- Bepipultak a németek, a hollandok, az osztrákok és a belgák a hajthatatlan magyar kormány láttán Brüsszelben;
- Az enyhe kifejezés, hogy gyalázatos volt a nemzeti konzultáció, hiszen rasszista és antiszemita hatáselemekre épített;
- A lengyel kormány nyakán kötél: elindulhat a 7-es cikkely szerinti eljárás az ország ellen.
A konzervatív újság a címlap legtetején hozza, amit a holland kormányfő közölt a késő éjszakába nyúlt uniós tanácskozás után, hogy ti. amit itt Orbán Viktor művel, az szégyen és gyalázat! Merkel annyit jegyzett meg a zátonyra futott vita kapcsán, hogy még sokat kell dolgozni. Holland kollégája viszont nagyon felháborodott azon, hogy a kelet-európaiak megpróbálják kivonni magukat az EU többségi döntésének hatálya alól. Mert ha ezt megtehetik, akkor a szervezet önkiszolgáló bolt lesz, ahonnan mindenki azt viszi haza, ami neki éppen tetszik – berzenkedett Rutte. A jelentés megerősíti, hogy a megjegyzés főként Magyarországnak szólt. De Németország és több más tagállam is dühös, amiért a magyarok nem vesznek át menedékkérőket. Tusk ugyanakkor elhatárolta magát a lengyel kormánytól. Úgy fogalmazott, soha nem fog azoknak az oldalára állni, akik megvetéssel viszonyulnak a menekültekhez, nem tartják tiszteletben a más embert.
Megfeneklett a vita a menekültkérdésben, és Németország mérges, mert bizonyos államok még válság esetén sem hajlandóak menekülteket befogadni. Merkel azt közölte a reggeli órákban, hogy nem közeledtek az álláspontok, egyik fél sem változtatott álláspontján. De megjegyezte, hogy a jövő júniusig próbálnak egymással zöldágra vergődni. Az újság emlékeztet arra, hogy a tagok évek óta nem tudják megtalálni a közös irányvonalat. Az osztrák kancellár szintén arról beszélt, hogy enyhén szólva is messze vannak még a megegyezéstől. Kern dicséretesnek nevezte a négyek felajánlását, de mint hozzáfűzte, ez még nem jogosítja fel őket arra, hogy megszabaduljanak kötelezettségüktől. A határozatokat végre kell hajtani, azokból senki sem vásárolhatja ki magát. Szemtanúk különben tisztességesnek, nyíltnak és időnként nehéznek, ám konstruktívnak minősítették az éjszakai egyeztetést. Ugyanakkor abban megállapodtak a részvevők, hogy fél évvel meghosszabbítják a szankciókat Oroszország ellen. Egyben határozottan elhatárolták magukat az amerikai elnöktől, aki Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet.
A távozó osztrák kancellár azzal jött ki a brüsszeli tárgyalásokról, hogy az nem lehet, hogy valaki kitáncoljon a sorból, ha az adott döntés éppen nem a szája íze szerint való. Mert vagy közösen oldják meg a problémákat, vagy azok megmaradnak. Hiszen – tette hozzá Kern – ha mindenki önzően viselkedik, akkor mi lesz abból, az ég szerelmére?! Majd meg is válaszolta: az, hogy csupán néhány állam éli túl, és szétesik az európai szolidaritás. A hivatalos hang ugyanakkor szinte mániákusan bizakodó. A reformok sikere azonban attól függ, sikerül-e betemetni az árkokat Kelet-Nyugat, illetve Észak és Dél között. Ám a migráció kapcsán jól kivehető a bizalom hiánya, amikor kötelező normákat kellene alkotni. Az pedig csak fokozza a rossz hangulatot, hogy a magyar és a lengyel kormány kategorikusan elzárkózik a menekültek befogadásától. Kern azt hangoztatta, hogy 35 millió euróval senki sem függetlenítheti magát a közös határozattól. Egy magas rangú EU tisztségviselő úgy foglalt állást, hogy 2018 döntő lesz abból a szempontból, hogy a szervezet a 27-es keretekben folytatja-e vagy egyesek külön útra térnek.
A brüsszeli csúcson az állam- és kormányfők teljes nyugalomban akartak tárgyalni a brit kilépésről és az euró reformjáról, ehelyett azonban vad vita robbant ki a migrációs politikáról. Ennyire kemény szavak már régen röpködtek ezen a szinten. A görög kormányfő igen élesen utasította el Tusk véleményét, amely nagy felzúdulást keltett a Bizottságban és az Európai Parlamentben is. Pedig a Tanács elnöke jót akart, nevezetesen, hogy nem célszerű, ha a menekültek elosztásáról az Európai Bíróság mondja ki a végső szót. Vagyis, hogy közösen kellene előrejutni.
New York Times/Washington Post/AP
A visegrádi országok, illetve nyugati tagállamai nyíltan civakodtak egymással a migrációs politika ügyében az uniós csúcstalálkozó első napján. A V4-ek ugyan bejelentették, hogy 35 millió eurót folyósítanak a külső határok védelmére, ám a holland kormányfő úgy értékelte, hogy az ajánlat szégyentelen, és nem lehet kibújni a felelősség alól, azaz a négyes csoportnak át kell vennie a menedékkérők rájuk jutó részét. Mert ha nem, az tönkreteszi az EU-t, hiszen onnantól kezdve bármely tag kiszemezgethetné a szervezetből, ami neki kell, és nemigen adna érte semmit sem cserében – hangsúlyozta Rutte. A német kancellár, akinek országa a legtöbb menekültet fogadja be, üdvözölte a négyek szándékát, de úgy látja, hogy az nem megy elég messzire. Merkel azzal érvelt, hogy a szolidaritásnak nem csupán külső határokon, a migránshullám kezelésében kell megmutatkoznia, de belül is szükség van a szolidaritásra, és az nem lehet szelektív. A Tanács elnöke ehhez azt tette hozzá, hogy a nyugatról érkeznek a panaszok, mert a keleti tagállamok boldogan elfogadják a közösségi támogatást, de a maguk részét nem hajlandók teljesíteni, miközben a vállalkozás közös. A belga kormányfő ezt úgy fejezte ki, hogy az unió nem egy készpénz automata, amelyet bármikor igénybe vehetsz, ha segítségre szorulsz. Az együttműködés szolidaritást és felelősséget jelent.
Többen úgy értékelték, hogy a visegrádiak húzása cinikus manőver, mert egyszerűen nem akarják teljesíteni a kvótát. A szlovák vezető ezzel szemben azt állította, hogy a hozzájárulással európai alapokat mentesítenek. Fico azonban megismételte, hogy a kvóták nem működnek, nem hatékonyak és megosztották az EU-t. A jelentés megjegyzi, hogy az ellentétek bizalmatlanságot keltettek a tagok között, a migrációt elutasító pártok kezére játszottak és lassan azzal fenyegetnek, hogy aláássák az egész európai tervet. A francia elnök ugyanakkor tegnap kijelentette, hogy a szolidaritás különféle formákban nyilvánulhat meg, de mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie. Nem szabad leragadni a régi vitáknál.
A hajnali órákig csatáztak az uniós vezetők a migrációs politikáról, miután a vitatott új tervek megmutatták, mekkora a megosztottság az ügyben, miként kezeljék a következő válságot. A holland kormányfő szégyentelennek nevezte a visegrádiak által bedobott javaslatot. Rutte hozzáfűzte, hogy ha nem lesznek képesek orvosolni a gondot a következő fél éven belül, akkor rákényszerülhetnek, hogy szavazással döntsenek és az fájni fog. Mert itt szolidaritásra van szükség, azt nem lehet csupán egy pár országtól elvárni. Az elhúzódó vacsoránál sem született kompromisszum, Németország ellenzi, hogy eltöröljék a kvótákat. De a hangulat jól értesült források szerint jobb volt, mint a hét elején tartott előkészítő megbeszéléseken, bár az álláspontok nemigen mozdultak el. Egy szemtanú szerint szomorú beszélgetés folyt, a jól ismert erővonalak mentén, ám semmi falrengető nem merült fel.
Megint összeakaszkodtak az unió tagállamainak vezetői a menekültek befogadása ügyében, így újrakezdődött a két éve kezdődött vita, amely megrázta a szervezetet. Az egyeztetések a vacsoránál kezdődtek és belenyúltak az éjszakába, amint a politikusok ismertették saját véleményüket. Az ügy miatt a peremországok, vagyis a görögök és az olaszok, valamint a gazdag célállamok, mint a németek és a svédek szembefordultak a visegrádi csoporttal. A lengyel és a szlovák kormányfő a konferencia előtt azt ígérte, hogy tapodtat sem enged. Felbátorította őket, hogy előzőleg Tusk, a Tanács elnöke sürgette a kötelező átvételi rendszer eltörlését. Az olasz kormányfő ezzel szemben kifejtette, hogy a tagoknak kötelezniük kell magukat a menedékkérők átvételére. Ily módon nem valószínű, hogy a kitűzött, jövő júniusi határidőig sikerülne tető aláhozni a közös menedékpolitika reformját. Német és más források szerint többségi határozattal rá lehet kényszeríteni a vonakodó államokat a kvóták elfogadására, ha nem tudnak kompromisszumra jutni. Ám az csak még inkább elmélyítené a törésvonalakat. Az olaszok és más nettó befizetők azzal is fenyegetnek, hogy visszafogják a négyeknek nyújtott nagyvonalú anyagi forrásokat.
A brüsszeli csúcs feltárta, milyen ellentétek vannak a tagállamok között. A V4-ek a bevándorlási politikai szigorítása mellett vannak és ez már előkészítette a terepet a heves vitákhoz. A Tanács vezetője arról beszélt, hogy jelentősek a nézetkülönbségek az euró,illetve a migráció kapcsán, ráadásul mindkettőre olyan érzelmek rakódnak rá, amik meggátolják, hogy megtalálják a közös nyelvet. A tudósítás idézi Szíjjártó Péter közleményét, miszerint egynémely brüsszeli bürokraták továbbra is szervezik és támogatják az illegális migrációt. Továbbá, hogy most olyanok támadják Tuskot, akik évek óta képviselik a Bizottság nyilvánvalóan téves bevándorlás-politikáját. Mint emlékezetes, a Tanács elnöke előleg hasztalannak minősítette a kvótarendszert, amin kapva kaptak a visegrádiak, ellenben nagyon nem ért vele egyet Németország és Görögország.
Juncker üdvözölte a V4-ek által kilátásba helyezett 35 millió eurót, de a többiek nem érik be ennyivel. És akkor még ott vannak az ellentétek a nyugatiak, illetve a magyarok és a lengyelek között a jogállam ügyében. Azt is két kormány szemére vetik, hogy nem tartják be az EU döntéseit és rasszista gyűlöletet keltenek. Lengyelország ügyét a jövő szerdán vitatják meg.
A migráció körüli mély megosztottság az unió egységét fenyegeti, noha olyan fontos kérdések vannak napirenden a mostani ülésen, mint a katonai együttműködés bővítése és a közös álláspont kialakítása a Brexit-tárgyalások előtt. Az ellentéteket csak kiélezte Tusk javaslata, ám uniós diplomaták névtelenséget kérve azt hangsúlyozták, hogy az egész ötletet ki kell dobni a kukába. Mert rossz csillagzat alatt született és túlzottan kedvez Közép-Európának. Egy másik forrás az egyik kvótapárti ország nevében ezzel szemben azt mondta, hogy ideje volt foglalkozni a kérdéssel, mert az lassan megmérgezi a többi vitát is. Amit a Tanács elnöke felvetett, meglepetésként ért jó pár országot, mert úgy látják, hogy megtorpedózza azt, amin a belügyminiszterek hónapokon át dolgoztak. A Bizottság ezen felül azt gondolja, hogy Tusk túllépett a saját illetékességi körén, beleavatkozott a végrehajtó testület dolgába. Azzal sem ért egyet, hogy kudarcot hozott volna az áttelepítési rendszer, hiszen több mint 32 ezer menedékkérőt el tudtak költöztetni görög, illetve olasz földről. Brüsszel azt hangsúlyozza, hogy itt európai szemlélet kell, mert ha visszatérnének az elszigetelt, nem összehangolt nemzeti akciókhoz, azzal hosszú évek közös munkáját tennék tönkre.
A kommentár szerint Tusk tudatosan provokált, döntött tabut, amikor hatástalannak nyilvánította a menekültek áthelyezését. Politikailag cseppet sem rövidlátó, csak éppen az alapgondon nem változtat. Mindenesetre véleménye politikai cunamit váltott ki Brüsszelben, a biztosok és az európai vezetők meg vannak döbbenve, a magyarok viszont tapsikolnak. Hiszen éppen azt az irányvonalat kérdőjelezte meg, amit hivatalból képviselnie kellene. De lehet, hogy már arra gondol: odahaza 3 év múlva elnökválasztás lesz és a lengyel közvéleménynél jól jöhet, ha az áttelepítések ellen foglal állást. Azon kívül a vita megoldása nem állhat abból, hogy az EU az új tagokat ostorozza. Márpedig a lépéssel a politikus közeledett a V4-ekhez. Csakhogy a gesztus nem helyettesíti az európai stratégiát. Ki kell találni valamit, mert bármikor jöhet az újabb menekülthullám. Két javaslat fekszik az asztalon, az egyik kötelező kvótát tartalmaz, ezért új viszályokhoz vezet. A másik az önkéntességre épül, így elfogadhatóbb a kelet-európaiak számára is. Ám ha létre is jön az utóbbi megállapodás, az nem sokat ér, ha nincs mögötte valós politikai akarat. Ennek meglétét bizonyíthatja most Varsó, Budapest, Prága és Pozsony.
Süddeutsche Zeitung
1. Hogy Tusknak mennyire volt igaza, amikor a kvótát bírálta, azt nem egyszerű megválaszolni. Az egyik oldalon vannak azok, akik szerint tévedés volt a többségi határozat. A másik oldalon az olyanok örvendeznek, mint Magyarország, mármint, hogy a Tanács elnöke végre kimondta az igazságot, amit mindenki ismer. A gyakorlatban a menedékkérők átvétele csak kevéssé járult hozzá a válság rendezéséhez. A tömeghalálnak sokkal inkább a Balkán lezárása és a Törökországgal kötött egyezmény vetett véget. Mégsem volt fölösleges a kvótadöntés. Hiszen sikerült regisztrálni a menekülteket, és lezárult a 2015-ös káosz. De lényeges a politikai-lélektani hatás is. A célállamok joggal ragaszkodnak a szolidaritáshoz, hogy mindenki kész legyen legalább néhány migránst befogadni. Sürgetik, hogy ez az elv érvényesüljön a menedékreform megújítása során, ám ezt pl. a magyar és a lengyel kormány teljesen elutasítja. A viszály mély, jelképezi Európa új választóvonalát. Itt beleütközik a saját határaiba az EU, amely idáig mindig megtalálta a kölcsönösen elfogadható megoldást.
2. Zavart keltett az Európai Tanács elnöke, de a reakciókra igencsak lehetett számítani. Pedig Tusknak semlegesnek kellett volna maradnia, hiszen az ő dolga az, hogy közvetítsen a felek között. Ezért tanakodnak most Brüsszelben azon, hogy a diplomáciában jártas politikus hová is akart kilyukadni. Mindenesetre a visegrádiak örültek, és úgy érezték, hogy most az egyszer megértik őket. Tipikus, amit Szíjjártó Péter közölt: „Örvendetes, hogy végre egy európai vezető, mi több, a Tanács első embere kimondja az igazságot, amit mindenki ismer”. Így most már a legderűlátóbb brüsszeli illetékesek sem hiszik, ebből júniusig megállapodás lesz. A V4-ek ugyanakkor szelektív szolidaritásukról tettek tanúbizonyságot, amikor kilátásba helyeztek 35 millió eurót. Orbán Viktor azzal indokolta a lépést, ördögi mosoly kíséretében, hogy ily módon a menekültpolitikának azt a részét támogatják, amely működik. A mellette álló Juncker elnyomta a dühét és csupán annyit préselt ki magából, hogy a gesztus bizonyítja, a visegrádiak mégiscsak szolidárisak Olaszországgal és a többiekkel.
Tusknak igaza van, amikor úgy gondolja, hogy csődöt mondtak a kötelező kvóták, csak éppen nincs más út, mint hogy az államok szolidárisak legyenek. A menekültek állandó elosztási mechanizmusáról zajló tárgyalások hónapok óta vontatottan haladnak, az egyik soros elnökség a másiknak dobja át a labdát. Nagy vihart kavaró meghívó levelében a Tanács elnöke ennek a borúlátásnak adott hangot. Merthogy a díszes homlokzat mögött csak tovább omladozik az összefogás. A jelzéssel viszont az a baj, hogy Tusknak a kompromisszumot kellene előmozdítania, de éppen nála nagy a veszély, hogy annak a szélsőséges frakciónak lesz a koronatanúja, amely egyértelműen visszautasítja a menekültek áttelepítését. A magyar, a lengyel és a cseh kormány egyáltalán nem kívánja végrehajtani a két éve hozott határozatokat. Így a politikus pont azoknak szolgál érvvel, akik kivonják magukat a szolidaritásból. Ez olyan, mintha a futballbíró 11-est ítélne jutalmul az egyik csapatnak, amikor az nem is igazán akar játszani. Így azután az első tapsot onnan kapja, ahonnan az várható is: a magyar külügyminisztertől.
A konzervatív újság jogosnak tartja az Európai Tanács elnökének kétségeit, hogy kvótára a szolidaritás és az összehangolt migrációs politikai érdekében van szükség. Egyfelől tény, hogy a vonatkozó döntés megosztja az uniót: a baloldali Fico és a jobboldali Orbán is kézzel-lábban tiltakozik ellene, és ebben minden másnál jobban maguk mögött tudják a saját lakosságukat. Márpedig a demokrácia lényegéhez hozzátartozik, hogy a kormányok hallgatnak a közhangulatra. Ellenben alaposan aláásná az EU legitimitását, ha egyszerűen túllépne ezen.
Hogy a magyar vezetés a menekültkérdést eszközül használja fel egy olyan kampányban, amelyre még barátságos kifejezés, hogy gusztustalan, hiszen rasszista és antiszemita eszközökkel dolgozik, nos, az nem változtat ezen. Éppen ellenkezőleg: könnyen ki lehetne ütni Orbán kezéből ezt a fegyvert, ha a kvóták nélkül, tárgyszerűen tanácskoznának az európai menedékpolitikáról. És mi szól az ellen, hogy a külső határok védelmében nagyobb szerepet vállaljanak olyan államok, amelyek nem akarnak menekülteket? Arról nem beszélve, hogy a kvóták nem működnek. Semmiképpen sem azért, mert az a négyek hangosan megtagadják. Mások csendben és halkan ugyanezt csinálják. Másfelől a balti köztársaságok példája mutatja, hogy onnan továbbálltak a befogadott menedékkérők. Vagyis itt volna az ideje, hogy Brüsszel a Tusk-indítvány alapján olyan vitát kezdjen, amely igazodik a migrációs politika realitásaihoz.
New York Times/Washington Post/AP
Az új lengyel miniszterelnök arra számít, hogy a Bizottság a jövő héten hivatalosan is kinyilvánítja: országa megsérti az unió alapvető értékeit. Morawiecki szerint Brüsszel valószínűleg szerdán jelenti be, hogy a 7-es paragrafus alapján megindítja az eljárást. A lépés várhatóan közelebb visz ahhoz, hogy Lengyelországot megfosszák szavazati jogától, de nem valószínű, hogy a szankció kimondásáig jutnak a dolgok, hiszen az illiberális magyar vezetés megígérte, hogy megvétózza a döntést. A lengyel kormányfő közölte, hogy lobbiznak a terv meghiúsításáért, mert úgy gondolják, hogy itt az elejétől a végéig tisztességtelen folyamatról van szó. Az EU ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a lengyelek súlyosan megszegik a közös értékeket. Így pl. az igazságszolgáltatási törvény ellentétes a hatalmi ágak megosztásával és gyengíti a jogállamot.
Diplomaták megerősítették, hogy Lengyelországnak csupán napjai vannak, ha el akarja kerülni a 7-es paragrafus beindítását. Mint közölték, immár érdemi kötelezettségvállalásra van szükség, mármint hogy Varsó visszalép az igazságszolgáltatás felforgatástól. Hiú remény azt gondolni, hogy egy baráti beszélgetés elegendő lesz. A Bizottságnak azonban lépnie kell, ha a tervezetet Duda elnök nem vétózza meg és így az érvénybe lép. Ha megkezdődik az eljárás, az még inkább kiélezi a vitát a tagok között, amelyek 4/5-ös többséggel határozhatnak a mindeddig példátlan eljárásról. Ha ezen túlesnek, akkor a lengyelek még egy utolsó esélyt kapnak, hogy párt héten belül reagáljanak és így előzzék meg a megtorló intézkedéseket. A jogállamiság ügyében támadt ellentétek, amelyek érintik Magyarországot is, megmutatták, hogy az EU-nak nincsenek megfelelő eszközei, hogy megrendszabályozza azokat a tagokat, amelyekről úgy gondolja, hogy a tekintélyelvűség felé tartanak. Ugyanakkor szűzbeszédében Mazowiecki jelezte, hogy kitartanak az igazságszolgáltatás átalakítása mellett, ami magában foglalja a bírák 40 %-ának menesztését. Egyben politikai ellenőrzés alá helyeznék a bírák kinevezése ügyében illetékes testületet.
