- Orbán Viktor nagy károkat okozott a demokráciának, megmérgezte a légkört az országban és megszegte a jogállam játékszabályait;
- A magyar kormányfő fél, mert érzékeli, hogy ellene fordulhatnak a választók;
- A hódmezővásárhelyi siker ellensúlyoz minden ellentétes jóslatot a választás előtt.
A lap elsőoldalas kommentárban figyelmeztet arra, hogy Orbán Viktor átlépte a politikai határokat és megrongálta a demokráciát. A kormány ugyan az elmúlt 8 év alapján némi sikert fel tud mutatni, és nagyon valószínű, hogy megnyeri a választásokat, ám a durva fellépés a politikai ellenfelekkel szemben megmérgezte a légkört az országban. Hódmezővásárhely földrengésként érte a magyarokat és megrendítette a Fidesz legyőzhetetlenségébe vetett hitet. De azért az ellenzéknek ajánlatos visszafognia a lelkesedését, mert sorra dőlnek be az együttműködési próbálkozások. A hatalomváltáshoz szükség volna hallgatólagos megállapodásra a baloldal és a Jobbik között, ami azonban illúzió. Pontosan ebből a megfontolásból erősítette meg 7 éve a kormánypárt a többségi elemet és törölte el 2. fordulót. De az is látszik, hogy jelentős az elégedetlenség Orbán szinte korlátlan hatalmával szemben, illetve hogy a legsebezhetőbb pontja lett bizonyos emberek szembetűnő meggazdagodása a közvetlen környezetében. És ez középtávon veszélyes lehet rá nézve.
A botrányok beárnyékolják a sikeres gazdaságpolitikát. Utóbbi ugyan nem kockázat nélkül való, de a dolgok bizonyosan jobban állnak, mint a Fidesz hatalomra jutása előtt. Annál meglepőbb ugyanakkor, hogy ez a téma nemigen szerepel a kampányban, az jóformán kizárólag a migrációra összpontosít. Itt is vannak eredmények: Orbán a végén nagyrészt rákényszerítette saját álláspontját az EU-ra. És sikerült azt a látszatot keltenie, mintha teljesen leállt volna a menekültek érkezése, illetve hogy ehhez köze lett volna a kerítésnek. És közben maga mögött tudhatja a lakosság támogatását. Kétes módon kezeli ugyanakkor a tényeket, amikor létfenyegetésként ábrázolja a bevándorlást. Ám lehet bármilyen népszerű is ez az álláspont, a magyarok mindennapjaiból jóformán teljesen eltűntek a menedékkérők. A miniszterelnök mégis erre a kártyára tesz, felerősítette az uszító retorikát Soros ellen. Nem törődik viszont az egészségügy lepusztult állapotával, a még mindig széleskörű szegénységgel.
Ezek a sokmilliárdos, közpénzekből terjesztett összeesküvés elméletek nevetségesek, az antiszemita utalások undorítóak. Kétséges, hogy célba érnek-e a választóknál. Az viszont biztos, hogy tönkretették az amúgy is kibékíthetetlen klímát. Ez már önmagában aggasztó, Ám Orbán a Soros részéről feltételezett fenyegetést ürügyként használta, hogy további lépéseket tegyen belpolitikai ellenfeleivel szemben. Lásd a „Stop, Soros”-csomagot, vagy a Jobbikra kivetett hatalmas számvevőszéki bírságot. Az ellenzék ugyan bírálhatja az autoriter jelenségeket, csak éppen a szava nem ér el a tömegekhez, mivel a sajtó nagy részét Orbán-hű körök tartják kézben.
Olyan hangulat uralkodik, amelyben a kormány ellenfelei közellenségnek számítanak. Helyzetüket jogi, illetve adminisztratív eszközökkel nehezítik. A politikus még jobban meghúzta a gyeplőt, mert minden áron meg akarja tartani a hatalmat, ám közben nagy károkat okozott a demokráciának. És kevés dolog utal arra, hogy ebben bármi változna. Egy uniós országban elfogadhatatlan, hogy a kormányfő elégtételről beszéljen. De komolyan kell venni. A politikust a választáson csak nagyon nehezen lehet legyőzni, ezért az EU-partnereknek egyértelműen állást kell foglalniuk. Merthogy a miniszterelnök túllépett azokon a politikai határokon, amelyeket be kell tartani egy demokratikus értékközösségben.
Orbán Viktor retteg attól, hogy a szavazópolgárok a végén a sarkukra állnak, noha a közvélemény kutatások alapján lefutottnak lehet tekinteni a választást. Ám van egy tényező, amely fenyegeti a kormány győzelmét. Az egész országban folynak a lázas számítások, miután a Fidesz minden előrejelzés és sikeres mozgósítás ellenére toronymagasabb vesztett Hódmezővásárhelyen. Az ok az volt, hogy igencsak megugrott a részvétel, és az ellenzék sokakat magához tudott csábítani a bizonytalanok, illetve azok táborából, akik nem akartak voksolni. Sokat számított továbbá, hogy az ellenzéki oldalon csupán egyetlen jelölt volt.
De még ha ki is kap április 8-án, a Fidesz marad messze a legerősebb párt, a többiek egyedül nem tudnak kormányt alakítani. A Jobbik és az LMP épp ezért azon van, hogy túllépjen a másik iránt érzett megvetésen. A felmérések viszont azt mutatják, hogy felesleges minden készülődés ez ügyben, a kormánypárt előnye igen jelentős. Ráadásul a baloldalt és a liberálisokat csak gyengíti, hogy a kisebb pártok ugyanazt a szavazóréteget igyekeznek elhódítani, vagyis a fiatal, képzett, városlakókat. Ugyanakkor az is érthető, hogy miért ideges Orbán. Először is a közvélemény kutatások általában túlmérik pártját. De ennél sokkal lényegesebb, hogy rendkívül sokat nyom latban, milyen eredmények születnek az egyéni választókerületekben. A szakértők az ellenzék sikerére számítanak akár 25 körzetben. További 40 helyen akkor verhetik meg ezek a pártok a fideszes riválist, ha együttműködnek. Márpedig ha 40 mandátumot elhódítanak, akkor a miniszterelnök már nem tud egyedül kormányozni, és ez a hatalom elvesztését jelentheti számára.
A lap némi esélynek tekinti Magyarország számára, hogy Hódmezővásárhely után már látszik: nem lehet biztosra venni a jobboldali-populisták sikerét. Egy külföldi ugyan alig tudja kiejteni a város nevét, a települést azonban aligha lehet megkerülni a polgármester választás után a magyar belpolitikában, hiszen egy kisebbfajta földmozgást eredményezett, a következményeket pedig nem lehet belátni. Márki-Zay Péter győzelme több volt Orbán számára, mint egy riasztó jelzés. Hiszen ezek után a Fidesz már nem verhetetlen, immár semmit sem lehet kizárni. Sok mint függ az egyéni kerületektől. És a baloldali, liberális és zöld pártok ezúttal együtt lépnek fel, a karizmatikus Karácsony Gergely vezérletével.
A populista miniszterelnök már rég felismerte, hogy változik a hangulat az országban, és megszimatolta, hogy emiatt veszély fenyegeti hatalmi pozícióját. Ám egyre erőltetettebbnek hatnak próbálkozásai, hogy feltartóztassa a folyamatot. Március 15-én megint kijátszotta az EU-ellenes kártyát, de gerjesztette a félelmet is az iszlám bevándorlással szemben. Ez a hang természetesen bejön a többnyire jobboldali-nacionalista és őskonzervatív hívek körében. Ám az már kétséges, hogy meg tud-e szólítani ily módon további rétegeket. Karácsony azt mondja, az „orbánizmus” betegség Európában és egyre több tagállamot fertőz meg. A diagnózis tekintélyuralmat jelent, amelyben legjobb esetben is csupán megtűrik a másként gondolkodókat. De túl egyszerű volna magyarázatként a jobboldali beállítottságú lakosságra mutogatni. Hogy Orbán ilyen messzire jutott az állam átformálásában, abban szerepe volt elsősorban az MSZP-nek, amely annak idején belesüppedt a korrupcióba.
Ezzel együtt a helyzet jelenleg sok mindenben különbözik a 4 évvel ezelőttitől. A baloldali szövetség úgy számol, hogy ha sikerül elhozni a mandátumot 25 kerületben, nincs meg a Fidesznek a kétharmad. Ha az ellenzék nyer 40 helyen, akkor már oda az abszolút többség is. Ha pedig siker koronázza az erőfeszítéseket további 10 kerületben, akkor lehetővé válna a hatalomváltás is, bár ez utóbbi a felmérések szerint inkább az utópia kategóriájában tartozik. De sok helyütt mondogatják, hogy Hódmezővásárhely előtt pont így álltak az esélyek.
Magyarországon nem sűrűn fordul elő, hogy bármely hatóság elmarasztalja Orbán Viktort, most mégis ez történt: a Választási Bizottság átszámítva 1100 eurós büntetést szabott ki a politikusra, mivel az egy kampányfilmben gyerekekkel együtt szerepel, ám a szülők nem járultak hozzá, hogy kicsikről közös felvétel készüljön az egyik óvodában. A jelentés hozzáteszi, hogy a nemzeti-konzervatív miniszterelnök, aki keményen fellép a bevándorlók ellen, jó esélyekkel néz a választás elé.
