Egy hét alatt a magyar kormány kétszer maradt csendben, amikor az EU minden más tagállama hangosan és egyértelműen kifejtette véleményét: legutóbb Kína kapcsán, korábban pedig a szíriai vegyi fegyver támadáskor – utóbbinál a némaság az oroszok melletti kiállítást jelentette.

Általánosan elterjedt nézet, hogy Magyarországon az embereket nem érdekli a külpolitika, ilyen tartalmú híreket nagyon kevesen olvasnak, külföldi médiumokat pedig még kevesebben böngésznek. Épp ezért röviden összefoglalnánk két, az elmúlt egy hétben történt eseményt.

Dúma városát még mindig nem tudta visszafoglalni a szír kormány a lázadóktól. A folyamatos harcok során április hetedikén a területet vegyi fegyverekkel támadták, amelynek természetesen a civil lakosság is áldozatul esett. Szíriában nem ez volt az első, ilyen jellegű támadás, és a nemzetközi közösség most is az Asszad-rezsimet tartotta felelősnek a történtekért.

Egy héttel a vegyi fegyverek bevetését követően – némi szájkarate után – az USA-Nagy-Britannia-Franciaország trió rakétákkal és drónokkal mért csapást a Damaszkuszhoz közeli, vegyi fegyver gyáraknak gondolt létesítmények ellen. A támadás tervét leghevesebben Asszad legfőbb szövetségese, Oroszország ellenezte.

A támadást követően az Európai Bizottság, a NATO, Törökország és majdnem minden uniós tagállam kormánya kijelentette: elfogadhatatlan a vegyi fegyverek alkalmazása, a szövetségesek csapása jogszerű és megfelelő mértékű volt, továbbá támogatják az ehhez hasonló esetekben az erő felmutatását. Majdnem minden uniós tagállam.

A nyugati koalícióval szemben felsorakozott a szír diktátor védelmében Oroszország, Irán és Kína. Mind elítélte a támadást, sőt, az ENSZ Biztonsági Tanácsát is összehívták – amúgy feleslegesen.

Minderre joggal mondhatja a magyar olvasó: kit érdekel? (Már ha eltekintünk a migráció és a háború közti nyilvánvaló, ám a magyar kormány által elhazudott ténytől.) Ami azonban érdekessé teszi a konfliktust a számunkra is: a "majdnem minden" uniós tagállam kitétel természetesen ezúttal is Magyarországot takarja. Orbán kormánya valahogy nem rohant csatlakozni az EU álláspontjához, nem ítélte el a vegyi fegyverek alkalmazását, nem helyezkedett szembe még egy néhány soros közlemény erejéig sem Oroszországgal. Azzal az Oroszországgal, amely amúgy közvetve azt igyekezett sejtetni, hogy a vegyi támadás mögött valójában a britek állnak, csak azért, hogy Moszkva ellen hergeljék a nemzetközi közvéleményt. A vádaknak nem csupán alapjuk nem volt, de semmiféle bizonyítékot sem tudtak felmutatni.

Orbán és Magyarország a kormány hallgatásával Moszkva pártjára állt.

A Fidesz-kormány legújabb, szintén üvöltő hallgatása: a német Handelsblatt című lap szerezte meg azt a jelentést, amely a kínai Selyem-út feltámasztásáról szóló tervek ellen tiltakozik. A szöveget 28 uniós tagállam Pekingbe akkreditált nagykövete közül 27 írta alá. Nem kell nagyon találgatni, melyik állam diplomatája maradt távol. Természetesen Magyarországé.

Az Index beszámolója szerint az EU kifogása a kínai tervekkel kapcsolatban:

– a terv átláthatatlan,

– ellenmond az EU kereskedelmi elveinek és érdekeinek,

– a kínai cégek pozíciójának tisztességtelen erősítését célozza,

– Peking megpróbálja megosztani az EU-t,

– az egész projekttel végső soron csak saját belső problémáit akarja rásrófolni a világra,

– más szóval "saját javára akarja formálni a globalizációt",

– aminek az európai cégek vesztesei lesznek.

Az is közismert, hogy Budapesten Kína legbefolyásosabb szövetségese nem is Orbán, hanem jobbkeze, az MNB-t vezető Matolcsy György, aki - a hírek szerint – mandátuma végén ismét kormányzati pozícióba vágyik. Matolcsy Kína-mániája a jelek szerint mindent megér Orbánnak. Ahogy a Budapest-Belgrád vasútvonal teljesen értelmetlen, fölösleges, de legalább elképesztően drága, kínai hitelből történő felújítása is. (Hogy tiszta legyen: állítólag a kínaiak érdeke, hogy a görög kikötőkből az áruk minél gyorsabban eljussanak az uniós piacra. Mégis, csupán annyival járulnak hozá a pálya felújításához, hogy kínai bankok hitelezik azt, a kamatokkal terhelt százmilliárdokat pedig végül a magyar adófizetők adják vissza. Ilyen jó üzlet a bolondnak is megéri, hát még a magyaroknak.)

Ne legyen kétségeink: az Orbán-kormány hallgatását mindenki hallja. Miközben Orbán Viktor állítólag szolidaritást vár el az EU-tól, azzal vádolja Brüsszelt, hogy a tagállamok kihagyásával dönt, épp az általa vezetett Magyarország az, amelyik egyre gyakrabban marad ki – egyedüliként – az egységes, uniós fellépésekből.