- Salvini azt hiszi, hogy neki és Orbánnak áll a zászló a jövő májusi EP-választáson;
- Merkel és Macron közt nem volt szó olyasmiről, amivel újabban a magyar miniszterelnök vádolja őket;
- Az osztrák sajtó rossz néven veszi a magyar lakájmédia fékevesztett kirohanását Kurz ellen.
Die Presse
1. A volt bécsi nagykövet szerint kedden-szerdán politikai kirakatper zajlott Strasbourgban Magyarország ellen. Szalay-Bobrovniczky Vince, aki jelenleg államtitkárként a civil és társadalmi ügyek felelőse a miniszterelnöki hivatalban, úgy gondolja, hogy mivel Kurz kancellár hasonlóképp migrációs politikát folytat, mint a magyar kormány, nem volt logikus, hogy a néppárti EP-képviselők a jogállami eljárás megkezdése mellett szavaztak. Úgy látja, a gond abból adódott, hogy főként a delegációvezető, Karas, akit a magyar politikus semmire sem becsül,de azért a többiek is, szabad mandátumot akartak. Az interjúalany megerősítette, hogy a Fidesz az EPP-ben kíván maradni, hacsak ki nem rakják. De az EP-választáson konzervatív színekben indul. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor miért keresi szélsőjobbos vezetők társaságát, az volt a válasz, hogy Salvinival és az Osztrák Szabadságpárttal a migráció ügyében közös a nevező, de a magyar fél tárgyal mindenkivel, aki támogatja a politikáját. Ám most egy kicsit csalódott, mert idáig ezt hitte az osztrák kancellárról is.
Az államtitkár hazugsághalmaznak minősítette a Sargentini-jelentést, szerinte az annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták. Úgy folytatta: ezek után még az is kérdéses, egyáltalán komoly intézmény-e az Európai Parlament, illetve a Bizottság. Ami pedig a Néppárt frakcióvezetőjét illeti, neki azt hányta szemére Szalay-Bobrovniczky, hogy Weber feladta a politikai eszményeit, mert a Bizottság elnöke kíván lenni. Egyben tagadta, hogy Orbán Viktor nem tanúsított volna kompromisszumkészséget a civilek és a CEU ügyében. Időben elküldte a válaszait Brüsszelbe. Ugyanakkor nem gondolná, hogy a kormány rosszul mérte volna fel a hangulatot Strasbourgban, ám másra kapott felhatalmazást a szavazópolgároktól. De mint mondta, itt az EP bosszút akart állni, a háttérben Soros és barátai húzódnak meg. Az okokról úgy gondolja, hogy bizonyos erők szeretnék bedönteni az európai jogrendet. Az uniós szavazati jog megvonásától azért nem tart, mert a nép támogatja a kormányt, ezért a Fidesz toronymagasan nyeri mag a májusi választást. Semmi más nem számít.
2. Mintha bedobták volna a gyeplőt a lovak közé: olyan vehemensen támadja a kormány közeli magyar sajtó az osztrák kancellárt, miután annak párttársai támogatták a magyar kormány elleni indítványt az Európai Parlamentben. Orbán Viktor a nyilvánosság előtt megértő hangot ütött meg, bár megjegyezte, hogy Bécs tanúsíthatott volna több bátorságot is a Sargentini-jelentés kapcsán. Ám bizalmas értesülések szerint a velencei frakcióülésen már megbízhatatlan labancnak nevezte Kurzot. Azt veszi rossz néven tőle, hogy az nyíltan Magyarország ellen foglalt állást, ám erről nem értesítette előre magyar kollégáját. Az újság szerint az osztrák kormányfőnek erre három oka is volt: középen kívánt maradni, ugyanakkor világosan ki akarta nyilvánítani, mennyire fontosnak tartja a jogállamiságot. Másodszor lépését összehangolta Weberrel, végül pedig az ÖVP-képviselők amúgy is az eljárás megindítása mellett voksoltak volna.
A szélsőséges olasz belügyminiszter biztos abban, hogy néhány hónapon belül Orbán Viktorral együtt fogják irányítani Európát, amivel az európai választásra utalt. Salvini Bécsben állt a sajtó elé, miután az ugyancsak szélsőjobbos Szabadság vezérével tárgyalt. A politikus elítélte és ostobaságnak minősítette az EP határozatát Magyarország ellen. Szerinte az eljárás csak még jobban megerősíti az Orbán-kormány helyzetét. A házigazda, Strache alkancellár nem győzte dicsérni a vendéget. Azzal érvelt, hogy az olaszok a lehető legrövidebb időn belül megmutatták, miként lehet leállítani a migrációt, mert olyan nincs, hogy valami nem megy. Ő is kinyilvánította szolidaritását a magyar miniszterelnök iránt, mert úgy ítéli meg, hogy a menekültválság tetőpontján Magyarország védte meg az EU külső határait. Bejelentették, hogy közösen készülnek az EP-választásra, és azt várják, hogy annak eredményeként teljesen megváltozik Európa.
Orbán Viktor azzal vádolja Merkelt és Macront, hogy megfosztanák Magyarországot a határvédelem önálló jogától, mivel „brüsszeli zsoldosokat” küldenének a déle határra és azok beengednék a migránsokat. Ám igazság szerint szó sem volt ilyesmiről a kancellár és az elnök múlt heti, Marseilles-i találkozóján. Csupán azt hangsúlyozták, hogy Európának lépnie kell a menekültek és a külső határok védelmének ügyében. A javaslatokat az EU jövő heti salzburgi csúcsértekezletén vitatják meg. Ugyanakkor a német kormányfő a három napja a Bundestagban kifejtette, hogy a bevándorlás dönt arról, egyben marad-e, vagy netán szétesik Európa. Ebben kulcsszerep jut a határok megerősítésének, ehhez azonban a peremállamoknak bizonyos jogköröket át kell adniuk, hogy a Frontex, vagyis a határvédelmi ügynökség megfelelő felhatalmazást kaphasson. A lap megjegyzi, hogy a szolidaritás a menedékkérők ügyében továbbra is kényes pont. Magyarország és más keleti kormányok nem hajlandóak menekülteket befogadni.
Az Európai Parlament elnöke annyiban elégedetlen a Magyarország ellen hozott döntéssel, hogy szerinte a testület nem mér egyenlő mércével, mert szerinte Málta, Románia és Szlovákia ellen is fel kellene lépni. Tajani, aki levezette a szerdai ülést, azt kérdezi, miért nem tesznek semmit, amikor a szlovákoknál és Máltán oknyomozó újságírókat ölnek meg. Hozzátette, hogy mindkét államban rosszabb dolgok történnek, mint a magyaroknál, de azt sem szabadna annyiban hagyni, ami a románoknál megy. A dolgokat ki kellene egyensúlyozni, ám jelenleg az van, hogy politikai okokból csupán a jobboldali magyar kormányt marasztalták el, mondta. A jelentés emlékeztet arra, hogy a javaslatot a képviselők kétharmada fogadta el (azon belül megszavazta a konzervatív törvényhozók kétharmada is – a szerk. meg), ráadásul az EP Polgári Szabadságjogok Bizottságának megbízottai a jövő héten utaznak Pozsonyba, valamint La Vallettába, hogy felmérjék a jogállam helyzetét és a két gyilkosság hátterét. Mint emlékezetes, az áldozatok a korrupció, illetve a szervezett bűnözés ügyében kutakodtak.
Bernie Sanders szerint nemzetközi haladó frontot kell szembeállítani az új, tekintélyelvű tengellyel, mert az elutasítja a demokratikus normákat, a szabad sajtót, ellenséges az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben, és azt hiszi, hogy a kormányoknak a saját, önző pénzügyi érdekeiket kell követniük. Az amerikai szenátor, aki a legutóbbi választáson harcba indult a demokraták elnökjelöltségéért, rámutat, hogy ezek az erők milliárdos oligarchákkal állnak kapcsolatban, akik a játékszerüknek tekintik a világot. A világon mindenütt jönnek fel a demagógok, akik kihasználják az emberek félelmeit, előítéleteit és bajait, hogy így szerezzék meg, illetve őrizzék meg a hatalmat. A folyamat nem Trumppal indult, de a hasonszőrű politikusokat felbuzdította, hogy a földkerekség legrégebbi és leghatalmasabb demokráciájának vezetője a jelek szerint örömét leli a demokratikus normák szétzúzásában.
Más államok már messzebbre jutottak a kleptokrácia kiépítésében. Oroszországban nem lehet megmondani, hol érnek véget a kormány döntései, és hol kezdődnek Putyin és oligarcháinak érdekei. Orbán Viktor, a szélsőjobbos, tekintélyelvű vezető nyíltan összeállt az orosz államfővel. Ők mindketten, továbbá a kínai elnök, közös fronthoz tartoznak, szoros kapcsolatban állnak egymással, megosztják a taktikát. Ha valaki szembe akar szállni velük, akkor nem elegendő visszatérni az utóbbi évek status quo-jához. Olyan jövőért kell küzdeni, amiben az új technológia és innováció mindenki érdekeit szolgálja, nem csupán egy pár emberét. Véget kell vetni a dúsgazdag multik adókerülésének. Olyan frontot kell létrehozni, amely a mindenkinek kijáró jólét, biztonság és méltóság nevében mozgósít, felszámolja az óriási egyenlőtlenségeket.
Az autoriter tengely fel akarja számolni a háború után rendet, mert úgy véli, hogy az korlátozza hatalmukat és gazdagságukat. De azt is látni kell, hogy az eddigi rendszer nem teljesítette sok ígéretét, ezért azokhoz kell fordulni, akiknek fontos a szolidaritás, a gyerekek jövője. Mert el lehet érni, hogy mindenkinek jóra forduljon a sorsa, ehhez az emberségre kell támaszkodni, ugyanakkor mindent meg kell tenni azok ellen, legyenek azok elfogadhatatlan kormányok vagy nagyvállalatok, akik megpróbálják megosztani az embereket, illetve egymás ellen fordítani őket. Utóbbi erők együttműködnek a nemzetközi színtéren, ezért a másik oldalnak is ezt kell tennie.
Az unió most visszatámad, miután a populizmus Magyarországon és Lengyelországban jutott legtovább és már az fenyeget, hogy a jövő évi európai választás meghatározhatja az egész EU sorsát. Orbán Viktor megkérdőjelezi a demokrácia bejáratott normáit. Ezek után döntött úgy az EP, hogy jogállami eljárást indít a magyar kormány ellen. A folyamat hosszadalmas, ám az érintett államnak politikailag sokba kerülhet, ha már menetközben páriává válik. De a cél nem az, hogy szankcióval sújtsák őket, hanem hogy meggyőzzék a kompromisszum szükségességéről a delikvenseket az alapértékek betartása ügyében. A magyar miniszterelnökkel az a baj, hogy megpróbálja összefogni a populistákat a földrészen, mert szeretné megkaparintani az ellenőrzést, hogy meghatározhassa az unió további irányát.
Idáig leginkább Lengyelország szegődött a nyomába, de eltávolodott a fő iránytól Csehország és Szlovákia is, lásd a menekültkérdést. Nyugaton mindenféle árnyalatú nacionalisták ihletet merítenek a magyar politikustól, ideértve Salvinit, aki populista frontot igyekszik létrehozni jövő májusra. Orbán a liberális demokrácia ellenpontjának tekinti magát. Kaczynski a keresztény gyökerekhez próbálja visszatéríteni a kontinenst. Hogy a jelenség Közép-Európában a legerősebb, annak az a fő oka, hogy a rendszerváltás után sokan úgy érezték: magukra hagyták őket és ezt a populisták meglovagolták. De a bevándorlás felhozta a hasonló nacionalista mozgalmakat Nyugaton is. Az európai választás erőpróbának ígérkezik a politikai közép képviselői és a populisták között. A tét nagy, mert a Parlament határoz a Bizottság új elnökéről, aki azután megszabja a napirendet és további irányt az EU számára.
