- Újabb uniós biztos olvasott be Orbán Viktornak, de az Európai Néppárt még mindig kesztyűs kézzel bánik a magyar miniszterelnökkel;
- A spanyol kormány is a kétsebességes Európát pártolja, a hepciáskodó államok meg boldoguljanak, ahogy tudnak;
- Nem valószínű, hogy Bannon szélsőjobbos Mozgalma meg tudná nyerni Orbánt és Salvinit, a fake news korszakát pedig inkább előbb, mint utóbb legyűri a valóság.
A költségvetésért felelős uniós biztos problematikusnak nevezte Orbán Viktor belpolitikáját, illetve azt, hogy időnként miként szavaz az Európai Tanácsban. Oettinger, aki pedig a hírek szerint annak idején segített a magyar kormánynak megtalálni a kiskaput az EU-rendelkezések szövevényében a paksi bővítés kapcsán, azt mondta, hogy a magyar vezető téved, amikor azt hangoztatja, hogy a kereszténydemokrácia nem liberális, hanem ab ovo illiberális. A politikus hozzátette, hogy ezzel a véleményével a miniszterelnök elszigetelődött az Európai Néppártban. Azt is kiemelte, hogy megengedhetetlenek az antiszemita felhangok és ezt meg is mondják Orbánnak. Ezzel együtt szerinte érdemes előbb megvitatni az ellentéteket, semmint rögtön az eltávolítással fenyegetni. Oettinger Lengyelországról szólva beszélt arról, hogy a Tanácsban a jövőben nem egyhangúan, hanem minősített többséggel kellene határozni a szavazati jog megvonásáról, mert a mostani eljárásmód hatástalan, hiszen Magyarország szükség esetére vétót ígért Varsónak.
A biztos nehezményezi, hogy egyes politikusok nemzeti érdemnek állítják be az EU sikereit, a bajokat viszont Európa nyakába varrják. Szerinte a populistákat akkor lehet a legeredményesebben visszaszorítani, ha sikerül sokakat mozgósítani a jövő évi EP-választásra. Arra is rámutatott, hogy a szolidaritás bizonyos szintje nélkül nem lehet előrelépni a menekültkérdés megoldásában. És akik spanyol, olasz vagy bolgár földre lépnek, azok Európába érkeznek. Oettinger bízik abban, hogy néhány kormány azért hajlandó menedékkérőket átvenni.
A spanyol külügyminiszter úgy gondolja, hogy több európai államnak, Németország, Franciaország és Spanyolország vezetésével kellene szembeszállnia a „félelem politikájával”, amelyet néhány jobboldali-populista vezetés folytat. Borell hozzátette, hogy a a kapuk megnyitásával Merkel 3 éve megmentette a földrész becsületét. A politikus egyben szolidaritásra szólított fel, miután egyre több menedékkérő érkezik országába, részben azért, mert az olaszok leeresztik a sorompókat. Mint mondta, ha nem minden kormány hajlandó a migrációs terhek megosztására, akkor szűkebb körű szövetséget kell létrehozni és azon belül kell konstruktív megoldást találni az uszítással szemben. Emellett felvetette, hogy ösztönözzék a származási országokat mindazok visszavételére, akik nem kaptak menedéket az öreg földrészen.
Az EU illetékes biztosa lépni kíván az ellen, hogy több tagállam is pénzért kínál állampolgárságot, mert így orosz, kínai, török és más bűnözők is simán bejuthatnak az unióba. Jourová szerint a Bizottság nagy aggodalommal figyeli a magyar, máltai, ciprusi, görög, bolgár, portugál, lett és litván gyakorlatot, mármint hogy tehetős, 3. országbeli emberek nagy összegeket letesznek, cserében pedig útlevelet vehetnek ezektől a kormányoktól. Nem szeretné ugyanis, hogy ily módon trójai faló kerüljön az európai falakon belülre. Az igazságügyért felelős biztos szerint egyes tagállamoknak többet kell tenniük, hogy ne nyíljon kiskapu olyanok számára, akik a biztonságot veszélyeztetik, mivel pl. pénzt akarnak mosni. Ezért a jövőben alaposabban ellenőrizniük kell, hogy kinek adnak állampolgárságot, mert a kontinens nem lehet menedék bűnözők, a korrupció és a piszkos pénz számára.
Igaz, hogy itt nemzetállami hatáskörről van szó, ám ha egy ország kitárja a kapuit, akkor azon keresztül már az egész EU-ba megnyílik az út. A helyzetet felmérő jelentést már az ősszel közzéteszik. Jourová arra is kitért, hogy a populista pártok ugyan feljövőben vannak, ő mégsem félti a demokráciát, az a végén úgyis győzni fog. A többség ugyanis még mindig a populisták egyszerűsítő megoldásai ellen voksol. Ugyanakkor jónak tartaná, ha a Bizottság tagjai, az EP-képviselők és vezető nyugati gazdasági szakemberek a jövőben jobban odafigyelnének Közé-Európára, mert ily módon csökkenteni lehetne a kelet-nyugati feszültséget.
A vezércikk úgy látja, hogy a kelet-európai nacionalizmus az EU-t fenyegeti, ám Brüsszelnek meg kell értenie, hogy miből fakad a bezárkózás igénye, ha el akarja hárítani a veszélyt. Orbán Viktor nagyjából azzal vádolja a Bizottságot, hogy az összeesküvő módon egyre őrültebb ötletekkel küzd a mindenen végigsöprő migrációért. De sokan vélekednek hasonlóképpen a másik három visegrádi államban, valamint Szlovéniában is. És ezek a nacionalista áramlatok egyesülhetnek a hasonló nyugati mozgalmakkal. Az ilyen erők már hatalmon vannak Budapesten és Varsóban, mi több Olaszországban is, azt pedig meglátjuk, hogy az osztrák kancellár képes-e megzabolázni az FPÖ-t.
A keletiek nagy lelkesedése az unió iránt a menekültválsággal szűnt meg. Onnantól kezdve mind inkább igyekeztek kicsemegézni a tagsággal járó előnyöket. Megint úgy érzik, hogy börtönbe kerültek, semmiképpen sem akarnak több Európát. A brüsszeli pénzekre azonban igényt tartanak, ezért nem valószínű, hogy önként kilépnének. Az meg nem szerepel az EU normái között, hogy kirakják őket. A jobbratolódás okai között szerepel, hogy nagyon sok, máig sajgó seb keletkezett a rendszerváltás után. Ezekben az államokban nemigen jutott idő a nemzeti identitás kifejlődésére, ezért nem kérnek az idegenekből. Ezen felül a közösségen belül folyik a kulturkampf, mármint az európai értékközösség és aközött, hogy jobb kényelmesen bezárkózni, sündisznóállásba vonulni a négy fal közé.
Ebben a küzdelemben senki sem tud győzni, csak vesztesek lehetnek. Jól mutatja ezt a migrációs politikáról szóló vita, amely szinte kizárólag akörül zajlik, miként zárkózhat be a kontinens. Ez azonban nem oldja meg a gondot, csupán átteszi azt egy másik földrészre, ám onnan idővel vissza fog térni. Mellesleg reménytelen dolog olyasvalaki józan eszére apellálni, mint Orbán Viktor. Az EU-nak át kell alakulnia, hogy előrejusson. Ám szenvedélyesen kell küzdeniük azoknak az európaiaknak, akiknek fontos a békeprogram.
Steve Bannon lendületet ad az európai szélsőjobbnak, mert az általa létrehozott „Mozgalom” egyfajta célközösséget teremt, de ugyanebbe az irányba hat Orbán Viktor felhívása is, hogy ti. jobboldalnak a jövő májusi EP-választásra kell összpontosítania erejét. Erre mutat rá a kommentár, amely kiemeli, hogy a franciáknál és a hollandoknál Le Pen, illetve Wilders pártja már jó ideje gyengélkedik, annál jobban áll viszont Olaszországban a koalícióban kormányzó 5 Csillag és a Liga. Utóbbi szívesen terjeszti a nacionalista ideológiát Európában. A németeknél a bevándorlás-ellenes AfD jelenleg a közvélemény kutatásokban alig marad el a szociáldemokratáktól. Az új nacionalisták közt a legnevesebb a magyar kormányfő, aki kétségtelenül egyben igen fontos is. A politológus Ivan Krasztev azt mondja, hogy az Orbán-féle illiberális demokrácia lesz valószínűleg a liberalizmus fő alternatívája a következő évtizedekben.
Nem valószínű persze, hogy Bannon meg tud nyerni magának olyanokat, mint Salvini és a magyar miniszterelnök. Az általa egyesíteni kívánt pártok ugyanis hírhedten hajlamosak szétszakadni, azon kívül fegyelmezetlenek. A „Mozgalom” amely versengeni kíván Soros György Nyílt Társadalom Alapítványával, csak korlátozott anyagi forrásokra tud támaszkodni. Fő témája, a bevándorlás hátrébb szorult a fontossági sorrendben, miközben egy sor hatalom szép csendben igazodott a szélsőjobb követeléseihez. Ám utóbbi kezére játszik, hogy egyre nő a nyomás a kétségbeesett afrikaiak és közel-keletiek részéről. A radikális iszlám csoportok nyugati városokat fenyegetnek. És lehet, hogy a megörökölt jó gazdasági helyzet miatt Trumpé lesz a siker az időközi amerikai választásokon. Vagyis a szélsőjobb csillaga előreláthatólag még egy ideig magasan fog állni.
Az elemzés igyekszik megnyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy nem kell tartaniuk az álhírek miatt, mert a mai, nyílt társadalmakban a hazug politikusok elbuknak a valóság próbáján. A politika manapság mind inkább az igazságról szól, de azért a jelenséget már Orwell 1984-e is leírta. A közösségi média megjelenése új fegyvert jelent a küzdelemben, ám nem változtat lényegesen a felálláson. Akik oda vannak, hogy Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping politikája befut a végén és a hazugság győzedelmeskedik az igazság fölött, nyugodtan reményt meríthetnek a 20. századból. Hitler rezsimjének egyik fő gyenge pontja az volt, hogy a Führer elutasította azokat a híreket, amelyek nem illettek bele a koncepciójába. A szovjetek végzetes hibája még inkább abból eredt, hogy a rendszer tagadta az igazságot. Túl nagy volt a szakadék a hivatalos propaganda és az emberek által megélt valóság között.
Valószínűleg ilyesmi történik napjainkban is. Az álhíreket utoléri a realitás, méghozzá igencsak gyorsan. Pontosan ez a helyzet a Brexit melletti érvekkel. A hatalmas hőség azokat cáfolja, akik szerint nincs üvegházhatás. Trump sok mindenbe belebukhat, mert neki – Kínával és Oroszországgal ellentétben – meg kell küzdenie a független sajtóval és igazságszolgáltatással. De még a moszkvai és pekingi vezetés is ideges lehet az olyan fejlemények miatt, amelyek aláássák a hivatalos mantrát. Lásd a nyugdíjkorhatár emelését, vagy a gazdasági növekedés lassulását. Szóval nem kérdés, hogy a végén az igazság kerekedik felül.
