- Az amerikai elnök is úgy látja, hogy aki más véleményen van, mint ő, az áruló - ez a virtigli populisták receptúrája.
- Még egyáltalán nem biztos, hogy a nacionalista-populista politika segíti-e a keleti országok gazdasági felzárkózását.
- A magyar és a lengyel gondok intő példát jelentenek az unió számára, hogy alaposan meg kell fontolni az új felvételeket.
Egy harvardi szakértő szerint az amerikai elnök a diktátorok klasszikus nyelvét használja és olyan populisták nyomában jár, mint Putyin és Orbán Viktor. Hiszen mindkettő azt állítja, hogy ő, és csakis ő képviseli az igazi népet. És aki nem ért egyet vele, az áruló. Yascha Mounk annak kapcsán fejtette ki véleményét, hogy Trump igyekszik aláásni a demokratikus normákat, illetve intézményeket, és legutóbb hazaárulóknak minősítette azokat a demokrata képviselőket, akik nem állva tapsolták meg jelentését az unió helyzetéről. A politikus egyre agressszívabb bohóckodását persze lehet úgy tekinteni, mint a puszta pánik bizonyítékát. Hiszen megvan minden oka, hogy saját állításával ellentétben ne akarjon válaszolni az orosz beavatkozás ügyében nyomozó különleges megbízottnak. Ez persze természetes, mivel még ügyvédei is kényszeres hazudozónak tartják, és félnek, hogy a végén vádat emelnek ellene a vizsgálat félrevezetése, illetve az igazságszolgáltatás akadályozása miatt.
Ha nem hajlandó vallomást tenni, akkor Muellernek be kell idéznie, akkor pedig a politikus egyedül áll a bizottság előtt. vagy bírósághoz fordulhat, abban bízva, hogy közben majd csak történik valami. Csakhogy a különleges ügyész megy a maga útján, a törvényeket és a tényeket követi, így lassan bekeríti Trumpot. A pánik tökéletesen ésszerű válasz abban a csapdahelyzetben, amibe az elnök került.
A kommentár úgy látja, hogy bár fizikai valójában már 28 éve lebontották, gazdasági értelemben azonban még nagyon is áll a Berlini fal, és nem csupán Németország két része, hanem a kontinens két fele között is. Sőt utóbbi tekintetben még rosszabb a kép. Csak a csehek jutottak el a belépés óta a nyugati GDP 80 %-ig, az indulási érték 65 % volt. A magyarok és a lengyelek azonban csak 63%-nál járnak, a bolgárok meg mindössze 43 %-nál. A keleti gazdaságok felzárkózása lényegesen lelassult a 2008-as válság óta. Amióta nem érkezik oly nagy mértékben a nyugati tőke, mint korábban, azóta a motor akadozik. És az új tagállamok szavazói is hajlamosak arra, amire az egykori NDK-sok, hogy ti. a bajban olyan politikai erőket támogassanak, amelyek egyszerűbb megoldásokat kínálnak. Egyelőre azonban nem biztos, hogy a mind inkább nacionalista és populista kormányok politikája csökkenti-e a fejlettségbeli különbséget az EU két oldala között. De az egyértelmű, hogy ezek az államok bosszantják a Nyugatot és lehet, hogy ezzel csak még inkább megrendítik a külföldi befektetésekre épülő modellt.
Az Economist kutató részlegének összeállítása szerint Kelet-Európában nincs egyetlen ország sem, amelyet teljes mértékben demokratikusnak lehetne tekinteni. Ők részben saját maguk hozták létre a falat a nyugattal szemben, a korrupció és a rossz kormányzás révén, de közrejátszott a kialakulásában a tartós nyugati bizalmatlanság is. A kommunista, illetve a hideg háborús örökséget sokkal nehezebb kiheverni, mint ahogy azt bárki gondolta volna annak idején.
A vezércikk hangsúlyozza, hogy az uniónak ki kell tárnia az ajtaját az olyan szomszédállamok előtt, amelyek őszintén elkötelezettek az értékei iránt. És ez még akkor is így van, ha az illiberális és nacionalista magyar, illetve lengyel kormány példája mutatja, milyen nehéz, hogy az EU kezelje a demokratikus visszalépést a csatlakozás után. Az elemzés apropója, hogy a Bizottság ismertette elképzeléseit a további bővítésre. Mint a szerkesztőség állásfoglalás rámutat, nem kétséges, hogy a volt szocialista kelet felvétele a közösség egyik legnagyobb eredménye. És fontos, hogy a belépést reális lehetőségként tartsák fenn a balkáni térség számára. Annál is inkább, mivel az ottani stabilitást nem lehet egyszer s mindenkorra elintézettnek venni, azon kívül ezeknek az országoknak az együttműködése szükséges a migráció ellenőrzésére.
Ráadásul Brüsszel befolyása meggyengült a régióban, Oroszország és Törökország kész benyomulni oda. Persze a belépésig még sok idő fog eltelni és hatalmas feladatokat kell megoldaniuk a jelentkezőknek. Hiszen ahogy az EU-stratégia megállapítja: mind a hat államban egyértelműen látni, hogy a kormányok a szervezett bűnözés és a korrupció foglyai, széles körű a beavatkozás a sajtóban és nem lehet működő piacgazdaságról beszélni. De a dokumentumban megjelölt 2025-ös határidő az első felvételekre nagy ösztönzést jelenthet, főként, ha az támogatásokkal és egyértelmű menetrenddel párosul. A Bizottságnak azonban el kell érnie, hogy az érintett kormányok ne csupán meghozzák a szükséges jogszabályokat, hanem alkalmazzák is azokat. Nagyon jó továbbá, hogy Brüsszel feltételül szabta a szomszédok közötti viták megoldását, mert nem lenne jó bevinni ezeket a viszályokat a közösségbe.
A lap azt emeli ki a magyar és a szlovák külügyminiszter pozsonyi találkozójáról, hogy mindketten elutasítják az ausztriai gyerekpótlék megkurtítását a keleti unió tagállamokból érkezett vendégmunkások esetében. Szíjjártó Péter rámutatott, hogy annak idején Nagy-Britannia is hasonló terveket fontolgatott, ám az EU jogi megfontolásokból közbeavatkozott. Így most a két politikus szintén arra számít, hogy Brüsszel meghiúsítja a bécsi elképzeléseket. Az új osztrák koalíció 114 millió eurós megtakarítást remél attól, hogy a származási országban szokásos szinthez igazítanák hozzá a szociális juttatást, ha a keletről érkezett munkavállalók családja otthon maradt. Az ügyben két éve 132 ezer gyerek volt érintett, utánuk 273 millió eurót fizettek ki. A szlovák diplomácia vezetője azonban tegnap kijelentette: semmi okát nem látja, hogy a szociális támogatásokat indexálják, ha valaki legálisan van alkalmazásban Ausztriában, és ott is fizeti az adót. Korcsok hozzátette, hogy ez esetben az adókat is le lehetne vinni a keleti szintre, de Bécs számára ez aligha valós alternatíva.
A lap különösnek tartja, hogy a német koalíciós megállapodás tervezete külön is kiemeli Magyarországot és Lengyelországot, mint amelyek letették az alapkövet Európa és Németország újraegyesítéséhez. A hivatalos szöveg szerint Németország éppen ezért az együttműködés bővítésére törekszik Varsóval. A kommentár mindazonáltal abban nem talál semmi meglepőt, hogy Berlin hídépítőnek tekinti magát a Kelet és a Nyugat között. Ám mivel a francia elnök nagy ívű Európa-tervet szorgalmaz, mégiscsak meglepő, hogy Budapestet és Varsót is megemlíti az uniópártok, illetve a szociáldemokraták dokumentuma. Hiszen reformelképzeléseit Macron az euróövezetre alapozza és abban nincsenek benne a magyarok és a lengyelek. Nyilvánvaló, hogy az utalás a varsói kormány miatt került be a tervezetbe, mivel a Bizottság jogállami eljárást indított Lengyelország ellen, amit Németország is támogat. Egyidejűleg Brüsszel olyan javaslaton dolgozik, amely szerint a jövőben a jogállami normák betartásához kapcsolnák az uniós támogatásokat. Ez pedig érintheti a magyarokat, lengyeleket és a románokat.
