban feltárja a törésvonalakat. Kurz kancellár pl. minden fenntartás nélkül gratulált Orbánnak, az Osztrák Néppárt EP-frakcióvezetője ellenben azt mondta, hogy efogadja az eredményt, ám rá kell kérdezni, hogy az milyen úton-módon született. Karas utalt az antiszemita felhangokra, a vitatott, migráció-, illetve EU-ellenes irányvonalra, a korrupciós vádakra. Mint mondta, az újraválasztás nem igazolja ezt a politikát, ezt a nyelvet, a zsidóellenességet, a korrupciót és a nacionalizmust.
Az EPP-ben már évek óta megy a vita, hogy kizárják-e a Fideszt. Tavaly, amikor a párt konzultációt kezdett ‚Állítsátok meg Brüsszelt“-felkiáltással, egy néppárti ülésen személyesen Orbánt fenyegették meg azzal, hogy beindítják ellene a megfelelő eljárást. Akkor Weber, a pártcsalád strasbourgi frakcióvezetője vette védelmébe a politikust, ő most is túláradó lelkesedéssel gratulált. Feltehetőleg már csak azért is, mert jövőre jól jönne a Néppártnak, ha a magyar szövetséges netán az eddigi 12-nél is több képviselőt küldene az Európai Parlamentbe. Ugyanakkor egy svéd párttárs arra figyelmeztette Webert, hogy az nem fordíthatja el a fejét, amikor Magyarország eltávolodik az alapvető nyugati értékektől. A bajor politikus erre úgy reagált, hogy már jó ideje világossá tették Orbán számára, hol vannak a vörös vonalak.
Orbán győzelme – Merkel veresége. Még mindig hat a három évvel ezelőtti menekültválság, azóta zajlik a hatalmi harc Európában. A magyar vezető annak idején a határok lezárásával reagált az emberáradatra, de szavakban is a menekültek ellen fordult, amit fizikai bántalmazások kísértek. A kancellárt ez felháborította. Akkortájt az orbáni uszítás elutasítása Ausztriában is erősen belejátszott abba, hogy igencsak szívélyesen fogadták a migránsokat. Napjainban azonban már látszik, hogy Orbán nyerte meg a küzdelmet. Az érintett államok egytől egyik jobbra tolódtak. A legnagyobb melléfogásnak a kvótaterv bizonyult, megosztotta az uniót.
A Fidesz azért tudott ilyen arányban felülkerekedni, mert invázióval riogatott. A határok lezárultak, Németország is belement a szögesdrót politikájába. A menekültügy megerősítette a nacionalizmus és az illiberális demokrácia híveit, és az egész integrációt fenyegeti. A félelmet még a legésszerűbb érvekkel sem lehet legyűrni. Ez azonban nem jelenti az, hogy Orbán víziójának uralnia kell Európát. A politikusnak 2015-ben sok mindenben igaza volt, ám most meg kell akadályozni, hogy igazságtalan politikája győzedelmeskedjen.
Pár nappal a Fidesz választási sikere után bezár a Magyar Nemzet és ez kérdéseket vet fel a független sajtó jövője kapcsán. A bejelentés éppen akkor érkezett, amikor Orbán Viktor közölte, hogy a győzelmet felhatalmazásnak tekinti a menekülteket támogató civil szervezetek elleni törvény elfogadtatásához. A lap vége fokozza a félelmeket független újságírók, ellenzéki csoportok illetve a civil társadalom körében, mármint hogy további szigorítás vár rájuk az elkövetkező időkben. Az újság elvesztése csapás a magyar médiára, miután ily módon a Népszava marad az egyetlen nem kormánypárti napilap, igaz, arra úgy tekintenek, hogy általában becsomagolja a bírálatokat. A bezárás ugyanakkor rávilágít arra, hogy ajánlatos jóban lenni a hatalommal, ha egy szerkesztőség állami támogatáshoz szeretne jutni. Pulai András a Publicus Intézet vezetője úgy kommentálta a fejleményt, hogy Simicska kapitulált és Orbán nyerte meg a médiacsatát. Egyébként amikor a Magyar Nemzet szembefordult a kormánnyal, azonnal több gonddal is szembekerült, ideértve, hogy még azt is kénytelen volt fontolóra venni, ne telepítse-e át a nyomtatást Szlovákiába.
Még több sajtóhatalom összpontosul a keményvonalas magyar kormányfő kezében, miután a Magyar Nemzet kénytelen lehúzni a rolót. Az újság szálka a miniszterelnök szemében, mert értesüléseket közölt arról, hogy a politikus családtagjai és barátai uniós pénzeket sikkasztanak el. Ezért drága kormányzati hirdetéseket vesztett el, amelyeket azután átirányítottak Fidesz-barát orgánumokhoz. Krekó Péter úgy látja, hogy a média jelenleg nagy veszélyben van. A legtöbb újságot és tévét a hatalom irányítja, vagy a tulajdonjogot Orbán közeli segítői gyakorolják. Így naponta jelentetnek meg migránsellenes kirohanásokat, amelyek segítettek megnyerni a vidéki szavazókat a kormánypárt számára. A tudósítás idézi az EBESZ értékelését, miszerint a hatalom elképesztő összegeket költött reklámra és ez felerősítette a Fidesz megfélemlítő és idegengyűlölő retorikáját.
A kétharmad birtokában a Fidesz megindíthatja a vérbosszút a civilek ellen. Demeter Áron az Amnesty Internationaltől már a választás előtt jelezte, hogy ha a Fidesz nyer, akkor ők rákényszerülhetnek, hogy elhagyják az országot, amire még nem volt példa egy uniós tagállam esetében. Az NGO-k szempontjából a legrosszabb forgatókönyv valósul meg. Közülük sokan kénytelenek lesznek beszüntetni tevékenységüket, ha a parlament jóváhagyja a ’Stop, Sorost’. Gyulai Gábor a Helsinki Bizottságtól arra hívja fel a figyelmet, hogy az engedélyezési eljárás teljesen átláthatatlan lesz, ráadásul a titkosszolgálat szolgáltat adatokat hozzá. Daniel Makkonen a Nyílt Társadalom Alapítvány sajtósa roppant cinikusnak nevezi a készülő jogszabálynak azt a részét, hogy a külföldi támogatás egy részét megadóztatják és abból a határkerítést erősítik meg.
De célkeresztbe kerül pl. a szegényeket támogató Igazgyöngy alapítvány is, amely szintén kap pénzt a határon túlról. Egészen pontosan európai alapokból, de lehet, hogy az ily módon fenntartott iskolák ezek után becsukhatnak. Daniel Makkonen arról is beszámol, hogy az egyik kelet-magyarországi településen a polgármester kidoboltatta, hogy senki ne lépjen kapcsolatba az általuk segített helyi jótékonysági egyesülettel, az alapítvány bérleti szerződését pedig felmondta a tulajdonos. A szóvivő megemlíti, hogy mind őket, mind általuk támogatott szervezeteket bizonyos körök megpróbálták titkosszolgálati eszközökkel jégre vinni. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a kormánynak volt-e köze a provokációkhoz. De a leleplezés időzítése és a módszer nagyon ebbe az irányba mutat.
Schilling Árpád szerint a választás eredménye keserű vereség mindazok számára, akik egy kevésbé feudális és lehangoló országban kívánnak élni, ahol kevesebb a gyűlölet. Továbbá azoknak, akik az alkotmány és a köztársaság hívei. A rendező, aki már korábban bejelentette, hogy elhagyja az országot, Franciaországból küldött üzenetet a twitteren „Gyász és feltámadás”-címmel. Mint írja, az eredmény még keserűbb, mint az elmúlt két alkalommal, mert csődöt mondtak a demokratikus pártok. Így most 40 demokrata ül majd az Országgyűlésben 156 antidemokratával szemben. Így Orbán azt csinálhat, amit csak akar. A választás 30 évvel visszavetette az országot. Megoldásként a rendező azt javasolja, hogy adják fel pártrendszert és folyamodjanak a közvetlen demokráciához, hiteles emberekkel, független jelöltekkel és teljes együttműködéssel. Mivel a vidék egyelőre elveszett, Schilling azt szorgalmazza, hogy nyerjék meg a fővárost. Hozzáteszi, hogy az olyanok, mint ő, bűnösök Orbán szemében. Mert gondolkodnak, szabadon akarnak élni és nem ülnek fel az uszításnak.
