A baloldal – látszólag – valóban kormányváltásra törekvő része épp most lövi el az utolsó – látszólag – használható patronját az Orbán-rezsim ellen. A próbálkozás sikerét pedig a kormányváltást ígérők akadályozzák a legjobban.
Ahogy beszámoltunk róla: Karácsony Gergőben látják a szocialisták az új Botka Lászlót. A hasonlóság nem is erőltetett, és nem csupán a két politikus magasságára gondolunk. Mindketten bizonyították rátermettségüket önkormányzati vezetőként – bár kétségtelen, Karácsony regnálása sokkal rövidebb ideje tart, és a helyi, szoci-Fidesz összejátszás okán messze nem olyan sikeres, mint a szegedi vezető. Karácsony javára írható azonban, hogy semmi módon nem volt érintett a Gyurcsány-korszakban, neve, politikai aktivitása semmiképp nem mosható össze korábbi szocialista érákkal.
Azt megítélni sem mi, sem más nem tudja jelen pillanatban, hogy Karácsony Gergely alkalmas lenne-e miniszterelnöknek. Azt azonban igen, hogy ellenzéki, közös miniszterelnök-jelöltnek biztosan az. (Elképzelhető, hogy az LMP-s Szél Bernadett is ilyen, neki azonban - ellenzéki politikusként – mindeddig nem volt lehetősége bizonyítani politikai rátermettségét.)
Azt is bizonyítva látjuk, hogy az MSZP lényegében az egyetlen olyan baloldali erő, amely, noha még mindig a legerősebb párt a balellenzéken belül, hajlandó kompromisszumokra, látszólag képes saját, pillanatnyi érdekein felül emelkedve, alkuba bocsátkozni nálánál sokkalta gyengébb pártokkal. Ezt a magatartást értékelhetjük gyengeségnek is – ekkor azonban fel kellene tenni a kérdést: mitől képzeli magát erősnek egy olyan formáció – mondjuk az Együtt, vagy a Momentum –, amelyiket nem a parlamenti küszöbön, hanem hibahatáron belül mér minden közvélemény-kutató egy százalékon.
Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy lényegében az MSZP az egyetlen olyan párt a magát demokratikusnak tituláló ellenzéki oldalon, amely a lehetőségeihez képest valóban mindent elkövet jelen pillanatban a kormányváltás érdekében. (És most nagyvonalúan hunjunk szemet a párt belső, rendszeresen visszatérő öngyilkossági kísérletei fölött.) Ugyanis minden kutatás és a baloldali választók elsöprő többségének véleménye mutat egy irányba: a szétaprózódott ellenzék nemhogy leváltani, de megszorítani is képtelen lesz a Fideszt. Ezzel a mentalitással valóban a négyötödös többséget állítják elő az állampártnak.
Mindennek belátásához nem kell atomfizikusnak lenni. Mint ahogy ahhoz sem, hogy Karácsony és a szocik összebútorozását "az ellenzék káoszba taszításaként" értékelő LMP-s megszólalást, vagy az Együtt vezetőjének, Szigetvári Viktornak a nyilatkozatát a helyén kezeljük. E pártocskák vezérei, akik minden megszólalásuk elején elmondják, hogy minden demokratikus erővel összefognak a győzelem érdekében, valójában kizárólag leendő saját, 5-6 fős parlamenti frakciójukért remegnek. Eszük ágában sincs Orbán és a NER elzavarása.
