Vagy legalább ismerje be, hogy gyáva.
Amit Orbán mostanában csinál:
- 2 hete inkább Bécsbe ment, csak hogy ne kelljen válaszolnia a parlamentben a propagandája és a valóság közötti diszkrepanciát firtató kérdésekre;
- jövő hétfőn Szófiába megy, hogy ne kelljen magyarázatit adnia a lányának férjét, a pártját és a kormányát érintő szervezett bűnözési gyanúra.
Amit Orbán általában csinál:
- valódi kérdésekre valódi (nem mikrofonállvány) újságíróknak nem válaszol;
- érdemi választ parlamenti képviselőknek sem ad negyedévente ("Önnek is boldog karácsonyt");
- vagy pedig válasz helyett (és bizonyíték nélkül) megvádolja őket korrupcióval (mint Hadházyt);
- csak a saját feltétlen (és egzisztenciálisan is tőle függő) hívei előtt mer beszédet tartani;
- miniszterelnök-jelölti vitára már 2010-ben és 2014-ben sem volt hajlandó kiállni.
- És amikor valaki - legutóbb például Karácsony Gergely - vitára hívja, akkor
egy olyan 88 éves üzletemberrel vitatkozna inkább, aki nem is indul a választáson.
A sajtónak, az ellenzéknek és általában a választóknak tehát nincs rá lehetőségük, hogy indoklásra kényszerítsék, illetve valódi válaszokat kapjanak tőle. Csak arról beszél, amiről ő akar; csak akkor, amikor ő akarja; és szinte csak azoknak, akiknek akar.
A sajtónak és a választóknak nincs lehetőségük a helyzeten változtatni. Az ellenzéknek se sok, de azért valami mégiscsak.
Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető és a párbeszédes Szabó Tímea úgy változtatná meg a választási törvényt, hogy kötelező legyen a miniszterelnök-jelölti vita. Kettő is lenne belőle:
- az elsőn minden listavezető,
- a másodikon a két legnagyobb népszerűségű listavezető venne részt.
A miniszterelnöknek kötelező lenne a megmérettetés, kivéve, ha nem indul a választáson. (Tehát úgy sem tudna kibújni alóla, ha nem ő vezetné a pártja listáját.)
Ez nem tűnik soknak, de ennél - hogy ti. benyújtson egy törvényjavaslatot - több eszköz nincs az ellenzék kezében. Nem tűnik soknak, de valamire azért mégiscsak elég lehet.
A Fidesznek két lehetősége van: vagy hozzájárulnak a törvényhez, és Orbán kockára teszi a megítélését saját szavazói körében (a választók másik felében már nincs mit kockáztatni), vagy pedig közvetlenül is beismeri, hogy az érvei nem állják ki egy értelmes párbeszéd és kompetens ellenfél próbáját, azaz magyar azt, hogy