- A sértettség az autoriter nemzetállamok kedvenc létállapota.
- Orbán Viktor újabb vörös vonalat lépett át, úton a szélsőjobb felé.
Nemzetközi sajtószemle, 2017. július 16.
Der Standard
A zsarnokság természetrajzát foglalja össze legújabb könyvében a Yale Egyetem neves történészprofesszora, bőségesen építve a magyar és a lengyel tapasztalatokra. Timothy Snyder szerint az ilyen rendszerek először mindig a kisebbségek ellen mozgósítanak, legyenek azok menekültek, romák, vagy általában olyan csoportok, amelyek alkalmasak arra, hogy „másokként” állítsák be őket. A gonosz mindig kívülről jön, ez az alap. A következő szakaszban a szegényeket szívatják, pl. a hajléktalanokat Budapesten. A legalul lévőktől megvonják a szociális alapjogokat, vagy megkerülik azokat. A tekintélyelvű úton a 3. szakasz, hogy korlátozzák a tüntetés jogát és megfosztják jogkörétől a legfelsőbb bíróságokat. Ezt látni most éppen Lengyelországban. Ezt követően a civil szervezetek kerülnek célkeresztbe, a hatalom megpróbálja őket lejáratni és meggyengíteni. Erre bőven van példa a magyaroknál, lengyeleknél, oroszoknál és törököknél. Majd nyomás alá helyezik az újságírókat, akik bírálnak.
Snyders 20 pontban sorolja fel, hogy mit kell tenni a zsarnokság ellen, pl. védelmezd az intézményeket, járj utána a dolgoknak. Tanulj más országok polgáraitól, és beszéljetek egymással – sokat. Ne hagyd, hogy az autoriter politikusok beletereljenek a hisztéria csapdájába. Vagy itt van, amikor ugyanők a terrorveszélyre hivatkoznak, ez a legrégebbi trükk. Putyin három egymást követő merénylet után iktatta ki a demokratikus intézményeket. Azután fontos, hogy az előzetes küzdelmekben mindig arra élezik ki a kérdést: vagy mi vagy ők, utóbbiak a hivatalos álláspont szerint meg akarnak bennünket semmisíteni. Ehhez kapóra jönnek a múlt sérelmei. Orbánnál ez Trianon. De ő az állítólagos létharc miatt csatázik Brüsszellel, a „belső ellenséggel”, valamint mindazon civilekkel, akik bírálni merészelnek. Ha ezt bárki kifogásolná, akkor a kormányfő azonnal úgy tüntetné fel, hogy külföldi körök és belső hazaárulók áldozata. Így működik a hatalmasságok áldozati kultusza. A tekintélyelvű személyiségek jellemzője, hogy a kritikát sértésnek tekintik. De egyáltalán: a sértettség az autoriter nemzetállamok kedvenc létállapota. Mindegy, hogy Orbánról, Kaczynskiról vagy Erdoganról van-e szó: az őket ért bírálat mindig a nép megsértésével egyenlő. A tekintélyelvűség útján összetalálkozik az áldozati nárcizmus és a nagyzási mánia.
Libération
A magyar kormány hat hete masszív lejárató kampányt folytat Soros György ellen, az áporodott antiszemitizmusra építve. A hadjárat legutóbbi fejezete az óriásplakát, miután az üzletember olyan civil szervezeteket támogat, amelyek védik az emberi jogokat, ugyanakkor kifogásolják Orbán menekült-ellenes politikáját. A hatalom ebben a harcban olyan klisékhez folyamodik, amelyek a múlt század 30-as, 40-es éveit idézik, annál is inkább, mivel Soros éppen egy zsidó családból származik. Karsai László történész azt mondja, a nevető zsidó fényképéhez jöhetett az ötlet a náci Stürmer egyik 1942-es számából, mellesleg a főszerkesztőt Nürnbergben halálra ítélték. A miniszterelnök újabb határt lépett át, miközben még inkább a szélsőjobb felé fordul. Ő maga azonban visszautasítja a zsidóellenesség vádját. Azzal érvel, hogy pontosan Soros gerjeszti az antiszemitizmust, mivel a politikus szerint ezrével hoz migránsokat Európába. A hirdetéseket ugyan leszedik, ám ettől a miniszterelnök a közszolgálati médiában folytatja a Soros-ellenes kampányt, „kormányinformáció” címén. A tudósítás címe különben: Orbán Viktor, gyűlölet a poszteren.
http://www.liberation.fr/planete/2017/07/15/viktor-orban-la-haine-en-tete-d-affiche_1584032
Hangos sajtószemle: https://soundcloud.com/user-51236798/hangszemle70716
