- Le Monde: az EP jó félmilliárd európai nevében megmondta az Orbán-kormánynak, hogy mi a véleménye a szélsőjobbról;
- A magyar nép saját jószántából adta oda szabadságát egy elnyomó klikknek, úgy hogy Petőfi ma valószínűleg nem azt írná, hogy "Talpra, Magyar!", hanem, hogy "Szégyen, Magyar!";
- Orbán és Putyin nem egészen 30 éve más és már oldalon állt, ma viszont teljesen egy követ fújnak
Manfred Weber ugyan azt gondolja, hogy a brüsszeli szubvenciók a jólét emelésére szolgálnak a tagállamokban, ám ha valaki megszegi a jogállami normákat, vagy nem hajtja végre az Európai bíróság ítéletét, illetve nem tesz eleget a szerződésszegési eljárások határozatának, akkor ennek igenis ki kell hatnia arra, kaphat-e pénzt Brüsszelből. A konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője megerősítette, hogy Orbán Viktor maga hozta saját fejére a bajt, mert korábban mindig kompromisszumkészséget tanúsított, amikor az EU valamint kifogásolt a politikájában, ám a múlt héten nem volt hajlandó engedni. Márpedig az alapjogok ügyében nem szabad semmiféle engedményt tenni az unió részéről. A politikus megismételte, hogy a mai és holnapi salzburgi találkozón az állam- és kormányfőknek meg kell vitatniuk a magyar és a lengyel ügyet. Utalt ugyanakkor arra, hogy egyelőre nem szorgalmazza a Fidesz tagságának megszüntetését, szerinte éppen azt kell kihasználni a párbeszédre.
A lap úgy látja, hogy az Orbánnal folytatott küzdelmen múlik, lehet-e Weber a Bizottság következő elnöke. A magyar miniszterelnök megosztotta a Néppártot az általa hirdetett illiberális demokrácia „kereszténydemokrata” válfajával. A kemény, bevándorlás-ellenes szárnyat Magyarország vezeti, vele szemben állnak a fő áramlathoz tartozó konzervatívok. Weber reményei akkor teljesülnek be, ha sikerül összehoznia a két oldalt. A múlt heti strasbourgi fejlemények azonban megkérdőjelezik az eshetőséget, hiszen a bajor politikus az Orbán elleni lázadás élére állt, pedig korábban igen csak védelmezte a miniszterelnököt. Egy svéd EP-képviselő azt mondja, a magyar kormányfőről zajló vita létveszélyt jelent a közép jobb számára, a kérdés ugyanis az, miként küzdjenek a populisták ellen.
Weber pálfordulása mindenesetre olyasvalaki utal, aki igen ügyesen vált köpönyeget, ha érzi a politika szélváltozást. Ő maga azt mondja, amikor a keresztény értékek támogatásáról beszél, akkor véleményével közelebb van a pápához, mint az olyanokhoz, mint Orbán. Hozzátette, az, hogy a magyar vezető milyen hevesen helyezkedik szembe a menedékkérők átvételével, elárulja, mennyire messzire került a Néppárton belüli konszenzustól. De az EU-nak meg kell mutatnia, hogy nyitott a migránsok befogadására. Ezzel együtt egyelőre nem javasolja a Fidesz kizárását. Úgy nyilatkozott, hogy párbeszédet szeretne a magyar féllel a konzervatívok ma esti salzburgi frakcióülésén. Ám Orbánnak lépnie kell, tette hozzá, azt is megjegyezve egyúttal, hogy ő maga nem szeretné az európaiakat jókra és rosszakra osztani.
Az osztrák kancellár megerősítette, hogy a jogállam és az alapjogok tekintetében nincs mit tárgyalni, egyik sem vitatéma, mert itt az Európa-program sikere forog kockán. Kurz az Európai Parlament múlt heti döntése ügyében újból azt mondta, hogy az nem jelenti a magyar kormány elítélését, nem is bizonyíték a jogsértésre, mindössze a párbeszéd kezdetét jelenti az EU és az Orbán-kabinet között. De az unióban mindenkinek nagyon komolyan kell vennie a demokráciát, a jogállamot és a sajtó szabadságát. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a határozatból még nem következik automatikusan a Fidesz kizárása a Néppártból. Nem gondolja viszont, hogy ezek után a magyar fél kiválna az EPP-ből és csatlakozna a Le Pen, Salvini, illetve az FPÖ által fémjelzett jobboldali-populista frakcióhoz. Mi több, nem is hallott ilyesmiről.
A miniszterelnök örömmel szólt arról, hogy végre lekerültek a napirendről a kvóták és most már a kormányok azzal foglalkoznak, ami elhozhatja a migránsválság megoldását: a külső határok védelme. Ugyanakkor éppen az eredmény szempontjából sajnálatosnak nevezte, hogy egyes politikusok igen kormány megnyitották a kampányt a jövő májusi EP-választás előtt. Mert taktikai megfontolásból lehet, hogy jó Macronnak, illetve Orbánnak a szembenállás nyílt meghirdetése, csak éppen nem segít megoldani a gondokat, az árkokat betemetni, az uniós egységet erősíteni.
Le Monde
1. A lap történelminek minősíti az EP állásfoglalását a magyar kormány ellen, mert a szankcióval a testület tisztázta álláspontját a szélsőjobbal szemben. 510 millió európai nevében egyértelműen jelezte egy tagállamnak, hogy az átlépte a vörös vonalat, túlságosan is eltávolodik az alapértékektől. A 7-es paragrafus alapján választott eljárás különösen megbélyegző, hiszen a parlament most először folyamodott ehhez az eszközhöz, de idáig egyébként csak a Bizottság is csak vette igénybe - Lengyelország ellen. Orbán Viktor 8 év alatt fokozatosan aláásta a demokráciát és közben nem ütközött igazi ellenállásba az EU részéről. Tavaszi választási győzelme után sem mérsékelte a gyűlöletbeszédet a migránsokkal szemben. A Sargentini-jelentés szomorú képet rajzol arról, miként csúszik lassan az illiberalizmus felé Magyarország.
A szavazás megmutatta, hogy a Néppárt immár nem csukja be a szemeit Orbán eltévelyedése láttán. Egyben jelzi: a politikai paletta mindkét oldala megelégelte, hogy tétlenül nézze a provokációkat, illetve hogy jobb esetben is minden érdemi következmény nélkül vitázzon a fejleményekről. Ahogyan az tavaly áprilisban a CEU ügyében történt. De miért is menne ez így tovább, amikor a populisták egyre inkább jönnek fel a választásokon? Nyilvánvalóan kihatott a múlt szerdai döntésre, hogy egyre inkább közeleg a jövő májusi európai politikai erőpróba. Egyesek már attól rettegnek, hogy a szélsőjobb lesz a 3. erő Strasbourgban és így meg tudja majd bénítani az unió gépezetét.
2. Az újság 4 pontban sorolja fel, mennyire következetlen a magyar kormány álláspontja alapfontosságú politikai kérdésekben. Először is, ami a migránsokkal szembeni allergiát illeti, a magyarok az egykori hatalmas népvándorlás eredményeként jutottak el a Kárpát-medencébe. Azután ha a kormány a keresztény gyökerekre hivatkozik, akkor hol marad a felebaráti szeretet? És akkor ne feledkezzünk meg a 200 ezer 56-os menekültről sem. Másodszor, az Európa elleni „gyűlölet” kapcsán érdemes felidézni, hogy a jelentős gazdasági eredmények nagyrészt az uniós tagságnak köszönhetőek. Harmadszor, rendben, Magyarország fordítson hátat a mostani EU-nak, de kihez tud menni? Törökországban és Oroszországban az az egyetlen közös, hogy semmiféle támogatást nem képesek adni, sem politikai, sem pénzügyi értelemben, ha a magyar állam bajba kerülne. Ez a fajta megközelítés hosszú távon roppant káros, pusztító. Viszont rendkívüli módon emlékeztet a Nagy-Magyarország szétesése előtti helyzetre. Az akkori kormány igen magabiztos volt, miközben nem tudott külső támogatást és barátokat felmutatni és másoktól megtagadta azokat a jogokat, amelyekre saját magának igényt tartott.
Végül a legfájdalmasabb azt látni, hogy egy nép, amelynek a jelek szerint a génjeiben van a szabadság, a saját akaratából olyasvalakire bízta a jelenét és a jövőjét, aki lassan, de biztosan felszámolja a demokratikus vívmányokat, elhallgattatja a médiát, a gazdasági előnyöket pedig a hatalom közeli klikknek játssza át. Szegény Petőfi! Ha ezt tudta volna, amikor megírta a Nemzeti Dalt! Lehet, hogy most úgy kezdené a verset: „Szégyen, Magyar!”
A kommentár azt tanácsolja az osztrák miniszterelnöknek, hogy ha túl van a mai és holnapi uniós csúcson, akkor foglalkozzon egy kicsit a koalíciós partner FPÖ-vel, mert látszik, hogy a szövetséges csak rombolni képes. És miután a szociáldemokraták vezetője tartós strasbourgi szerepre készül, elő lehetne venni ismét a korábbi koalíciós formulát. Annál is inkább, mert a Szabadságpárt sorra olyanokat nevez magas állami tisztségekbe, akiknél szabad szemmel nehéz megállapítani, mennyiben különböznek az újfasisztáktól. Márpedig ezek az emberek alkotják a párt magját, közben pedig beszivárognak az egész államapparátusba. Azon kívül Strache Európában szélsőjobbos, illetve félfasiszta erőkkel és kormányokkal áll össze, hogy szétverje az EU-t.
Ám ez éppen az ellenkezője annak, amire az Osztrák Néppárt törekszik, ideértve, hogy vonják felelősségre a demokrácia és a jogállam ellen fellépő tagokat. Pl. az Európai Parlament eljárást indít az orbáni Magyarország ellen, Strache ehhez képest „nagy európaiként” méltatja a magyar kormányfőt. Ezen túlmenően arra kényszeríti a külügyminisztert, hogy az tegye nevetségessé magát és kezdeményezze a brüsszeli jogi szolgálatnál a döntés felülvizsgálatát. És ez így megy tovább, minél biztosabbnak érzi magát a párt a hatalomban. Csakhogy ez nem jó az országnak, ezért kell leporolni a B-tervet.
A magyar kormányfőt ugyan az EU pellengérre állítja, ám Moszkvával egyre jobbak a politikus kapcsolatai – írja az újság az „Orbán hosszú útja a putyini Keleten” c. cikkben. Az újabb moszkvai látogatás alkalmából rendezett sajtótájékoztatón mindketten látványosan demonstrálják a szívélyes viszonyt, kedves szavakat váltanak, szédületes számokat ismertetnek. De már két hónappal is ugyanez volt: udvarolnak egymásnak. Ám ez a történelem iróniája, hiszen a magyar politikus csaknem 30 éve, Nagy Imre temetésén ajtót mutatott az oroszoknak, miközben a mostani orosz államfő a KGB ügynökeként az NDK-ban kémkedett. Ma egymást védelmezik. Sőt, Magyarország most lehet csak igazán ék Európában az oroszok javára, bár kitart a szankciók mellett, még ha értelmetlennek is tartja azokat.
Ideológiailag a két állam összeforr: Putyin és Orbán is dekadensnek, tehetetlennek és veszélyesen liberálisnak tartja a Nyugatot. A magyar miniszterelnök példaképnek tekinti Oroszországot az illiberális demokrácia szemszögéből, és Közép-Ázsiának teszi a szépet, ami mögött a gazdaság, a piac és a pénz húzódik meg. Paks 2-vel bebetonozta az energiafüggést az oroszokkal szemben. Az ilyesfajta beruházások bűzlenek a korrupciótól, lásd a budapesti metró szerelvényeinek felújítását. A megbízást – teljesen átláthatatlan eljárásban – egy orosz cég kapta, a leszállított vonatokat azonban kapásból javítani kellett. És akkor még itt van a leleplezés, hogy a letelepedési kötvényprogram keretében vízumot kapott a nyugati tilalmi listán szereplő orosz kémfőnök fia is.
Az újság azt emeli ki a tegnapi Orbán-Putyin sajtótájékoztatóból, hogy a magyar vezető megköszönte vendéglátójának a szoros kétoldalú kapcsolatokat, valamint hogy azok segítettek átvészelni Moszkvának az uniós szankciókat. A tudósítás emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök azok közé tartozik, akik a legélesebben kifogásolják a Krím megszállása miatt elrendelt megtorló intézkedéseket és szoros együttműködésre törekszik a Kremllel. Ez azonban kiváltotta több európai partner bírálatát. Moszkvában az államfő arról beszélt, hogy Magyarország az oroszok egyik kulcsfontosságú partnere.
Az amerikai energiaügyi miniszter sürgette Európát, hogy csökkentse függését az orosz földgáztól és találjon további beszerzési forrásokat is. Perry Bukarestben, a 3 tenger csúcskonferencián szólalt fel, amelynek célja, hogy javítsa a kapcsolatokat a földrész keleti része, az USA, valamint az EU között. A politikus azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi években Oroszország a korábbi 30 helyett már az unió gázszükségletének 40 százalékát fedezi, ám ez aggasztó, merthogy az energiabiztonság a nemzetbiztonságot jelenti. (Putyin azt közölte, hogy gázszükséglete 60 %-át Magyarország az orosz fél jóvoltából fedezi – a szerk. megj.) Mint az amerikai politikus kifejtette, Közép- és Kelet-Európának sok gondja van abból, hogy csupán egyet országtól veszi a földgázt, de ugyanilyen problémás Moszkva agresszív helyezkedése is. A tanácskozáson a Bizottság elnöke nagyobb regionális együttműködésre szólított fel energiaügyekben és jó példaként említette a tervezett osztrák, magyar, román és bolgár vezetéket. Egyben a jogállam tiszteletben tartására szólította fel a térség államait, mivel értelmetlenné válnak a befektetések, ha megsértik a jogállamot.
Lengyelország kifejezetten rossz néven veszi, hogy Németország hosszas habozás, sőt elutasítás után csatlakozni kíván a 3 tenger kezdeményezéshez, amely eddig 12 EU-államot fogott össze az Adria és a Balti-tenger között. A német külügyminiszter most először vett részt a fórumon, amely 3 éve, lengyel és horvát kezdeményezésre jött létre. Berlinben idáig attól tartottak, hogy a szerveződésből egyfajta, méretesebb Visegrádi Csoport alakul ki, azaz a többiek csatlakoznak a négyekhez és a liberális politika ellen lépnek fel. Maas ugyanakkor azért utazott el Bukarestbe, hogy ily módon is kifejezze: a német politika nem csupán nyugatra tekint. Vagyis hogy új irányvonalra tér át Kelet-Európában. A lényege, hogy bírálja a jogállam leépítését Lengyelországban, valamint a tekintélyuralmi eltolódásokat Magyarországon, ám cáfolni kívánja, hogy ne érdekelné a térség. De azért itt egyúttal egy nagyobb küzdelem is kirajzolódik, mert sok érintett kormány nem ért egyet Németország ellen irányuló politikával, sem pedig a lengyel regionális hatalmi igényekkel.
Egy igen tekintélyes elemző szerint jelenleg az olasz Liga jelenti a legnagyobb veszélyt Európára nézve, de Magyarország az az állam, ahol Orbán Viktor személyében a szélsőjobb már teljes egészében hatalomra került. Ian Bremmer, az Eurasia elemző csoport vezetője úgy foglalja össze a politikus ténykedését, hogy az az utóbbi időben az igazságszolgáltatás függetlenségének módszeres aláásására irányult, célba vette a civileket, főként ha azokat Soros támogatta, és igyekezett megfojtani a szabad sajtót. Kerek-perec elutasítsa a kvótákat, amint azt a múlt kedden, strasbourgi beszédében is bizonyította. Pontosan ez a fajta szembenállás hozta meg neki a legutóbbi, kétharmados győzelmet, aminek birtokában átírhatja az alaptörvényt, illetve tovább tolhatja az országot az illiberális demokrácia felé. Fel lehetne függeszteni ugyan a magyarok uniós szavazati jogát, de a kilátásba helyezett lengyel vétó jelzi, mennyire nincsenek eszközei Brüsszelnek, ha valamely kormány kitáncol a sorból. És ez jó ideig még így is marad.
