Amikor megrendül az igazságos világba vetett hit…
…azt mire használja a kormány? A menekültellenes hangulat felerősítésére. Az idegengyűlölet táplálására. A megnyugtatás helyett további feszültségkeltésre.
Tudhatja-e bárki, hogy ki vagy kik a felelősek a Párizsban éjjel történtekért? Biztos lehet-e abban valaki, hogy az a szervezet, aki magára vállalja a támadás elkövetését (ha lesz ilyen), vajon tényleg az elkövető-e?
Terrortámadás esetén
- gyanútlan, civil emberek válnak áldozattá;
- mindenki azt érzi, hogy ő is válhat áldozattá;
- az állam, a nemzet és az ezért felelős szervek nem tudják megvédeni az állampolgárok, az emberek életét.
Ebből következik, hogy az emberek bizalma a világban megkérdőjeleződik. Nem mennek nyilvános helyekre – de vajon az otthonunk elég biztonságos-e? Az érzéssel, hogy mindannyian áldozatokká válhatunk, borzasztó együtt élni.
Nem véletlenül alakul ki csecsemőkortól a bizalmunk a világban, s nem véletlen, hogy akiknek ez nem alakul ki, azok gyakran szenvednek az üldözés-üldöztetés gondolatától.
Nem bízhatunk többet abban, hogy a jók elnyerik méltó jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket. Nem bízhatunk abban, hogy a világ igazságos. Valószínűleg ma Párizsban sok szülő kérdezi magától, Istentől vagy amiben hisz, hogy miért történt mindez vele, az ő gyermekével? Nem érdemelheti senki, hogy lemészárolják.
Ha az emberek elveszítik a hitüket az igazságos világban, akkor sérülékennyé válnak. Rosszabb esetben paranoiássá.
- Bűnbakot keresnek, és találnak. A bűnbak azonban nem egyenlő a felelőssel.
- Ha jön valaki, aki menekülést, biztonságot ígér, ahhoz csatlakoznak.
- Ez általában a jobb-, még valószínűbb esetben a szélsőjobboldal.
Már pár órával az események után kirajzolódott mind az európai vezetés, mind a „köz” gondolkodásában az a polarizálódás, ami a menekültválság kapcsán néhány hónapja beindult. Vannak a segítő, empatikus, valahol még normális gondolkodású emberek, és vannak a szélsőségesek, akik 10-15 fanatikus terroristát azonosítanak a menekültek teljes csoportjával.
A csoportgondolkodás a külső csoport eltorzításának iskolapéldája.
Mintha azt mondanánk, hogy minden Jobbik-szavazó sujtásos mentében jár, lovon, és közben hátrafelé nyilazik. Igaz? Dehogy. De attól mégis elkötelezett Jobbik-szavazók. Csoportgondolkodás, hiba.
Egy ilyen kritikus helyzetben nagyon sokat számít a választott(?!) vezetők hozzáállása. Ők adhatnának keretet, jelentést a történteknek. De jelenleg
a magyar vezetés a saját hasznát keresi a történtekben.
Ezzel igazolva látják irreális félelmeiket a menekültek kapcsán. Tovább szítják az ellenségességet, csak fokozzák az emberek bizonytalanságérzését. Miközben – felelősséggel – nem ígérhetnek védelmet.
Csak egy példa: a határok visszaállítása mitől védene meg személy szerint engem, az egyes embert? Nem érkeznek illegálisan emberek az országba, ahol élek. De egy útlevél-ellenőrzés még nem szűri ki, hogy ki fenyegetheti potenciálisan az életemet. Akár a vallása miatt, akár azért, mert pszichopata. És mi van azokkal, akik a határon már vagy eleve belül vannak, például honfitársaink? Ők egyértelműen okék, nem jelenthetnek veszélyt ránk? Dehogynem. Csoportgondolkodás, második (akár végzetes) hiba.
Az emberek körülményeinek változásaival bárki válhat ám szélsőségessé. Nem csak a vallási elköteleződés, hanem például a nyomor, a mélyszegénység is radikalizálhatja az embereket. Akik aztán egymás ellen, ellenünk vagy az elnyomók ellen fordulnak. Nem tudjuk kiszámítani. Párizsban sem tudták megjósolni.
- Reagálhat egy ország erre további félelemkeltéssel.
- Az előítéletek felerősítésével.
- Szigorításokkal.
- Gyűlölködéssel.
- Berendezkedhetünk menekülésre, rettegésre.
Vagy reagálhatunk empátiával, az okok keresésével, a megelőzés és a terrorizmus elleni küzdelem más, működőképesebb formáival. Nem vagyok biztos abban, hogy az utcákon lévő több rendőr felkészült igazi vészhelyzetekre.
(Képek: Index)
