- Orbán Viktor nem fogta fel az utóbbi 70-80 év tanulságait
- Egyedül Merkel mondta meg kerek-perec a véleményét a magyar kormányfőnek, a többiek szemlesütve kussolnak
- Nagy kérdés, hogy Orbán miből ért jobban: a szép szóból vagy a szankciókból
New York Times/Reuters
Szíjjártó Péter azt közölte: Magyarország nem megy be abba a zsákutcába, hogy még több nemzeti jogkört engedjen át az uniónak. Egyben pedig tovább harcol a kvótarendszer ellen. A miniszter kijelentése megvilágítja, hogy milyen ellenállásra kell felkészülnie az unió nacionalista tagállamai részéről a francia elnöknek, aki a szorosabb és mélyebb összefogást szorgalmazza. A magyar politikus jelezte, hogy egyetértés van a közös védelem szükségességében, de pl. az adózást a tagországok hatáskörében kell hagyni, merthogy az igencsak összefügg a versenyképességgel. Nem ért egyet azzal, hogy Budapest és Varsó elszigetelődött Európában, illetve hogy a szlovákok és a csehek leválnának a Visegrádi csoportról. Mint mondta, sokszor megpróbálják megtörni a V4-ek egységét, de ezek a kísérletek mindannyiszor eredménytelennek bizonyulnak. Így pl. a négyek változatlanul elutasítják a menekültek áttelepítését, valamint az illegális bevándorlást. Szíjjártó megismételte, hogy az Európai Bíróság döntése nem kötelezi semmire sem Magyarországot, mert a kérdés nem az volt, hogy holnaptól kezdve be kell-e fogadni migránsokat. Az Orbán-kormány kitart emellett, és nem érdekli, mekkora nyomás nehezedik rá.
A német külügyi államminiszter azt mondta Magyarország kapcsán, hogy a szankciók nem okvetlenül visznek előbbre. Michael Roth szerint a populista veszély továbbra is jelen van Európában, már csak ezért sem lehet elkerülni a gazdasági és valutaunió reformját. A politikus azt hangsúlyozta, hogy az unió értékközösség, Európa nyitott a különböző etnikumok, vallások és kultúrák számára. Persze, azt nehéz meghatározni, hogy egyes államokban milyen mértékben korlátozzák vagy gyengítik meg a jogállamot. Fontos azonban, hogy a Bizottság időről időre foglalkozik ezzel a kérdéssel, illetve egyre több tagország is rájön, mennyire lényeges ez a téma. De mint kifejtette, a megtorló intézkedések helyett bízni kell az érvek erejében. Az azonban nem járja, hogy egyes vezetők folyamatosan próbálják lejáratni az EU-t, másfelől viszont országukban szinte minden közberuházást közösségi pénzből finanszíroznak. Ám egyre több ember jön rá, hogy nem szabad a populistákra és a nacionalistákra hagyatkozni.
1. Juncker az unió helyzetéről tartott beszédben igen óvatosan bánt Magyarországgal és Lengyelországgal, ez pedig arra utal, hogy az értékvita még nem ér annyit, hogy amiatt a szakításig vigyék a kapcsolatot. A legnagyobb politikai kihívás kétségtelenül az, hogy mitévő legyen az EU a keleti tagokkal, amelyek egyre távolodnak a jogállamtól. Az üzenet az volt Budapest és Varsó számára, hogy a jogállam alól nincs kibúvó. A Bizottság elnöke amellett van, hogy ezeket a tagokat jobban be kell vonni az integrációba. Arra azonban nem tért ki közvetlenül, hogy miként kezeljék a demokratikus elvek megsértését. Az elemzés mindazonáltal igencsak derűlátónak tartja Juncker beszédét, főleg ahhoz viszonyítva, amit egy vagy két évvel ezelőtt mondott. Ám hogy főként gazdasági vonatkozásban mi lesz a most vázolt koncepcióból, az alapvetően Németországon múlik. Vagyis az unión belül csak akkor lehetséges szorosabb együttműködés, ha azt a németek is akarják. Sok függ attól, milyen koalíció alakul Berlinben a választás után, de attól is, hogy Merkel milyen Európát akar Macronnal közösen. Nagyjából ettől függ, hogy mennyi valósul meg a tegnap ismertetett optimista elképzelésekből.
2. Juncker szorosabb integrációt akar, ám ez szembefordítja vele a lázadó tagokat. Így értékeli a Bizottság elnökének tegnapi beszédét a lap egy másik cikke. A szándék nagyratörő, csak éppen roppant megosztó és igényelné mind a 27 tagállam támogatását, már ha egyáltalán lesz belőle valami. Más szóval szinte lehetetlennek ígérkezik. A holland kormányfő romantikusnak nevezte Junckert, egy felelős EU-diplomata pedig elárulta, hogy csak nevettek, amikor meghallották a tervet, mert az nincs tekintettel a nemzeti törekvésekre, hanem olyan programokat igyekszik normává tenni, mint az euró, a bankunió és a szabad schengeni övezet. Csakhogy az elképzelés kivívja nem csupán a szokásos ellenkezők, a magyarok és a lengyelek ellenállását, de lehet, hogy Merkel sem támogatja. Pedig a felvázolt vállalkozás lélegzetelállítóan messzire kíván menni.
Érthető persze, hogy Juncker a lehető legtöbbet akarja kihozni 2019 végén lejáró mandátumának még hátralévő idejéből. A beszéd egyúttal tükrözte az integrációpártiak megerősödött önbizalmát. Egyben igyekezett visszatérni ahhoz a régebbi gyakorlathoz, hogy a Bizottság legyen az EU motorja. Ám a föderális unió érdekében még sok akadályt kell legyűrni. A németek pl. nem szeretnék, ha Brüsszel túlságosan megerősödne, mert nem bíznak annak gazdasági programjában. De Franciaország sem adna át lelkesen jogköröket az integrációnak az adózás, valamint a kül- és biztonságpolitika, vagy akár a terrorellenes harc ügyében. A másik nagy kihívást azt jelenti, hogy Juncker 2025-re bent akarja látni az euróövezetben a magyarokat, a lengyeleket és a svédeket. Egyikük sem lelkesedik az ötletért, viszont mindegyik megtorpedózhatja azt. Különösen Budapest és Varsó fog lázadozni, mert a közös fizetőeszköz átvétele kihatna más területekre is. Azon kívül nem szeretnének másodosztályú polgárok lenni a közösségben.
A hírügynökség úgy értékeli, hogy Juncker a legtöbb célzott kritikát Magyarországnak és Lengyelországnak tartogatta, miután a két nacionalista kormány több ügyben is összecsap Brüsszellel. Kijelentette, hogy a jogállamnak része a független igazságszolgáltatás, az Európai Bíróság ítéleteit pedig mindenkinek be kell tartania. Ha nem így történik, az azt jelenti, hogy alapvető jogaiktól fosztják meg a polgárokat. A jogállam ugyanis nem fakultatív program, hanem kötelezettség. A politikus egyben szomorúságát hangoztatta, amiért a volt szocialista államok nem hajlandók menekülteket befogadni. A beszámoló megjegyzi, hogy a jó két éve zajló vita sok rossz vért szült az EU-ban, és átterjedt más területekre is. Egészen odáig jutott, hogy sokan követelik, az unió korlátozza a vonakodó tagok anyagi támogatását.
A Bizottság elnöke ugyanakkor mézesmadzagot és a korbácsot egyaránt bevetette a keleti tagok számára. Így közölte, hogy harcolni fog fogyasztóik védelmében, de kiküldetésben dolgozó polgáraik nem tehetik meg, hogy tisztességtelenül alávágjanak a bérekben a nyugati vetélytársaknak. Egyúttal olajágat nyújtott a visegrádi államoknak, miután a kelet-nyugati ellentétek fájdalmasan megosztják a szervezetet. Azt taglalta, hogy nem lehetnek másodosztályú állampolgárok az unióban. Ezért a nemzeti hatóságoknak nagyobb jogkört kell kapniuk, hogy hatékonyabban léphessenek fel a nyugatról érkező, alacsony minőségű élelmiszerek kiszűrésére. A Reuters hozzáteszi, hogy Brüsszelnek különösképpen egységre van szüksége a brit kilépési tárgyalások idején. További gesztus volt Kelet felé, hogy a Bizottság elnöke elérkezettnek nevezte az időt a bolgárok és a románok schengeni tagságára.
A kommentár úgy ítéli meg, hogy Juncker az eddiginél sokkal inkább szövetségi Európát képzel el, csakhogy víziója messze esik a valóságtól. Vagyis hogy a tagállamok ne kedvükre válogassanak az étlapról, ne akarjanak külön ügyleteket kötni Brüsszellel és ne kaphassanak bizonyos kérdésekben kivételes elbánást. Illetve hogy a jövőben több döntés szülessen minősített többséggel. Az ellentétes nemzeti érdekek miatt ugyanis valószínű, hogy ebből sok minden csupán pusztába kiáltott szó marad. A legnagyobb akadályt Közép-Európa jelenti. A Bizottság vezetője nem említette név szerint Magyarországot és Lengyelországot, amikor a közös értékekről, illetve a jogállamról beszélt. De a közeljövőben a tekintélyelvűség jelenti a legnagyobb veszélyt az egység számára. Szóval az út viharos lesz, még akkor is, ha már a britek nem lesznek a fedélzeten.
Az újság úgy találja, hogy Juncker józan, messzire tekintő, nyugodt beszédet mondott, csak éppen napjainkban ennél sokkal többre volna szükség. Hiszen útmutatásra kellene. Magyarország éppen egy hete követte el a közösségi jog eddigi legszégyenletesebb meggyalázását, hiszen ha az Európai Bíróság határozatát nem fogadják el, akkor az EU itt mindennél súlyosabb gonddal néz szembe. Magyarország és Lengyelország elleni jogállami eljárást kell indítani. Olyan érték forog kockán, amin az egész unió alapszik. Lehet róla vitatkozni, de egy bizottsági elnök, akinek a közösség a szívügye, legalább ez ügyben határozottabban is megszólalhatna.
Ezzel együtt Juncker programjában megvan a spiritusz, hogy erősítse az uniót, ha egész Európában meghallották az üzenetet és hajlandók azt a gyakorlatba átülteni. A gazdasági feltételek jók, és mint Juncker lefestette: a politikában is kedvező szél feszíti a vitorlákat. Csak éppen a politikus elmulasztotta, hogy kellő bátorsággal jelzést adjon, hogy fellelkesítse az embereket. Régi, kipróbált harcos, megelégedett a megnyugtató szavakkal, pedig az európai nyilvánosság többet is elvárhat az EU-tól. Több szenvedélyt, mert a politikához érzelmek is kellenek.
Juncker beszéde minden volt, csak nem gyújtó hatású, ám kérdés, hogy Európa vele tart-e. Az összefoglaló mindazonáltal tartalmas volt, és kedvező széljárás esetén meg is lehetne csinálni, amiket felvetett. De persze kétségek azért vannak, pl. a menekültek fogadása ügyében Magyarország és Lengyelország elhárít minden szolidaritást. Még az Európai Bíróság döntése után sem biztos, hogy változtatnak a hozzáállásukon. A Bizottság és a többi tag nemigen tud többet tenni, minthogy nézi a disznóságokat és figyelmeztet. Ezért nem jelentett be Juncker egyetlen konkrét lépést sem a két kormánnyal szemben. A politikus környezetéből előzőleg kiszivárgott, hogy az elnök nem akart túl messzire menni, mert rá van utalva a tagállamok jóindulatára és cselekvési hajlandóságára.
A német közszolgálati média azt feszegeti, mit is kellene tennie az uniónak a közös álláspontot elutasító Magyarországgal és Lengyelországgal. Mi volna célravezetőbb: a hüvelykszorító vagy a diplomácia a mostani feszült légkörben. A döbbenet még érezhető, miután a magyar és a lengyel kormány elvetette az Európai Bíróság verdiktjét. A CDU egyik EP-képviselője úgy nyilatkozott, hogy Orbán Viktor kijelentéseit olvassa, akkor kétli, hogy megértettük-e az utóbbi 70-80 év történelmi tanulságait. A brüsszeli elemző intézet, a Bruegel vezetője szerint a magyar hozzáállás úttörőnek számít az EU-ban, mert idáig nem fordult elő, hogy egy tag beintett volna a többieknek, illetve az Európai Bíróságnak. A luxemburgi döntésnek ugyanakkor rendkívül nehéz érvényt szerezni. Létezik ugyan a kötelezettségszegési eljárás, de az sokáig tart és nehézkes. Ott van még a 7-es paragrafus is, ám azt a lengyel és a magyar vezetés kölcsönösen megkontrázhatja. Épp ezért többen felvetették, hogy ezt a fegyvert egyidejűleg vessék be és akkor sem Varsó, sem Budapest nem vétózhat. De itt jogi eszközzel próbálnak elintézni egy politikai problémát, és arra a szakértők szerint a diplomáciai meggyőzés sokkal alkalmasabb.
A német kancellár már megint magára maradt az unióban, mert csak ő ítélte el Magyarország magatartását az Európai Bíróság döntése után, de ő legalább megtette. Juncker tegnap roppant óvatosan érintette a kvóták kérdését. Azt feszegette, hog a jogállam nem opció, hanem kötelezettség. Nem tette világossá, hogy Orbán Viktorra gondol. Merkel viszont jókorát csapott az asztalra, még azt is nyitva hagyta, hogy egy ilyen országnak van-e helye az EU-ban. Rajta kívül nincsen senki, aki az európai kollégákat a közös alapokra emlékeztetné. Mindenki más hallgat. Lehetne azt is mondani, hogy végre van egy férfi az unióban, aki azonban nő. A többiek befogják a szájukat, miközben van egy tagállam, amely nyilvánosan figyelmen kívül hagyja az európai jogot. Ezzel együtt lehet Merkel megszólalását választási fogásnak tekinteni, hiszen a magyarok kizárásához aligha lenne meg a többség De ő legalább rávilágított, hogy magyar részről többről van szó, mint puszta neveletlenségről. A tét az európai összefogás, és nem maradhat következmények nélkül, ha egy tag nagy ívben tesz a legfelsőbb ítélőszékre. Azon kívül a magyar hozzáállás felbátoríthat másokat is. Legfőbb ideje, hogy Juncker és mások is csatlakozzanak a kancellárhoz, aki megnyomta a stop-billentyűt.
A kommentár megrója a német kancellárt, mert az szerinte a minap nem túlságosan körültekintően támadta Magyarországot, holott Kohl óta tudnivaló, hogy a nagy Németországnak óvatosan kell fellépnie Európában, különösen annak keleti felén Csakhogy erről Merkel a jelek szerint megfeledkezett és nem vetett számot a kisebb tagok érdekeivel, amikor elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben az Európai Bíróság ítéletét. Meg hogy itt olyan alapkérdésről van szó, amit meg kell vitatni az október uniós csúcson. Így azonban csak egy olyan, kíméletlen középhatalom beszél, amelytől Kohl egykor óvott. Merkelnek vissza kellett volna utasítania a további magyar uniós tagságot feszegető kérdést, hiszen a magyarok tartják magukat az európai joghoz, és egyáltalán nem biztos, hogy a kancellárnak a bíró szerepét kell játszania. Merthogy annak idején, a menekültválság csúcsán, éppen ő helyezte hatályon kívül a dublini szerződéseket, és azóta is ő bizonygatja, hogy nemzeti alapon nem lehet megvédeni a határokat. A jelek szerint nem talál semmi kivetnivalót abban, hogy úgy beszél egy keleti partner kormányáról, mint egy csökönyös gyerekről. Ha győz, akkor ajánlatos még egyszer végiggondolnia, hogy teuton hatalmi szóval egyben lehet-e tartani az igen törékennyé vált EU-t.
1. A populista Orbán Viktor mélyen megosztja Magyarországot, keveseket győz meg, viszont sokaknak a kedvét szegi. A közhangulatra jellemző, hogy nyilvános helyeken sokan kerülik a politizálást, mert nem akarnak ellenséget maguknak. Két tábor áll szemben egymással: az egyik Orbán híveit, az erős magyarokat tömöríti, szemükben a másik oldal a nemzetet veszélyezteti. Külföldről finanszírozzák azt, lásd Sorost, aki migránsokat akar Európába csábítani, hogy megsemmisítse az itteni kultúrát. De azt még a Fidesz-támogatást élvező kis észak-magyarországi falu, Nézsa polgármestere sem érti, minek kellett kiragasztania a milliárdost ábrázoló óriásplakátokat.
Paul Lendvai úgy érzékelteti a magyar sajtó helyzetét, hogy nálunk nem lövik agyon az újságírókat, illetve a politikai ellenfeleket, csak éppen a cikkeiket nem közlik sehol sem. Az elemző szerint Magyarországon a politika altatóként hat, közönyössé teszi az embereket. Mindenki szabadon utazhat és beszélhet, de ennek már rég nincs jelentősége a politika szempontjából. A társadalom lemondó és kiábrándult, nem kíván lázadni, ez a Kádár-rendszer öröksége. Hunyady Bulcsú a Political Capitaltól megjegyzi, hogy Orbán azoknak játszik, akiket már megnyert magának. A győzelemhez neki elég ez a kétmillió ember. Nem fél a vetélytársaktól, az ellenzék megosztott.
2. Európa barátjaként mutatja be az újság a Momentumot, a párt pontosan Európa jelszavával indul a választási kampányba. A legtöbb magyar nem tudja, kire voksoljon tavasszal. A balliberális peremen kis pártok sorakoznak, amelyek elvesztették az emberek bizalmát. Orbán Viktor ellenben stabilan támaszkodhat kétmillió hívére. Ebben a helyzetben lép a színre a Momentum és Nyugat-Európa fellélegzik. A párt kivívta a nyugati sajtó nagyfokú érdeklődését, miután meghiúsította a miniszterelnök olimpiai álmait. A legtöbb magyar azonban kétkedve tekint a pártokra, és ez vonatkozik a Momentumra is. Fekete-Győr elnök azt mondja, hogy ők közösséget kínálnak a tömegeknek. Sokan viszont az intellektuális beütés miatt idegenkednek a párttól, merthogy a vezetők közül sokan külföldön tanultak, jó házból valók, ismerik az EU előnyeit. Csakhogy a lakosság jó része a létminimum alatt él, és ők nem igen tudnak bízni a Momentumban a vezetők kora és képzettsége miatt. Azok viszont éppen azon vannak, hogy ismét bevonják az embereket a politikába.
A populizmus egyre népszerűbb Európában, de Magyarországon és Lengyelországban jutott a legmesszebbre a liberális demokrácia lebontásában. Így látja ezt a Stanfordi Egyetem egyik politológusa, aki nemrégiben egy egész kiadványt szentelt a kérdésnek. Mindkét rendszer átpolitizálta és semlegesítette az alkotmánybíróságot, korlátozza a média függetlenségét, újraírja a választási törvényeket és jobb, illetve rosszabb polgárokra osztja a társadalmat. Anna Grzymala-Busse úgy összegezte tapasztalatait, hogy a térségben a hagyományos pártok gyengesége teszi lehetővé a populisták hatalomra kerülését. Ráadásul sokszor hatalmas többséggel győznek, és ily módon meggátolhatják a hatékony parlamenti ellenőrzést. Mind a Fidesz, mind a PiS minden eddiginél nagyobb lehetőséghez jutott, hogy felszámolja a demokratikus intézményeket és azok mögött lévő nem hivatalos normákat.
A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy időbe telik, amíg a fő áramlat pártjai, azon belül is elsősorban a középbal rendezi sorait. A magyar és a lengyel kormánypárt konzervatívként indult és utána állt rá azokra az idegengyűlölő és populista jelszavakra, amelyek bírálják a demokratikus rendszert, mivel az nem képviseli az „igazi” magyarokat és lengyeleket. És bár nyugaton ezek az erők jelenleg valamelyest visszaszorultak, de pl. Franciaországban 40 % voksolt rájuk.
Romániában egy manipulált videofelvétel váltotta ki a legújabb gyűlöletkampányt a magyar kisebbség ellen. Nem tudni, ki készítette, de a tévék napok óta csak erről beszélnek, a képsorokra a neten több, mint egymillióan kattintottak rá. A rejtett kamera egy délkelet-erdélyi kisvárosban azt mutatja egy üzlet bejárata előtt, hogy hogy a túlnyomóan magyarlakta településen nem szolgálnak ki egy férfit, mert az magyarul beszélt. Kiderült persze, hogy ócska hamisításról van szó, a diszkrimináció-ellenes román hatóság uszító propagandának nyilvánította. De addigra a tévék jóvoltából már valóságos pogromhangulat keletkezett, sok millióan nézték végig a bejátszást. Egy műsorvezető felszólította a kormányt hogy küldjön páncélosokat a térségbe, ahogyan azt Ceausescu tette volna és űzze el a magyar kisebbséget. Egy szakértő szerint a hatalomnak a kapóra jön a magyarellenes hadjárat, egybeesik az illiberális offenzívával. Vagyis a demokrácia ellen folyik összehangolt támadás. A román történelem során a válságok idején mindig is előhúzták a magyar kártyát. Most pl. a kabinet gyengíteni igyekszik a korrupció elleni erőfeszítéseket és ilyenkor nem árt elterelni valamivel a figyelmet.
