- A német államfő aggódik magyar jogállam miatt.
- Magyarország rekorder az uniós pénzek lenyúlásában, de Orbán nagy családi érzést tanúsít az így szerzett alapok elosztásakor.
- Az amerikai fellebbviteli bíróság végleg elutasította a magyar állam beadványát, hogy ne lehessen tárgyalni az örökösök igényét a Herzog-hagyaték ügyében.
A francia elnök megismételte, hogy a közép- és kelet-európai országoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós alapértékeket, mert az nem megy, hogy egyszerűen szupermarketnek tekintsék Európát. Marcon a földrész 8 nagy újságjának nyilatkozott az Elysée-palota teraszán az unió csúcsértekezlete előtt. Azt hangsúlyozta, hogy a külpolitikában mindenekelőtt azt a válságot igyekszik megoldani, amely a nyugati demokráciákat sújtja. Hiszen mindenütt erősödnek az illiberális rendszerek, a szélsőségesek, ugyanakkor az USA részben kivonul a világból. Újra felbukkan a tekintélyelvűség, amely megkérdőjelezi a demokrácia életképességét.A célja az európai megújulás, vagyis olyan unió, amely jobban gondoskodik a polgárairól. Mint mondta, az új gondolatnak az emberek fejében kell megindulna, nem csupán sötét tárgyalótermekben. Kiemelte, hogy nincs más választása, mint hogy az illiberalizmus elleni harc zászlóvivője legyen. Mert Európa az egyetlen hely a világon, ahol szorosan összekapcsolódik az egyéni szabadság, a demokrácia szelleme és a társadalmi igazságosság. Vagyis a kérdés az, hogy sikerül-e megőrizni a normákat, amelyeket a kontinens adott a földnek, vagy netán az illiberális demokráciák és az autoriter rezsimek felemelkedése eltörli az uniót a föld színéről.
A jólétért vívott küzdelemben fontosnak tartja, hogy a cégek ne tudjanak olcsó munkaerőt szerződtetni más EU-s államokból, illetve ne tudják áttelepíteni a termelést olyan államokba, ahol alacsonyabbak a bérek. Megjegyezte, hogy a brit példa mutatja: a középosztály megálljt parancsolt a keleti vendégmunkások beözönlésének. De mindemellett francia-német vezérlettel alapvetően meg kell reformálni a menedékpolitikát is.
Úgy fogalmazott, hogy a nemzeti önzés lassú méreg, amely a demokrácia meggyengüléséhez és ahhoz vezet, hogy az unió testületileg képtelen megbirkózni a történelmi feladatokkal. Ám figyelmeztette a keleti tagállamokat, hogy ne intsenek búcsút az elveknek, ne fordítsanak hátat Európának, ne cinikusan közelítsenek az EU-hoz, amely csak a javukat szolgálta. Vagyis ne költsék az unió a pénzét, miközben semmibe veszik az együttes értékeket. Európa ugyanis közös sors. Viszont akik nem tartják tiszteletben a szabályokat, azoknak szembesülniük kell a teljes politikai következményekkel. A szolidaritásban nincs helye a kompromisszumnak, mert ha a földrész belenyugodna, hogy legyen, akkor az unió gyenge volna, sőt már meg is szűnt volna létezni. Macron nem gondolja, hogy választási győzelme egymaga meg tudná állítani a demagógiát. Ám a társadalmakat megosztó félelmeket át kell alakítani energiává. Nincs varázsszer, ez mindennapos harc. A politikusoknak nem szabad azt hinniük, hogy az emberek ostobák. De az elnök meg akarja fékezni a szélsőségek és a demagógia felemelkedését, mert itt a civilizációk harca zajlik.
A német államfő mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy némely európai államban korlátozzák az igazságszolgáltatás függetlenségét. Steinmeier szerint nem felel meg a nyugati értékeknek és jogi kultúrának, hogy álságos módon a demokratikus többségre hivatkozzanak és ezen az alapon kikapcsolják a jogállam biztosítékait. A politikus a német Alkotmánybíróságon fejtette ki véleményét. A testület bíráit főleg a lengyel helyzet nyugtalanítja, de aggódnak Magyarország és Románia miatt is. A köztársasági elnök kitért arra, hogy az Alkotmánybíróság szerepe messze túlnyúlik a határokon. Mert ha jól működik, akkor az emberek tudják, hogy az alapjogok nem csupán a türelmes papíron léteznek. A törvényhozók és a kormány tagjai pedig tisztában vannak azzal, hogy az alkotmánybírák olyan döntésektől sem riadnak vissza, amelyek kellemetlen, időnként messzire ható következményekkel járnak. 
A kommentár azt írja, hogy egyetlen más EU-tagállamban sem lopnak el annyi uniós pénzt, mint Magyarországon. A korrupcióban igencsak hasonlít a török elnök és a magyar kormányfő, mint ahogy abban is, hogy a visszaélésekből nagy hasznot húznak a rokonok. Így Orbán apja, fivérei, valamint a veje. Szóval a politikus sajátosan értelmezi a családi köteléket. A múlt hét óta azonban mégsem a pereputtynak, hanem a civil szervezeteknek írja elő, hogy jelentsék be, ha külföldről finanszírozzák őket.Azon kívül a kormány lőtereket akar létesíteni az iskolákban. Ez olyan, mintha petárdagyárat telepítenének egy olajfinomító tőszomszédságába. Valószínűleg az a megfontolás húzódik meg mögötte, hogy az iskolák kaotikus és fejetlen tönkretételét jobban elő tudják készíteni a „Ámokfutás a felső tagozat számára” elnevezésű fakultatív tantárggyal. Ettől persze még az osztrák külügyminiszter sürgette a minap, hogy ne senki ne próbálj kettéválasztani Orbánnál a jót és a rosszat. Pedig Kurz a török elnök esetében éppen hogy differenciált, ám az egyetlen európai politikus, aki gratulált Erdogan választási győzelméhez, nos, az éppen a magyar kormányfő volt. Még rejtélyesebb, hogy mi vezethette Orbánt, aki különben folyton a nyugati civilizáció megmentőjeként állítja be magát az iszlám elleni harcban. Igaz, két éve, gazdag arab befektetők előtt még egészen másként beszélt, de ez csak arra utal, hogy maximális ideológiai rugalmasságot képes tanúsítani az iszlámmal szemben, ha a gazdaság a tét.
Az MSZP küldöttségével találkozik Münchenben a német szociáldemokraták bajor tartományi frakciója, amely ily módon akarja ellenpontozni a bajor kormányfő és Orbán Viktor közötti barátságot. A képviselőcsoport vezetője azt mondta, hogy a CSU-nak el kellene határolódnia a magyar miniszterelnöktől, ahelyett, hogy udvarolna neki, figyelmen kívül hagyva a jogsértéseket. A vendégek nevében Tóth Bertalan úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon már nem lehet sajtószabadságról beszélni, de Orbán hadat üzent a tanszabadságnak is. A frakciófőnök szerint a bajor SPD fenntartott intenzív kapcsolat azt üzeni, hogy a demokraták nem támogathatnak egy olyan politikust, mint a magyar kormányfő.
Mind Magyarországon, mind Lengyelországban fokozódik a félelem a nyílt társadalom jövője miatt, miután az Orbán kormány bezárással fenyegeti a CEU-t, a Szydlo-kabinet pedig lépéseket tesz a 2. világháború nemrégiben megnyílt múzeuma ellen. Mindkét célpont a szabad gondolat jelképének számít a poszt-szocialista világban. A bírálók szerint hogy a hatalom éppen ezeket pécézte ki, az arra utal, hogy az uralkodó pártok megpróbálják ellenőrzésük alá vonni a kulturális és történelmi mondandót, igyekeznek aláásni a tanszabadságot, éspedig azért, hogy megerősítsék politikai befolyásukat. Anton Pelinka, a Közép-Európai Egyetem professzora azt fejtegeti, hogy a magyar és a lengyel nacionalizmus nagyon régimódi, de az új rendszer új tabukat teremtett.Sok megfigyelő úgy látja, hogy az egyetem elleni támadás sokkal inkább Sorossal, a liberalizmus jelképével függ össze, mintsem az akadémiai szabadság szűkítésével. Rácz Dániel, a Republikon Intézettel úgy fogalmaz, hogy a támadás konfliktust akart gerjeszteni a kormány és a nyugatbarát szervezetek és figurák között, mint amilyen az üzletember is. Hiszen sokkal könnyebb kampányolni, ha van egy bűnbak – az állam ellenségeként. Nem kell emelni a közalkalmazottak bérét vagy kedvezményeket adni a népnek. Bármi is a mozgatórugó Orbán számára, sokan félnek, hogy a nyílt társadalom jövője forog kockán. A miniszterelnök már lecsapott a civilek finanszírozására, a független sajtóra.
A lap azt írja a tegnap kezdődött kecskeméti per kapcsán, hogy a magyar hatóságok aligha lettek képesek megelőzni csaknem két éve a 71 halottat követelő parndorfi tragédiát. A titkosszolgálat ugyan lehallgatta a bandát, így azt is rögzítette, hogy a végzetes út során a sofőr utasítást kért a főnöktől, hogy mitévő legyen, miután tudta, hogy életveszélyben vannak a hűtőkocsi rakterébe zárt illegális menekültek. Csakhogy a beszélgetés bolgárul, szerbül és pastuul folyt, és előbb le kellett fordítani ahhoz, hogy kiértékelhessék. Ily módon a magyar szerveknek aligha volt esélyük, hogy megakadályozzák a tragédiát, hiszen a kocsivezető bejelentkezésétől a katasztrófa bekövetkeztéig csupán rövid idő telt el. A jegyzőkönyv csak egy hét múlva került a nyomozók elé. Azon kívül a korábbi utak során nem történt semmi végzetes, így a hatóságok abból indultak ki, hogy nem fenyegeti veszély az utasok életét. Legalábbis ez a Belügyminisztérium álláspontja. Azon kívül akkor kezdődött a menekültválság, ezért a szolgálatok feltehetőleg azt sem tudták, hol áll a fejük, annyi üggyel kellett foglalkozniuk. 
Újabb szakaszgyőzelmet arattak a Herzog-örökösök, hogy visszakapják a magyar államtól a család műkincseit, amelyeket a 2. világháború idején, a német megszállás során koboztak el. A washingtoni szövetségi fellebbviteli bíróság négy év alatt már másodszor utasította el Magyarország kérését, hogy dobja vissza a keresetet, amelynek lényege, hogy vissza kellene adni a 40 műalkotást, több mint 100 millió dollár értékben. A döntés nyomán megnyílik az út, hogy alacsonyabb szinten tárgyalják az ügyet, ahol ki kell mondani, hogy visszajuttassák-e a törvényes leszármazottaknak a festményeket, amelyek között El Greco, Renoir és Monet-művek is vannak, vagy netán a magyar fél jogszerűen szerezte meg azokat. A per 7 éve zajlik, Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szerint már túl hosszú ideje. Merthogy az áldozatok és családjaik szeretnék viszontlátni azokat a műremekeket, amelyeket a nácik vettek el tőlük. A mostani ítélet különben rendelkezik arról, hogy a magyar állam a továbbiakban nem szerepelhet alperesként, az eljárást az érintett múzeumok ellen kell folytatni.
