Best (worst) of, avagy Szelestey Lajos válogatása az utóbbi két hét nemzetközi sajtójából.

Látnivaló, hogy a német nagykoalíció ugyan ezúttal fogós műtéttel jön a világra, de ahogy közelednek a megállapodáshoz, úgy kapnak erőre Európában az uniópárti erők. Az alaphangot maga Merkel adta meg, aki Davosban ismét bejelentkezett az EU-reformok vezetőjeként. Egészen pontosan azt mondta, hogy a földrész napjainkban hasonló bajokkal szembesül, mint az 1. világháború után, ám a protekcionizmus és a nacionalizmus nem jelent gyógyírt (Die Welt).

Osztrák kollégájával lezajlott berlini megbeszélésén a kancellár

külön is üzent egy bizonyos, hepciáskodó közép-európai vezérnek,

kiemelve, hogy az unió külső határait ugyan meg kell védeni, de az nem megy, hogy egyes államok kivonják magukat az európai szolidaritásból (FAZ). Az illetékes olasz miniszter ezt drasztikusan ugyan, de úgy érzékeltette, hogy bizonyos kormányok teljesen EU-barátok, amikor a hatalmas brüsszeli támogatásokat kell bezsebelni, ám nacionalisták, ha 100 menekültek kell befogadni (Guardian).

De nem sokkal volt diplomatikusabb az olasz és a görög miniszterelnök, aki a Világgazdasági Fórumon igen epésen emlegette Magyarországot, amiért az kerítést állított a szerb határon (Daily Telegraph). És éppenséggel az sem ígér túl jót a magyar tervek szempontjából, hogy a minap a Bundestagban a képviselők felállva ünnepelték a francia Nemzetgyűlés elnökét, amikor az határozottan elutasította a populizmust, hangsúlyozva, hogy az a nacionalizmussal párosulva minden nemzetet fenyeget. A konzervatív Die Welt hozzá is tette, hogy Nyugaton nagy az aggodalom a magyar és a lengyel kormány miatt, mivel azok magukra nézve már nem tartanak kötelezőnek olyan értékeket, mint a jogállam, a véleményszabadság és a migrációs politika.

Szóval, ahogy a Bloomberg megfogalmazta, megkezdődött a harc Európa jövőjéért, de mintha a magyar és a lengyel vezetésnek a küzdelemben nem igazán lennének szövetségesei. A V4-csúcson ugyan egységes állásfoglalás született a kvóták elutasítása ügyében, és Zeman győzelme is némi reményt adhat Orbán Viktornak. Utóbbi fejlemény ügyében néhány szalagcím:

• A cseh elnök sikere ajándék a földrészen az euroszkeptikus erőknek, feldobja a liberális, multikulturális értékek ellen hadakozó pártokat, soraikban Orbánnal és a PiS-szel (Bloomberg)
• Egy Macron nem csinál tavaszt Európában, viszont Csehországban az nyert, aki a félelmet gerjeszti (Süddeutsche Zeitung)
• Zeman kerekedett felül és ez megvilágítja, milyen szilárdak a hatalmon lévő pártok pozíciói Közép-Kelet-Európában (Wall Street Journal)
• A Nyugat csak ne nagyon finnyáskodjon, mert az államfő sok mindenben ugyanazokat az eszközöket alkalmazta eddigi politikájában, mint pl. Trump (Washington Post)

Egy faragatlan, alkoholista politikus győzelménél azonban talán többet nyom a latban az európai hogyantovábbot illetően az, amit az EPP strasbourgi frakcióvezetője, a CSU-s Weber fejtett ki: 2018 döntő év lesz az EU megújítása szempontjából, mert dűlőre kell jutni pl. a menedékkérők áttelepítése ügyében. Egyetlen kormány sem jelentheti ki, hogy nem fogad be menekülteket, és ha nem sikerül konszenzusra jutni, akkor többségi alapon kell dönteni (FAZ). Az meg alighanem súlyos csapással ér majd fel a nagy közép-európai stratégának, ha beválik, amit a Spiegel jósol, hogy ti. Manfred Schulz lesz a következő német külügyminiszter. Ugyanez a lap úgy foglalja össze a most kovácsolódó brüsszeli terveket, hogy ha nincs jogállam, nincs uniós támogatás. Megjegyzi, hogy a készülő új konstrukció

alig leplezett fenyegetés

Magyarország, Lengyelország és Románia címére, hiszen pl. az Orbán-kabinet kiskorúsítja a civil szervezeteket, mind jobban korlátozza a menekültek emberi jogait, valamint a tanszabadságot.

Csak úgy, unter uns gesagt: a magyar hatóságok aligha gyanították, mekkora vihart hoznak saját a fejükre, amikor kicsiben gyakorolva a hétköznapi fasizmust, pszichológiai vizsgálatnak vetettek alá egy nigériai menedékkérőt, mármint hogy az valóban homoszexuális-e, amire hivatkozva oltalmat akart kérni. Nos, az Európai Bíróság megrovó döntését szinte az egész világsajtó közölte, a lényeget pedig talán a Frankfurter Rundschau ragadta meg a legjobban: az ítélet figyelmeztetés azoknak a kelet-európai államoknak, amelyek jobboldali-nacionalista kormányai kézzel-lábbal tiltakoznak a menekültek átvétele ellen és nem túl nagyvonalúak azokkal szemben sem, akik másként élnek, mint a többség.  

A magyar vezetés persze próbál új partnereket találni, Orbán Viktor kedden látogatja meg az új osztrák kancellárt, hogy megnyerje Kurzot unióellenes irányvonalának, csak éppen a menekültpolitikát leszámítva nemigen van terep a közös fellépésre (Die Presse). Sőt, Ausztria bejelentette, hogy megkontrázza az Európai Bíróságnál a paksi bővítésre kiadott bizottsági engedélyt, bár itt alighanem igaz az, amit a Der Standard írt, hogy ti. Bécs érvei jogilag teljesen helytállóak, ám magányosan vívja szélmalomharcát, a többi kormányt nem izgatja különösebben az ügy. Az osztrák ellenzék ellenben azt hányja a koalíció szemére, hogy madarat tolláról, miután az új szövetség beiktatása után a magyar miniszterelnököt fogadják elsőként a külföldi politikusok közül (Die Presse). Ugyanakkor Orbán, de a többi tagállam számára is valószínűleg riasztó, amit Timothy Garton Ash, a kiváló oxfordi elemző mondott a Financial Times-nak:

Magyarország miatt mintha Moszkva és Peking is ott ülne a brüsszeli tárgyalóasztalnál, amikor a fontos határozatok születnek.

 A FT, világ talán elsőszámú lapja a napokban hosszú elemzésben mutatta be, a Kárpát-medence illiberális bajnoka miként változtatja tekintélyelvű rezsimmé Magyarországot, ideértve, hogy a térség keleti felében kezd összeomlani az egykor visszafordíthatatlannak hitt demokratikus átalakulás, ami fenyegeti az EU értékeit, de talán még a jövőjét is. Jó ismerői szerint a magyar vezetőt mérhetetlen hatalomvágya vezérli. Nincsenek gátlásai, erkölcsi korlátai. A cikkben megszólalt a hivatalos magyar gyűlöletkampány célpontja, Soros György is, aki rámutatott, hogy a háború vége óta a nacionalisták megerősödése jelenti a legnagyobb próbatételt a nyílt társadalom számára. Orbánról ő is úgy gondolja, hogy a számára a hatalom és a vele járó kiváltságot jelentik a legfőbb hajtóerőt. A maffiaállamot akkor kezdte el építeni, amikor beszállítóként kivételes helyzetbe juttatta az apja cégét az útépítéseknél.

A magyar kormány az utóbbi két hétben is kasszírozott egy jókora diplomáciai pofont: a Human Rights Watch éves jelentése úgy értékelte, hogy Magyarország fokozza a civilek elleni rágalomhadjáratot, a többi közt a „Stop Soros”-sal. Utóbbi, bár egyáltalán nem biztos, hogy lesz belőle valami, alkalmas arra, hogy menekültellenes érzelmeket gerjesszen, bizalmatlanságot keltsen az NGO-kkal szemben. Külön is megszólalt a Guardian-ben a HRW elnöke, aki arra figyelmeztetett, hogy az unió nem lehet elnéző az intolencia láttán, továbbá az egész európai tervet veszélyezteti, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél lopakodva tért hódít a tekintélyelvűség. Mert ha az EU bármelyik tagjának megengedik, hogy megrendítse a demokráciát, a jogállamot és a bíróságok függetlenségét, azzal meg is kezdődik ezeknek az értékeknek a lerombolása.

A civilek támogatást kaptak az ENSZ jogvédelmi főmegbízottjától, aki a Reuters-nak kijelentette:

az EU rossz példát mutat, mert elnézi, hogy egyes tagállamai emberi jogi szervezeteket fojtsanak meg.

Frost szerint az unió tekintélye belülről rendül meg, mert pl. Magyarország törvényt hozott a külföldi támogatással működő NGO-k ellen.

A nemzetközi sajtó persze továbbra is bőven taglalja menekültekkel szemben ámokfutást. A Die Presse kiemeli, hogy ellentmondások vannak a miniszterelnök politikájában, hiszen még jobban meg akarja kötni az érintett civil szervezetek kezét, a pávatáncot most éppen a menedékkérők kapcsán adja elő. Azaz követi hazai céljait, elmegy az uniós szabályok legvégső határáig, de

megtorpan, mielőtt átlépné a határt.

A Der Standard úgy véli, a kormányfő azért akarja lehetetlenné tenni a menekülteket támogató civilek munkáját, mert nincs más érdemi témája a választások előtt. Azon kívül fel kell rázni a kissé megfáradt híveket. A Die Presse szerint azonban az 1300 migráns befogadásával már látszik, hogy megtévesztette a saját híveit, ezért most kemény magyarázkodásra kényszerül. Ugyanakkor a bécsi Krone megerősíti azokat a híreket, hogy a botrány nyomán Tompánál és Röszkénél az eddigi napi 10 helyett immár naponta csupán két menedékkérőt engednek be a tranzitövezetbe.

A végén a Reuters jelentése, minden kommentár nélkül: A magyar zsidó szervezetek, illetve a Zsidó Világkongresszus tiltakozásának hatására lemondták a Horthy emlékére meghirdetett tiszteletadást a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, de az eset újból rávilágított arra, Orbán Viktor milyen ellentmondásosan viszonyul az antiszemitizmushoz.