• A tekintélyelvű rendszerek ugyanazokat a módszereket nyomatják
• Kurz Orbánt koppintja
• Az nem baj, ha az élelmiszergyárak más recept alapján készítik a Keletre szánt termékeket, csak ne tegyenek azokba olyasmit, ami árt az egészségnek
A Greenpeace közép- és kelet-európai irodavezetője úgy látja, hogy napjainkban Ausztria és Európa orbanizálódik. Az uniós tagállamokban azt látni, hogy fokozottan próbálják megnyirbálni a civil szervezetek létalapját, ám ez ellen határozottan fel kell lépni. Alexander Egit szerint az autokraták mindenütt ugyanazt a módszert alkalmazzák az elnyomáshoz. Először lejáratják a politikai ellenfelet, majd állami intézményeket támadnak meg, a kritikus sajtót pedig kikapcsolják. Ezzel párhuzamosan nyomás alá helyezik az NGO-kat. Ezen a területen az orbáni Magyarország az egyik éllovas. A magyaroknál gyorsan elzárták az állami pénzcsapokat a nemszeretem civil csoportok számára. Orosz mintára törvényt hoztak a külföldi támogatást élvező szervezetek ellen, amelyek közül azok voltak kitéve a legnagyobb rohamoknak, amelyek a menekültekről gondoskodtak.
A nehezen kivívott szabadságjogokat az illiberális erők fokról fokra leépítik. Az autoriter magyar, lengyel vagy török vezetés lerombolja a demokrácia és a szabadság alapjait. Éspedig egy kaptafára: előbb a jogállamiság olyan pilléreit kezdik ki, mint a független bíróságok, majd a média jön, utána pedig megkérdőjelezik az olyan polgárjogokat, mint a tüntetések szabadsága. Félő, hogy Ausztriában a választás után követik Orbán példáját és pl. fellépnek a civilek ellen. De az Európai Parlament is akart már olyan döntést hozni, amely igencsak emlékeztet a magyar módszerekre, és itt sem lehet kizárni, hogy a végén jóvá is hagyják, ha változnak az erőviszonyok. Így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppárt tagja. Mi több, az EPP egyre inkább közeledik Orbán Viktorhoz, ahelyett, hogy rákényszerítené a demokratikus normák betartására.
A válasz a fokozódó orbanizálódásra csak az lehet, hogy eddig és ne tovább! Vissza kell verni minden kísérletet, amikor lábbal tipornak demokratikus alapjogokat vagy megnyesik a civilek jogait. Ám tartani lehet attól, hogy a tekintélyelvű intézkedések nyomán jelentősen visszafogják a civilek tevékenységét. Ezért azok függetlensége érdekében döntő, hogy az eddiginél több, apró magántámogatást kapjanak. A Greenpeace és az Amnesty International elutasít mindenféle állami, illetve vállalati segítséget. Ilyenformán Magyarországon az elnyomás idején sem lehet őket megzsarolni, továbbra is a civil társadalom szócsöveként jelennek meg.
1. Az európai konzervatív pártok meglepetéssel és érdeklődéssel figyelik, miként tudta a csodagyereknek számító, mindössze 31 éves Sebastian Kurz kilendíteni szinte reménytelen helyzetéből az osztrák Néppártot, olyannyira, hogy az most a vasárnapi választások esélyesének számít. Ám a brüsszeli Politico egyik újságírója arra hívja fel a figyelmet, hogy a prototípus nem Kurz, hanem Orbán Viktor volt. Ő találta ki, hogy átveszi a szélsőjobb legvonzóbb témáit, és ezzel gyengíti meg a riválist, ez esetben a Jobbikot. Ám az EU számára a nagy kérdés az, az osztrák kormánykoalíció tagja lesz-e a Szabadságpárt. Nagy valószínűséggel igen, ezért újra felmerül, hogy Európa még nem győzte le a populizmus szörnyetegét. De szankciók ezúttal nem várhatóak, Magyarország és Lengyelország számít az unió nagy betegének. A Bizottság még egyiknél sem találta meg, hogy miként tudná rávenni őket az iránvonal módosítására. Azon kívül Európa már tudomásul vette a szélsőjobb nyomulását. Lásd az AfD-t, bár az csupán a parlamentbe jutott be. Egy brüsszeli elemző ugyanakkor igen problémásnak találja a jobboldali-populista Szabadságpárt idegenellenességét. Merthogy a megosztás politikája veszélyes az egész földrészre nézve.
2. Az újság úgy látja, hogy a Szabadságpárt nem sokat fog profitálni abból, ha Strache valóra váltja szándékát és szorosabb kapcsolatokat épít ki a Visegrádi csoporttal. A politikus még azt sem zárta ki, hogy Ausztria hivatalosan csatlakozzon a regionális szövetséghez. Utóbbiról a lap azt írja, hogy a tagok összehangolják véleményüket a legfőbb uniós témákban, így a nemzetállamok jogkörének erősítéséről és főleg Magyarország és Lengyelország esetében az uniós jog módszeres megszegéséről. Egy osztrák szakértő szerint azonban ha Ausztria összeáll ezzel a tömbbel, akkor az megnehezítené számára, hogy másutt szövetségesekre találjon. Vezető diplomaták ugyanakkor arra figyelmeztetnek Bécsben, hogy ilyen barátok körében az osztrákok is bepiszkolódnának az EU-ban. Hiszen a csoportban hemzsegnek a nacionalisták, nem véletlen, hogy az FPÖ közösködni akar velük.
Várhatóan újabb lökést kapnak Európában a nacionalisták, mivel a vasárnapi választások eredményeként Ausztriában kisebbik erőként előreláthatólag bekerül a kormányba az euroszkeptikus Szabadságpárt. Ennélfogva Németország déli szomszédja az eddiginél berzenkedőbb lesz, miközben Merkel próbálja megőrizni az unió egységét. Előzőleg a populista jelöltek felsültek több választáson is, ám az osztrák eredmény arra mutat rá, hogy az eddigi politika továbbra is ostrom alatt áll. A nagy esélyes Kurz, a Néppárt vezetője a kampány során az FPÖ-féle kemény, bevándorlás-ellenes álláspontjára tette át a hangsúlyt. Viszont feltehetőleg megfékezi a szélsőjobbot és nem valószínű, hogy az új koalíció túlzottan EU-ellenes lenne.
Az utóbbi hónapokban a Szabadságpárt erősen visszafogta a Brüsszel-ellenes retorikát és ez megkönnyíti az összefogást a konzervatívokkal. Európában Merkel és Macron növekvő ellenállásra számíthat az integráció elmélyítésével, az oroszok elleni szankciók fenntartásával és azzal szemben, hogy megbüntessék a keleti tagokat, amiért azok legyűrik a szabadságjogokat. Az FPÖ vezére ugyanakkor decemberben együttműködési megállapodást írt alá az orosz kormánypárttal. A német-francia központosító törekvések ellensúlyozására pedig kinyilvánította a politikai rokonságot a V4-ekkel, köztük a magyarokkal és a lengyelekkel, akik nem voltak hajlandóak menekülteket befogadni, ugyanakkor ellentétbe kerültek a Bizottsággal a polgári szabadságjogok és a hatalmi ágak megosztásának felszámolása miatt.
Jobbra fordul az osztrák politika és ebben a folyamatban a szélsőjobbos FPÖ lehet a királycsináló, olyannyira, hogy vezére, Strache lehet az első politikus Európában, aki a 2. világháború óta neonáci múlttal bekerül a kormányba. A Szabadságpárt a választási kampányban diktálta a témákat, így bevándorlás elutasítását, valamint azt, hogy mennyire veszélyes az iszlám. Megfigyelők szerint politikája a maga szempontjából annyira sikeres, hogy Ausztria ma már exportálja is a jobboldali populizmust, azaz módszereit átveszik a szélsőjobbos erők másutt is. Ám a párt nyomulását feltartóztatta a Néppárt vezetője, aki azzal büszkélkedik, hogy ő vetett véget a menekültválságnak, miután elérte, hogy a balkáni államok lezárják az utat az Európába igyekvő tömegek előtt. Kurz amellett van, hogy a kérelmeket a jövőben az EU-n kívül dolgozzák fel. Az FPÖ ugyanakkor negatív kampányt folytatott, antiszemita felhangokkal. Strache többször is olyan cikkeket linkelt be a Facebook-oldalán, amelyek Soros Györgyöt a menekültválság, illetve az orosz szankciók mögött álló sötét erőként tüntették fel. A szociáldemokrata kancellár pedig odáig jutott, hogy hiba volt megnyitni a munkaerőpiacot a keleti uniós országokból érkező munkavállalók előtt.
Az Osztrák Szabadságpárt azt követeli, hogy korlátozzák a munkaerő-bevándorlást a keleti uniós tagországokból. Jelenleg már rekordszámban, 300 ezren dolgoznak Ausztriában az érintett államok polgárai, vagyis számuk megkétszereződött öt év alatt, ám Strache szerint ezek az emberek lenyomják a béreket és elveszik az osztrákok állásait. A legtöbben Magyarországról érkeztek, de sokan jönnek Romániából is. Mindazonáltal a folyamat az utóbbi három évben lelassult, mert keleten is beindult a fellendülés. A magyaroknál, cseheknél és románoknál már kisebb a munkanélküliek aránya, mint Ausztriában. De az osztrák gazdaságnak sürgős utánpótlásra van szüksége, hiszen hiányoznak a szakemberek. A legtöbb magyar különben a vendéglátásban vállal állást, miközben feltűnő, hogy a keletiek közül csupán 10 % helyezkedett el a termelésben. Ráadásul csak tavaly 170 ezren dolgoztak ideiglenes kiküldöttként, ám ők nem szerepelnek a statisztikákban, viszont kevesebbet keresnek, mint az osztrákok és nem gyarapítják jelentősen az államháztartás bevételeit.
A cseh külügyminiszter visszautasítja a francia államfő uniós reformtervét. Zaoralek azzal érvel, hogy a mélyebb integráció helyett inkább az EU jobb működését kell elérni. Azaz hogy haladjon a felzárkózás és csökkenjen az életszínvonalban mutatkozó különbséget a Kelet és a Nyugat között. Megjegyezte, hogy két alapvető gond van: az alacsony bérek és a tőkeelszívás. A kettő szorosan összefügg és kettéosztja a földrészt. Az egyik oldalon vannak, akik mindennek hasznát látják, a másik térfélre szorulnak viszont az olcsó munkavállalók. A miniszter az ügyben is borúlátó, hogy országa egyhamar csatlakozhat-e az euróövezethez. Mint emlékezetes, Juncker pár hete éppen ezt javasolta a többi közt a magyaroknak, cseheknek és a lengyeleknek. Ám Zaoralek szerint ehhez előbb mérsékelni kell a különbséget a keleti és nyugati fizetések között. A politikus különben a szociáldemokraták kormányfőjelöltje a jövő héten tartandó választásokon. A párt azonban messze le van maradva a Babis-féle Ano mögött, bár a nagy riválist korrupciós vádakkal a héten eljárás alá vonták. Vetélytársa most a béremelés követelésével igyekszik fokozni népszerűségét.
A lap megírja, hogy esetenként valóban más-más recept alapján készülnek ugyanazok az élelmiszerek, ha azokat nyugatra, illetve keletre szánják, de a nagy kérdés az, hol kezdődik a minőség manipulálása. Mindenesetre a volt szocialista országok összefogtak, mert másodrangú polgároknak érzik magukat az unióban és nem szeretnének Európa szemetes vödre lenni. „Élelmiszerrasszizmussal” vádolnak nagy konszerneket és a vizsgálatok azt igazolták, hogy az összetevők sok esetben különböznek, még ha ugyanarról a termékről van is szó. A magyar hatóság pl. 24 árut elemzett és jelentős eltéréseket állapított meg.
A megtámadott cégek azzal védekeznek, hogy nem is tudják, milyen módszereket alkalmaztak az ellenőrzésre a másik oldalon. Egyesek közülük elismerik, hogy a helyi ízlésnek megfelelően változtatnak a receptúrán. Azt azonban tagadják, hogy gyengébb minőségű alapanyagokat használnák az előállításhoz. Egy német elemző ugyanakkor azt mondja, a minőség attól még nem romlik, hogy olcsóbb alkotórészeket tesznek az adott élelmiszerbe. A határ ott húzódik, ha netán olyasmit alkalmaznak, ami káros az egészségre. Egy másik szakember azt tanácsolja, hogy aki ésszerűen akar táplálkozni, az mondjon le a gyári készítményekről és inkább fogyasszon főként friss zöldséget és gyümölcsöt. Bár ez utóbbi területen sem minden tejfel.
