– Agyas nép vagyunk – kacsintott a hízásnak indult, iszákos külsejű egyén. És még egyet csippentett hozzá a szemével. Majd hozzátette, hogy a krumplileves az legyen krumplileves, és végső érvként megtoldotta azzal, hogy veni, vidi vici. De ezzel ki is fogyott a szóból, s miután még mindig nem nyúltam a zsebembe, szórakozottan babrált egy kicsit a csappal, amelyik valóban már alig csöpögött és hozzátette: megoldjuk okosban.
Ha már agyas nép vagyunk.
– Nem kérek valóban számlát – ismertem fel a helyzetet megkönnyebbülten, és odatoltam a pénzt a vízvezeték-szerelőnek. Megoldottuk okosban, mert agyas nép vagyunk. Mind a ketten büszkék voltunk a népre. Okos nép – okosban.
A hízásnak indult vízvezeték-szerelő arcán mosoly terült szét a pénz láttán, és kijelentette, hogy ebből egy krajcárt nem adunk Brüsszelnek. Mert ez a magyar nép szorgos munkájának az eredménye. Aztán szomorúan hozzátette, hogy sajnos többet nem jön ide sem, mert felhagy a vízvezeték-szereléssel. Talán semmirekellő, léha bölcsész lesz, vagy okoskodó jogász, de vadakat terelő juhász semmiképpen.
Tudja, így persze nem lesz gazdasági csoda Magyarországon, mert felesleges, egyetemet végzetekkel semmire sem megyünk. Azok csak élősködnek és okoskodnak. Tudja, de neki elege van a csapbőrözésből meg abból, hogy csalnia kell a számláknál. Ő most középkori irodalommal szeretne foglalkozni, kész passz. Jó, ne csodálkozzak így, mert ez csak vicc. Valójában elköltözik a puha, meleg családi fészekből, és megnyer azon nyomban egy közbeszerzést.
Merthogy a családfő náluk egy miniszter.
És eddig mindig meg kellett bízni egy strómant, hogy nyerjen közbeszerzést. De mostantól kezdve erre nincs szükség. Megveszik a szomszéd házat, oda őt bejelentik, simán külön háztartásnak minősül, még ha reggelire, vacsorára át is jár, és az ottani személyzet tartja rendbe majd az ő kis vityillóját, akkor is.
Mert van gond egy ilyen házzal. A kertben például teljesen benőtte a múltkor is a vadszőlő a Hóman-szobrot, hát hogy néz az ki.
Szóval, a jövő hétre már van egy autópálya-felújítása, 45 milliárdért, egy villamos pálya rekonstrukciója és Mészáros Lőrinc átad neki egy vasúti szárnyvonalat és egy disznóhizlaldát. Ezekért megkapja a stróman 15 százalékát, harmincat átutal illetékes helyre, és a többiből, ugyanazok, mint eddig, megcsinálják a munkát. Mindenki jól jár.
Csapokat meg majd szereljenek az altatóorvosok, azok mostanában úgyis sokat sírnak, hogy rosszul megy nekik a bolt.
Pedig az üzlet csak most fog igazán fellendülni – mert ő az élet iskoláját járja – és most majd a szegény kis prolik fizetését lehet megint csökkenteni, mert a KSH kihozta, hogy kevesebből is meg lehet élni. És akkor na ugye, nem kell nekik annyi pénz. És majd azt mondjuk, hogy Brüsszel vette el, meg a Soros eltőzsdézte, és ezért nem kaptak most fizetést a tanárok sem. Mert
a tugyukkik, meg a buzizsidók eljátszották.
De megy is, mert most szól neki a Garancsi barátja, hogy holnapra be kell adni egy komplett pályázatot egy stadionra és egy atomerőműre, úgyhogy nem ér rá itt velem tovább hülyeségekről fecsegni, és a többit majd olvassam inkább el a Századvégnél.
D. J.
