Minden csoda három napig tart – szól a mondás és az LMP által javasolt, a Fidesz által hirtelen elfogadott új alkotmánybírák körüli botrány sem fog sokáig tartani. Amit a DK és az LMP a kameráknak művelt, az pontosan a  kameráknak szólt: nem tudhatjuk, mit kért Schiffertől a Fidesz cserébe azért, hogy az ő jelöltjeit válasszák meg Alkotmánybírónak.

Ha pedig a másik oldalról nézzük: az Alkotmánybíróság teljesen súlytalanná vált, amióta hat éve, 2010-ben a Fidesz korlátozta a hatáskörét. Így szinte teljesen mindegy, ki kerül be a testületbe és ki nem.

Az LMP által javasolt jelöltek csak egy fokkal jobbak, mintha a Fidesz ültette volna be a saját embereit.

A Fidesz most tett egy gesztust az LMP felé és a baloldalon sokan arról suttognak: Schiffer a saját, LMP utáni politikai karrierjét építgeti így tovább. De vajon mit kért az alkuért cserébe a Fidesz Schiffertől? Ezt sajnos nem tudhatjuk, de attól félünk, idővel ki fog derülni. 

Ráadásul az LMP szinte semmit nem nyert az egésszel, hacsak nem elmondhatja magáról, hogy sikeresen alkudozott a Fidesszel.

• nem akarták, hogy a Jobbik javasoljon olyan, politikailag beszámíthatatlan jelölteket, mint Morva Krisztina;
• elmondhatják, hogy a saját jelöltjeik (illetve Schiffer jelöltjei) ellensúlyozzák majd a Fidesz túlsúlyát az Alkotmánybíróságban;
• ott lehetnek a médiában és, mint minden politikus, imádják a kamerákat.

A körülmények egyértelműek:

• az Alkotmánybíróság szerepe csökken, nem tudja a Fideszt korlátozni, ezért a Fidesznek szinte majdnem mindegy, ki kerül be – csak ne szavazzon nagyon ellenük;
• az egész választás törvénytelen volt, nyilvánvalóan mocskos alku van a háttérben és ez nem járul hozzá a demokrácia visszaépítéséhez;
• kívülről egyre jobban látszik az LMP jobbra tolódása;
• a Fidesznek kellett megint valami gumicsontot dobni az ellenzéknek, tovább folytatják az „oszd meg és uralkodj”-játékot;
• a baloldal nem alkudozott volna a Fidesszel és amúgy sem számítanak már igazán;
• iszonyatos a verseny, hogy látszódjon, ki az igazi ellenzéki: a DK-nak is jól jött, hogy verhette az asztalt, bizonyítván, hogy ők az igazi ellenzék.

Fleck Zoltán jogszociológus a 168 Órának azt mondta:

2010 után az Alkotmánybíróság szerepe fokozatosan elhalt.

Nem létezik már alkotmánybíráskodás, az csak homlokzat. – Néhány, hatalmi szempontból jelentéktelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy-ahogy ellentmondhat, kifogásolhat néhány jogszabályi helyet, de a testület súlytalan. A mostani folyamatot ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsába Kádár János berakott két új arcot – magyarázta a lapnak. 

Szerintünk az igazi nyertese ennek a játéknak a Fidesz:

• közös jelöltként mutathatják be a közvéleménynek az új alkotmánybírókat;
• a jelöltek többsége maga is inkább jobboldali;
• Schiffertől meg majd kérnek valamit cserébe legközelebb, hiszen most a Fidesz kereste meg az LMP-t azzal, hogy mégis megszavazzák a jelöltjeiket..

Mi, akik a politikát csak fogyasztjuk és nem alakítjuk, a HVG elemzésének keserű sorai maradnak: „A mostani újratöltés mindenesetre üdítőnek tűnik a korábbiakhoz képest, amikor korábban fideszes képviselőként (Balsai István, Dienes-Oehm Egon), vagy kancelláriaminiszterként és Századvég-alapítóként (Stumpf István) is alkotmánybírói székhez lehetett jutni.”