- Orbán 56-os beszéde után célkeresztben a kritikus magyar (és külföldi) sajtó.
- A legtöbb kelet-európai országban is pont olyan rettenetes viszonyok vannak a kórházakban, mint Magyarországon - ha ez vigasz.
- A visegrádiakat már annyira nem érdekli az EU, hogy hat volt szovjet köztársaság csatlakozásának gyámolítását is hanyagolják-
Félő, hogy a magyar kormány lecsapni készül a független újságírókra. Ennek bizonyságául bejátszották Orbán Viktor 56-os ünnepi beszédéből azt a részletet, amelyben azt hangoztatta, hogy bizonyos pénzügyi hatalmak Brüsszelen, illetve újságírókon keresztül gyakorolnak nyomást Európára, a többi közt a migráció elősegítésére. Az összeállítás megszólaltatott egy Budapesten dolgozó holland újságírót, aki maga is rajta volt a kormány közeli 888-hu fekete listáján, mint aki Magyarország ellen dolgozik. Stefan Bos úgy értékelte, hogy az ellenoldal Soros-ügynököknek tekinti őket. Hozzáfűzte, igencsak megváltozott mostanában a hangulat, érződik, hogy próbálják megfélemlíteni őket. Ő pl. nem kap meghívásokat kormányzati eseményekre és elvették a belépőjét a Külügyminisztériumba. A helyzet láttán a svéd nagykövet egyeztetést hívott össze. Az újságíró idézte azt is, hogy az amerikai ügyvivő pár napja a MUOSZ-ban állt ki a sajtószabadságért, miután országa úgy ítéli meg, hogy azt veszély fenyegeti Magyarországon.
Egész Kelet-Európában krónikus hiányosságokkal küszködik az egészségügy. Az orvosok és ápolók vagy tiltakoznak a szörnyű állapotok ellen, vagy kivándorolnak. Lengyelországban pl. a fiatal doktorok éhségsztrájkba lépnek, merthogy jobb feltételeket akarnak kicsikarni a pályakezdők számára. Tüntetnek a medikushallgatók, a szakmai szervezetek szolidaritási nyilatkozatokat adnak ki. Az ágazat a lengyeleknél (is) teljesen alulfinanszírozott. A kórházakban hatalmas a hiány szakemberekből. Sokszor még a röntgenre is napokat kell várni. Nincs elég készülék, illetve a meglévők közül rengeteg az elavult, de sokszor hiába keresni pl. még WC-papírt is. Megmozdulások voltak az utóbbi napokban Romániában, Bulgáriában és Lettországban is az orvosszakma részérő. A térségen belül csupán a csehek, a szlovákok és a szlovénok költenek a GDP 5 %-nál többet az egészségügyre. A nyugati részen az átlag 8 %.
Az érkező szakembereket Németországban tárt karokkal fogadják. Az elvándorlás következményeit ugyanakkor Magyarország is megérezte a nyáron. Budapesten, illetve két másik városban most először egész osztályokat be kellett zárni egy időre, mert nem volt személyzet. A szegedi egyetemi klinika krónikus betegeket ellátó osztály két hónapig nem működött ilyen okokból. Egy ottani orvos az mondja, időnként emelnek ugyan a bérükön, de ez nem tudja feltartóztatni az elvándorlást. A mostani kormányban ugyanis nincs meg a politikai akarat az alapvető reformokhoz. Álmos Péter volt az, aki jó pár kollégájával együtt két éve megalapította az „1001 orvos a hálapénz ellen”-mozgalmat. A kezdeményezés nagy visszhangot keltett, csak éppen a kormány nem reagált érdemben. A szakember azt mondja, a rendszerváltás óta igazából nem történt fordulat a magyar egészségügyben. A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy Magyarországon az alulfizetett doktorok gyakran elfogadnak pénzes borítékot a betegektől.
Az orosz Rosznyeft bejelentette, hogy szívesen beszállna a magyar-horvát közös energiacégbe, az INÁ-ba. Az orosz holding vezére hozzátette az egyik zágrábi lapnak adott nyilatkozatban, hogy ha sikerülne bekerülniük a tulajdonosok közé, akkor korszerűsítenék annak műszaki létesítményeit, termékeit pedig folyamatosan tudnák szállítani a piacra. Mint emlékezetes, a MOL jelenleg az INA csaknem 50 %-át tartja a kezében, csak éppen éles vitája van a horvátokkal az irányítási jogok és a befektetési politika miatt. Azon kívül eltérnek a vélemények az ügyben is, mi legyen a veszteséges sisaki olajfinomítóval. Horvátország a múlt decemberben jelezte, hogy ki akarja vásárolni a magyar felet, és augusztusban hozzálátott, hogy megtalálja a megfelelő tanácsadót az ügylethez.
A Visegrádi Csoporton belül erősödik az euroszkepticizmus és a populizmus, így ezek az országok már nem számíthatnak arra, hogy modellül szolgálnak az unió keleti partnerség programjában. Vagyis hiába is próbálkoznának, hogy átadják a rendszerváltással és az integrációs belépéssel összefüggő tapasztalataikat az EU-tagságot megcélzó hat volt szovjet köztársaságnak. Igaz, a négyek maguk is egyre kevésbé forszírozzák ezt a fajta együttműködést, noha egykor a kezdeményezők közé tartoztak. Erre figyelmeztettek egy pozsonyi külpolitikai konferencián. A prágai Külkapcsolati Intézet képviselője azt fejtegette, hogy a magyar belpolitikai helyzet, illetve a két kormány Brüsszelben játszott szerepe miatt igazából már nem is lényegesek az egykor szerzett ismeretek.
Rácz András a Pázmány Péter Egyetemről úgy reagált a megállapításra, hogy az Orbán-kormány legfeljebb Ukrajnára figyel oda valamelyest – köszönhetően a kárpátaljai magyarságnak. Szavakban persze nincs hiány, de a következő hónapokban a hatalom a külpolitikát teljesen aláveti a választási küzdelemnek. A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy a magyar és az orosz vezetést jelenleg a Nyugat, az EU és a Nato ellen irányuló törekvések kötik össze. Olyannyira, hogy a visegrádiak közül napjainkban csakis Magyarország erősíti kapcsolatait Moszkvával, ideértve, hogy növekszik függése az orosz gáztól.
