- A Bizottság módosította véleményt, olyannyira, hogy 2020-tól az EU-támogatásokat nem fizetnék ki, sőt, visszamenőleg megvonnnák, ha egy tagállam semmibe veszi az alapértékeket.
- Orbán a civilek elleni újabb retorzióval próbálja elterelni a figyelmet menedékpolitikájának hatalmas ellentmondásairól, és mellesleg Sorost is kipaterolná.
- 21. századi oktatást akarnak a magyar diákok az értelmetlen biflázás helyett.
FAZ
1. Az illetékes brüsszeli biztos bejelentette, hogy olyan javaslat készül, amely az összes EU-támogatást a jogállamiság betartásához kötné, nem csak a szerkezeti alapot. Jourová azt is elmondta, hogy a Bizottság egyhangúan támogatja az elképzelést. A részleteket a következő hónapokban dolgozzák ki, de azt már tudni lehet, hogy nem egyszerűen pénzeket tartanának vissza, és azokat csak akkor fizetnék ki, ha pl. Lengyelország gondoskodik a bíróságok függetlenségéről. Legalább ennyire fontos, hogy utólag is megvonhatnák a szubvenciókat, ha valamely állam szembemegy a normákkal. Ez utóbbit Németország szorgalmazza. A cseh biztos emellett szeretné, ha Ausztria, amely a 2. félévben ellátja a soros elnökséget, meghatározná, hogy melyek a külső befolyástól mentes igazságszolgáltatás kritériumai. Olyan ellenőrző intézményt állítanának fel, mint a németeknél műszaki területen a TÜV. Az mondaná meg, hogy szükség van-e az anyagi eszközök bevetésére. Az ötlet része, hogy aki csatlakozik a leendő Európai Ügyészséghez, az gyorsabban jutna a támogatáshoz. Mint ismeretes, Magyarország és Lengyelország távol marad a testülettől.
Ezzel együtt nem valószínű, hogy a következő hosszú távú költségvetést ilyen záradékkal tudnák ellátni, mert a döntést egyhangúan kell meghozni és a lengyelek bizonyosan nem mennek bele. Várhatóan a magyar kormány sem szavazza meg. Viszont Varsónak nem érdeke, hogy blokkolja az előirányzatot, hiszen a kifizetések legnagyobb haszonélvezőjének számít.
2. A kommentár kétélű fegyvernek nevezi a Bizottság felvetését, mármint hogy minden brüsszeli szubvenciót az alapvető normák tiszteletben tartásától tegyenek függővé. Egyfelől Berlin már régóta sürgeti, és miért is ne? A lépés figyelmeztetés volna az olyan tagoknak, mint Magyarország és Lengyelország, amely minden évben ezer örömmel átveszi a milliárdokat, ám kevésbé lelkes, amikor a sajtó szabadságáról, vagy a bíróságok önállóságáról van szó. Az EU értékközösség, és nem szabad anyag segítséggel jutalmazni azt, aki figyelmen kívül hagyja ezeket az értékeket. Gazdasági megfontolások is amellett szólnak, hogy a szerkezeti támogatásokat olyan államoknak adják, ahol nem független az igazságszolgáltatás. Utóbbi nélkül ugyanis nincs működő piacgazdaság. Másfelől viszont azt is meg kell fontolni, hogy a pénz és a vele együtt járó életszínvonal-emelkedés ösztönöz az értékek betartására. Az Európai Tanács elnöke már óvott attól, hogy Varsót a források elzárásával kilépésre ösztökéljék. Ha Varsó ugyanis veszi a kalapját, az nem jó sem az uniónak, sem pedig a lengyel jogállamiságnak.
Közép- és Kelet-Európa több államában lassan a felfordulás számít a normális állapotnak, de ez az érintett országokat irányító erős emberek részéről nem a gyengeség jele, hanem éppen ellenkezőleg, az erejüket leplezi. A nacionalizmus és a Trump-féle politika erői végigsöpörtek az egész földrészen, de főként keleti részen vetették meg igazán a lábukat, sőt egyre erősebbek. Leginkább Lengyelországban és Magyarországon növelik népszerűségüket a populisták, amikor megütköznek az EU-val, illetve az ígérik, hogy újra naggyá teszik az országot. Az Eurasia Csoport egyik szakértője szerint a keleti vezetők azt sulykolják a szavazóknak, hogy azok ne az intézményekben, hanem bennük bízzanak. És az emberek egyre inkább jutalmazzák a személyiségek által vezérelt politikát.
Viszont a zűrzavar egyáltalán nem látszik a gazdaságon, ezért a politikusok ígérgethetnek. Orbán Viktor a maga illiberális államával és a kerítéssel villámhárító a térség politikai átalakulását nehezményező nyugati bírálatok számára. De azért újabb választási győzelemnek néz elébe, amit nagy mértékben elősegít a heves kampány Soros ellen. Utóbbi azt mondja, a támadások nagyon emlékeztetik az egykori nácik propagandájára. Judy Dempsey, a Carnegie Europe elemzője úgy véli, hogy ezek az erős emberek jó érzékkel lovagolják meg az általános elégedetlenséget. Mert általános a kiábrándulás az utóbbi 30 év politikája miatt.
Ellentmondások mutatkoznak a magyar miniszterelnök menekültpolitikájában. Orbán, hogy jó pontokat szerezzen a választóknál, újabb megszorító intézkedéseket tervez a migránsokat segítő szervezetek ellen. Viszont tavaly éppen annyi menedékkérőt fogadott be, mint amennyi az uniós kvóta alapján jutna az országra. A politikus tudja, miként kell játszani az EU-val és a brüsszeli vezetés is alaposan kiismerte őt. Idehaza követi a saját céljait, elmegy az uniós jog végső határáig, de a nagy szakítás előtt mindig megtorpan – így írja le egy magas rangú uniós tisztségviselő a magyar vezető harcmodorát. Orbán ezt csinálta a külföldi cégek, valamint a CEU ellen is, most pedig a menedékpolitikában veti be. Az UNHCR képviselője szerint a befogadott 1291 ember Magyarországon terjesztette elő kérelmét, vagyis nem arról van szó, hogy a nekik adott státusszal a görögök és az olaszok terhei enyhülnének. Ám feltételezhető, hogy a kormányfő Brüsszelben azzal érvel majd: teljesítette a kvótát.
A Fidesz, ahelyett, hogy tisztázná az ellentmondásokat a lakosság számára, új, korlátozó lépéseket készít elő. Ezeket úgy adja el a nyilvánosságnak, mintha a csomag kizárólag azok ellen az NGO-k ellen irányulna, amelyeket Soros finanszíroz. Mellesleg arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy valóban létezik a Soros-terv az illegális bevándorlás előmozdítására.
Az új törvényjavaslattal Orbán Viktor Soros Györgyöt akarja távol tartani az országtól. A tervezet ugyanis azt tartalmazza, hogy ki lehet utasítani azokat a külföldieket, akik szerepet vállalnak Magyarországon a menekültek megsegítésében. Ezért fenyegeti a kormányfő a liberális amerikai milliárdost, hogy az nem léphet be magyar területre. A hivatalos változat ugyan azt tartalmazza különben, hogy a jogszabály azokat a szervezeteket veszi célba, amelyek az illegális migrációt támogatják, ám Orbán és mások nyilatkozataiból kiviláglik, hogy olyan egyesületekre is vonatkozik, amelyek jogi tanácsokat vagy élelmet adnak a menedékkérőknek. Ezek közül sok kap pénzt Sorostól, aki az egész világon beveti magát az emberi jogokért, illetve a jogállamért. Az üzletember gyakran jár Budapesten, hogy jelen legyen a CEU kuratóriumának ülésein. Egyébiránt a tekintélyes egyetem is célpont a hatalom számára.
A magyar diákok azért vonultak az utcára több ezren, mert úgy ítélik meg, hogy az oktatási rendszer nem készíti fel őket a 21. századi életre, ezért reformokat követelnek. A középiskolások és egyetemisták azt mondják, a tanítás túlságosan is mereven a magolásra, a tények bebiflázására összpontosít, nem segíti elő a kritikus, illetve alkotó gondolkodást. A jelentés idéz egy részvevőt, aki szerint a megmozdulást a kormány elleni tiltakozásnak is lehet tekinteni, mivel a hatalom munkáját kifogásolja az oktatás területén. Bírálók szerint az Orbán-kabinet képtelen volt átalakítani az olyan nagy rendszereket, mint az egészségügy és a közoktatás, ráadásul mindkettőt sújtja a nyugati agyelszívás. A miniszterelnök arra használja hivatalát, hogy átírjon több száz törvényt, beleértve az Alkotmányt, továbbá, hogy központosítsa a hatalmat. A változtatások, pl. az igazságszolgáltatásban és a sajtóban, viszályt gerjesztettek az unióval.
