Nem szeretnék egy kötözködő miniszterelnök szerepébe csúszni, mert nem az én karakterem.

Igen, ezt Orbán Viktor mondta közrádióbeli szentbeszédében. Nem az ő karaktere. Nem hát. Ő maga Bagarja, a béke barátja, a konszolidáló kompromisszumok embere.

Nézzünk még néhány kifejezést Orbán szövegéből, aki egyáltalán nem olyan kötözködő és harcias, mint azt hittük mindeddig. A téma konkrét tárgya lényegében mellékessé is válik, amikor oly békés kifejezésekkel él ő, mint:

megküzdeni; győztes ország; meg fogjuk védeni; front; fel kell venni a vértjeinket meg a sisakot, és be kell lépni a sorompóba; nem tesszük le a fegyvert; nagy erőket kell mozgósítani; az óriási csatákat megnyertük; nagy csatákat nyertünk meg; csata, amit Brüsszelben kell megvívni; lovagi tornák; be kell menni a sorompóba; összecsapunk; törnek a dárdák; kiütni a nyeregből; Dávid és Góliát; veti be a fegyvert; ki kell tartani; ki kell tartanunk.

És ez csupán a legutóbbi észosztásának rövid gyűjtése.

Nagyon nehéz békés, nem kötözködő, nem harcias természetűnek látni valakit, aki a valóság(a) leírására szinte kizárólag kombatáns, a

háborúskodáshoz kapcsolódó szókészletet használ.

Valójában ez Orbán igazi karaktere: az örök küzdő, a kormányon is ellenzéki, harcos kuruc – semmint a tárgyalgató, kompromisszum-kereső, megvetett labanc.

E karakter fenntartásához viszont permanens háborúra, ellenségekre, ellenünk fenekedőkre van szükség. Ugyanis aki békeidőben háborúról beszél,

• az vagy vészmadár,
• vagy szimplán baj van a valóságérzékelésével.

Tehát bolond.

Mindegy, hogy az utóbbiak közül melyikbe soroljuk Orbánt. egyéniség hajlíthatatlan, így a propagandistáknak néha komolyan vért kell izzadniuk, hogy

a kedves vezető személyiségéhez hajlítsák a valóságot.

Ha Orbán állandóan harcolni akar – mert nem tud mást -, hát a szavazóknak is prezentálni kell némi ellenséget. Mert végén még véletlenül kiderülne, hogy vészmadár vagy bolond.

ashwood