Tanulságos interjút adott a váci megyéspüspök a kormány propagandakiadványának, a Magyar Időknek. Az állítólag független újságíró visszaokádja a kormány gyűlöletbeszédét, míg a válaszokat meg sem hallja.
Nehéz dolga lehetett a Magyar Idők újságírójával (?) Beer Miklós, váci megyéspüspöknek: egy megkonstruált álvalóságra kellett volna értelmesen reagálni. Az egyházfi az egyszerűbb utat választotta: vagy figyelmen kívül hagyta a fröcsögést, vagy egyszerűen azt mondta el, amit helyesnek, igaznak gondol.
Lássuk először, milyen az állítólag független sajtó, ha kérdez. Főleg állít. Például olyanokat, hogy: "a liberálisnak mondott ateista erők" szorgalmazzák a migrációt és a "radikális iszlamisták európai térhódítását". A propagandán kívüli valóságban természetesen a liberalizmus a legkevésbé sem egyenlő az ateizmussal. Arra pedig még a kormány sem szolgált soha bizonyítékkal, hogy bárki "állna" a migráció mögött. Hacsak nem a háború, a nyomor, a kilátástalanság, az éhezés.
"Nehéz azonban dialógust folytatni, ha a másik fél csak elvárásokat fogalmaz meg. Másrészt éppen az önvédelem jogát akarják elvitatni tőlünk. Mindent lehet védelmezni az önkényesen polkorrektnek hívott baloldali liberális felfogás szerint, csak a keresztény értékeket nem." – bármennyire is furcsa az interjú műfaját ismerők számára, a fenti idézet nem válasz, hanem kérdés. Nincs több kérdésünk. De szó esik még "militáns antikonzervatívokról" és "magukat liberálisnak beállító globalista erőkről".
Bár helyre tenni nem fogjuk tudni a propagandista gondolkodását, hisz abból él, hogy hisz a kormányzati maszlagban, a jegyzőkönyv kedvéért teszünk néhány megjegyzést.
– a liberalizmus legerősebb gondolata a szabadság, amely nagy lehetőségek mellett hatalmas felelősséget ró az egyénre,
– össze lehet mosni a felvilágosodást és a szekularizáció folyamatát a liberalizmussal, csak épp nem érdemes,
– igen, Európa szekularizált. Az állam elvált az egyháztól. A vallások szabadsága megmaradt, miközben az állam vállaltan értéksemleges, hogy minden polgára számára egyforma szolgáltatást tudjon nyújtani. (Természetesen ennek lehetne agyament megjelenési formái, mint a francia ügy, ám ha szigorúan vesszük a szekularizációt, bizony igaza van a gall bíróságnak.)
Most nézzük, miket mondott Beer erre a gyűlöletcunamira. Természetesen, mint vallási vezető, vagyis a folyamat kárvallottja, ostorozza a szekularizációt. Lelke rajta: épp ez a lényege a liberális demokráciák egyik alapértékének, a szólásszabadságnak. Beer nem is mondhatna mást, önazonos papként. Annyit azonban már mi teszünk hozzá: Európa keresztény gyökereit nem érdemes siratni, minthogy azok nem képesek elveszni. A kereszténység ma sokkal inkább általános kulturális azonosságot jelent, semmit megvallt hitet. Ezzel pedig semmi gond nincs: történelmünk, kultúránk elszakíthatatlan a Bibliától, a Vatikántól, ahogy a reformációtól is. És ne feledkezzünk meg a zsidó viccekről sem. De ez nem jelent visszafordulást a szekularizációban.
"…nem szabad elfogadnunk az ateizmusból következő torz életszemléletet, amelyből olyan vadhajtások nőnek ki, mint a nemek, a férfi és a nő különbözőségét tagadó genderelmélet. Keresztény emberként választ kell találnunk a jelenlegi kihívásokra, s ehhez a legfontosabb eszköz a párbeszéd." – mondja Beer. Azt hagyjuk is, hogy a generelmélet a valóságban a társadalmi elvárások, nyomások, dinamizmusok által elvárt szerepeket, szerfelfogásokat vizsgálja, miközben a liberális állam egyik alapvetése, hogy nem tehet különbséget férfi és nő között. A kérdező azt viszont azonnal lesöpri, ami a püspök mondatában a legfontosabb: csak párbeszéddel oldhatók fel a konfliktusok. Ez a felfogás, vagyis a velünk vitában álló emberszámba vétele, elfogadása egyenrangúként, már nem fér bele a Magyar Időkbe.
A püpök feltesz egy nagyon komoly kérdést, amely aztán megválaszolatlanul is marad: "Tisztáznunk kell magunkban, mitől is vagyunk keresztények." Igen, ezt valóban érdemes lenne tisztázni. Mindenkinek. Saját magában. Nem pedig politikai megfontolásokból beállni a reverenda árnyékába.
A ma kihívásaira reagáló egyházról így beszél Beer: "a keresztény egyházak újuljanak meg. Újra fel kell éleszteni magunkban a szolidaritást, a megbékélést, ám a hitünk, közösségünk, kultúránk iránti felelősséget is." Ezt csak támogatni lehet. Ezt teszi Ferenc pápa is. Ismerjük fideszes uraink viszonyát hozzá.
Az interjú vége felé kanyarodnak rá az urak a menekültek kérdésére. Az alaphangnem nem lehet kérdéses, ám Beer válaszai nem illenek a kormányzati kánonba. "Hinnünk kell a megtisztulásban, de magunkon kell kezdeni. Az iszlám vallást sem szabad kárhoztatnunk, mivel akik elkövetik a terrorcselekményeket vagy törvénytelenségeket, éppúgy nem igazi muzulmánok, ahogy Európában sem tartjuk igaz kereszténynek az ateistákat, a keresztény hitelvekből gúnyt űzőket. Loyolai Szent Ignác azt vallotta, sosem szabad általánosítani." Üzeni Beer annak a kormánynak, amelyik 3 szavas üzenetben old meg válságokat, betiltaná a mecsetépítést és minden menekültet terroristának kiált ki.
De akad itt más, megszívlelendő üzenet is püspöktől: "féltem a népemet, mert ha a negatív tapasztalatok hatására megcsontosodik bennünk a gyanakvás, akkor is elmegyünk majd a rászorulók mellett, amikor tényleg kötelességünk volna a segítségnyújtás. Nem élhetünk állandó bizalmatlanságban, mert az felemészti az embert. Ahogy II. János Pál mondta: nem szabad félni. Ez vezessen bennünket." A magyarokat nem igazán érik negatív tapasztalatok a menekültekkel kapcsolatban, ugyanis Magyarországon nincsenek menekültek. A gyanakvás, sőt, legyünk őszinték, a félelem generálta gyűlölet a kormány propagandájának hatása.
Mindenkinek meg kellene szívlelnie Beer figyelmeztetését: "Nem élhetünk állandó bizalmatlanságban, mert az felemészti az embert. "
