A tényeket és az igazságot azonban akkor is el kell ismerni, ha az a magyarok számára kedvező – mondta hétfőn Orbán Viktor a Nemzeti Bank konferenciáján. És akkor is, ha nem kedvező? A gazdasági növekedés lényegében kifulladt, a kormány pedig két marokkal szórja a pénzt – amiből persze a leginkább rászorultak nem kapnak.

Érdekes olvasmány a gazdasági minisztérium tavalyi zárásról kiadott, 22 oldalas anyaga. Kiderül belőle például, hogy:

• 4,6 milliárd forinttal több forgalmi adó folyt be tavaly, mint 2015-ben. Ez az 1 százalék körüli növekedés remekül hangzana, ha a KSH szerint nem legalább 3 százalékkal nőtt volna a fogyasztás. Vagyis vége a pénztárgépek és a közúti szállítás monitorozásának gazdaságfehérítő hatásának.
• 134,3 milliárddal többet kasszírozott a költségvetés a társasági adóból. Nagy kár, hogy ezt lényegében a General Electric egyedül fizette be – csak azért, hogy máshol ne kelljen ennél több adót fizetnie. (Ugye, nem is olyan csúnya dolog az adóoptimalizálás, ha mi vagyunk a haszonélvezői.)
• nem csak a bevételek nőttek, de a kiadások is csökkentek. 4,2 százalékkal kevesebbet költött például az állam szociális kiadásokra. Így a nemzeti család és szociálpolitikai alap minden során sikerült spórolni, a családi pótlékon épp úgy, mint a közgyógyellátásán és más szociális transzfereken.
• viszont fontos dolgokra egyre többet költünk, így például 372 milliárd ment el az állami vagyonelemekre, ami örvendetes, 1,5 százalékos emelkedés.

Hatalmas ziccert hagyott ki Orbán decemberben – pontosabban: mentette a menthetőt. A rendszerváltás óta az első kormány lehetett volna a kedves vezetőé, amely képes szuficitesre kihozni a költségvetést, vagyis az év végére még marad is a közkasszában, ahelyett, hogy hitelből költekezne. Azonban Orbán mindent elkövetett annak érdekében,

nehogy ez megtörténjen.

Míg havi bontásban átlag 1730 milliárdot költött a büdzsé, addig decemberben ez majdnem megduplázva 3350 milliárd forintot szórt ki. Ezzel végül 850 milliárdos hiánnyal zárt a költségvetés – nagyjából ugyanennyi plusz helyett.

A GDP 10 százalékát kitevő decemberi pénzszórás oka azonban az volt, hogy e hihetetlen összeg gazdaságba áramoltatásával talán sikerül – legalább papíron – elérni az éves szintű 2 százalékos GDP növekedést. Ha ezzel az állami tőkeinjekcióval Orbán nem tolja meg az utolsó utáni pillanatban az országot, könnyen lehet, hogy alig látható, 1 százalék körüli lett volna a bővülés. Azonban

az ilyen pénzpuma eseti, semmiképpen sem fenntartható

– vagyis ezek a tények és igazságok bizonyosan nem azok, amelyeket akkor is el kell ismerni, ha Orbánnak kedvezőek. Nem is beszél róluk.

ashwood