Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje tarolt a világ egyik legjelentősebb filmfesztiválján, a Berlinalen. Elhozta az ökumenikus zsűri díját, a Berliner Morgenpost olvasóinak jutalmát, a filmkritikusok kitüntetését, s ráadásként még megkapta az Aranymedvét. A három producerből kettővel beszélgettünk, azután, hogy pénteken délután a berlini filmszemle igazgatója telefonon visszahívta a német fővárosba a rendezőt és a három producert.
Mécs Mónika és Mesterházy Ernő, nemcsak közösen dolgoztak a film sikeréért, de férjként és feleségként is végigvonulhattak a vörös szőnyegen. (Harmadik társuk, Muhi András.)
Mesterházy Ernő: ma a Berlinalen már egyáltalán a közönség elé kerülni is nagyon nagy szó. Az elmúlt években a Berlini Filmfesztivál a világ egyik legrangosabb ilyen eseményévé vált. Pár évtizeddel ezelőtt inkább „Európa-bajnokság” volt, 15-20 résztvevő országgal, ma „világbajnokság”, ahol több ezer pályázóból választják ki azt a tucatnyit, amelyet aztán a versenyszekcióban levetítenek. És a miénket nemcsak vetítették – egyébként többször és telt házak előtt – hanem több rangos díjat is elhoztunk. Mindez szép elismerése az alkotóknak, a rendezőnek, a szereplőknek és Mónikának is, aki poducerként a lelke és a motorja volt ennek az alkotásnak.
Ráadásul a producer trió nem először szerepel fényesen Berlinben. Öt éve Fliegauf Benedek Csak a szél című művével a zsűri nagydíját, az Ezüstmedvét kapták meg.
Mécs Mónika: Nagy siker ez nekünk, producereknek, alkotóknak, nagy siker az egész magyar filmszakmának. Ezt a filmet már vagy 25 ország megvásárolta, de nyilván a többi magyar filmnek is segít ez a győzelem. Már amikor a forgatókönyvet olvastam, tudtam, hogy nagyon jó mozit lehet ebből csinálni. Enyedi Ildikó kitűnően ír, finoman érzékletesen vázolta föl ezt a szerelmi történetet.
A rendező és a producerek nagyon sokat foglalkoztak a szereplők kiválasztásával. Érdekesség, hogy a férfi főszereplő, Morcsányi Géza színésznek amatőr.
- Nagyon sok kritika mégis azt hangsúlyozza, hogy ő milyen jól játszott – folytatja Mécs – a casting directorok jó pár színészt ajánlottak nekünk. Enyedi Ildikó végül úgy találta, hogy Morcsányi az, aki ezt a még szerelemre vágyó, már nem fiatal férfit a leghitelesebbe tudja alakítani.
Arra a kérdésünkre, hogy a producer nem tart-e attól, ha nem egy ismert, profi színész szerepel a filmjében, hanem egy amatőr, Mécs Mónika így felelt:
- Dehogynem. Tartottunk tőle Muhi Andrással együtt, hogy egy színészileg képzetlen ember miként tudja eljátszani ezt a nagyon érzékeny, rettentően finom rezdülésekre épített szerepet. Ildikó ragaszkodott Morcsányihoz, de hát az ő filmje. Javasoltunk mi is szereplőket, de a rendezőnek más elképzelései voltak. Végülis, nekem bíznom kell a rendezőben, különösen egy ilyen személyes hangú alkotás elkészítésekor, hogy működik, amit kigondolt.
- Ahogy működik is – vág a szavába, a férj, és társproducer Mesterházy – lehet, hogy van producer, aki azt gondolja, fontosabb egy nagynevű, ismert színész, hogy az hozza be a nézőket a moziba. Mónika, András és Ildikó kockázatot vállalt talán és milyen igazuk lett, nagyszerűen bejött, enélkül nem értük volna el azt, amit elértünk.
Enyedi Ildikó rendező, Mesterházy Ernő és Mécs Mónika producerek
- Akadt olyan pillanat a forgatás során, amikor mégis azt gondolták, profival kellett volna dolgozniuk?
- Végig ott voltam a forgatáson – veszi vissza a szót Mécs Mónika – Ildikó irányítása alatt a szereplők, köztük Morcsányi Géza is, szinte átlényegültek. Elképesztő volt látni, hogy valóban ott a szemünk előtt játszódik le, amint két nagyon más ember rájön, hogy szeretik egymást.
- Szokták mondani, hogy egy jó producernek nemcsak a filmkészítés feltételeit kell megteremtenie az alkotóknak, hanem végig ott kell állnia mögötte.
- Valóban, hiába vagyunk nyakig benne az egész forgatásban kicsit kívülről is látjuk a produkciót, így tudunk tanácsot adni, ha szükséges. Mi azzal, hogy hárman dolgoztunk megint együtt, mint a Csak a szél-nél, el tudtuk osztani egymás között a feladatokat. És az igen hasznosnak bizonyult, hogy Ildikó és Mónika ilyen jól megértette egymást a forgatás alatt is.
Az efféle fesztiválsiker, amit a Mécs – Mesterházy producer házaspár és Muhi András közösen elért, persze csinos bevételt is hozhat.
- De legalább ilyen lényeges, hogy minél több ember menjen be a moziba és nézze meg azt, amit vászonra álmodtunk – foglalja össze Mécs Mónika -. A szakmai- és fesztiválsikereken túl ez egy igazi közönségfilm, egy nagyon szép szerelmes történet, amin sokszor lehet nevetni is. Hiszen hányan élik át azt, milyen nehéz közel kerülni a másik emberhez. Milyen nehéz előbb magunknak bevallani, hogy szeretjük, aztán neki. És mindez mennyi ügyetlenkedéssel, félreértéssel jár. Enyedi Ildikó nagyon szépen fogalmazta meg ezt a történetet. Öröm nézni.
Tenki Réka, Mesterházy Ernő, Mécs Mónika, Muhi András, Morcsányi Géza, Enyedi Ildikó, Borbély Alexandra
Képriportunk a díjátadóról
A díjátadó utáni sajtótájékoztatón elsősorban a főszereplőkről, a fotografálásról kérdezték az angolul válaszoló Enyedi Ildikót. Megkérdezték tőle, hogy ő is elsirta-e magát a filmet megnézve, mint sokan a nézőtéren. (Igen - felelte némi habozás után.) Olyan filmet akartak, amelyen sírni, nevetni is lehet, izgulni kell rajta. De igyekezett "elrejteni" a film mondanivalóját - mert szerinte az csak így hat.
Kérdezték a magyar viszonyokról is. A rendező diplomatikusan annyit felelt, hogy Magyaroszág ma egy igazán abszurd hely. De a filmfinanszírozás működik, és a filmkészítés afféle béke szigete maradt, ahol békénhagyják őket, szabadon dolgozhatnak. Elmondta, hogy mozifilmet nagyon régen nem készíthetett és ez nagyon fájt neki. Közben felnőtt egy új, nagyon erős filmes generáció is. És ez jó a filmnek.
Végül köszönetet mondott a film producereinek. Mécs Mónikának, Mesterházy Ernőnek és Muhi Andrásnak.
Muhi András, Enyedi Ildikó, Mécs Mónika a sajtótájékoztatón
